A szeretet erejével
Frakkot, Pom Pomot, a Mézga családot vagy Bogyót és Babócát valószínűleg minden gyerek ismeri. Sellőkutyát vagy a varázsporfolyót annál kevésbé. Fekete Gábornak és Fekete Mátyásnak azonban sokat jelentenek, hiszen az édesanyjuk kifogyhatatlan fantáziája révén váltak a meséik főhőseivé.
Fekete Farkas Tímea fiatal, kétgyermekes füleki édesanya. Szakmáját tekintve pedagógus, de már négy éve az anyasági szabadságát tölti. Nagy kihívást jelentett számára, hogy életrevaló csemetéit napról napra valamilyen értékes foglalkozással kösse le.
Pedagógusként tudja, hogy a mesék nemcsak nevelnek és okítanak, de szórakoztatnak is, fejlesztik a gyermek tudatát, és teret adnak a játszva tanulásnak. Angolóráin is hangsúlyos szerepet kapnak a történetek.
– A foglalkozásokon sokkal irányítottabbak és céltudatosabbak a mesék, mint a magánéletben, hiszen egy-egy szó, kifejezés vagy konkrét történet elsajátítására irányulnak. Sokszor használom visszacsatolásnál is a mesemondást, amikor egy-egy plüssállatka vagy valamilyen tárgy köré kell történetet fabrikálni a gyerekeknek. Ilyenkor mindig kedves és vicces sztorik születnek, amelyek nemcsak nyelvi síkon fejlesztik a diákjaimat, de a fantáziájuk is szárnyra kaphat – ecseteli Timi, aki éppen ezért szívesen vezeti be a gyermekeit is a mesevilág rejtelmeibe.
A legtöbb szülő általában meséskönyvekből olvas a csemetéinek. Timi azonban – bár ezzel nyilván nincs egyedül – a saját ötleteit eleveníti meg a gyerekeknek.
– A meseírás tavaly decemberben kezdődött, amikor eldöntöttem, hogy nem szeretnék édességet rejteni a négyéves Gáborka és az egyéves Matyika fiaim adventi kalendáriumába – emlékszik vissza. – Adottak voltak tengeri állatokat és világszerte ismert történelmi és földrajzi helyszíneket ábrázoló apró figurák. Az Angyalka nevében mindennap egy-egy ilyen figurát igyekeztem elrejteni a kalendárium zsebeibe. De úgy éreztem, valami hiányzik. Elkezdtem ötletelni, hogy mivel is örvendeztethetném meg őket még jobban. És akkor eszembe jutottak a testre szabott mesék, amelyeket összekötöttem a figurákkal.
Timi elárulta, hogy a figurákat azért tartotta fontosnak beleszőni a mesébe, mert szerette volna, ha a fiúk játékos módon ismerkednek meg az építményekkel és a földrajzi helyekkel.
Feketééknél a mese a mindennapok szerves részét képezi. Olvasnak könyvből is, de még többször mondanak „fejből mesét”, ahogyan ők nevezik lefekvéskor, az autóban, a kádban, ébredésnél és szinte minden élethelyzetben. A mesehősök mindig a gyerekek, Gáborka és Matyika, a mellékszereplőket pedig ők találják ki. Sokszor a családtagok, a barátok, a közismert mesehősök is vendégeskednek a meséikben. Timi hozzáteszi, hogy a fiúk imádják, ha a rövid történetek róluk szólnak, s hogy ők lehetnek a főhősök. Érdekes ugyanakkor, hogy gonosz szereplők nem szerepelhetnek a mesékben.
– Bár ezzel kezdetben nehezen birkóztam meg, ma már nem okoz gondot kihagyni a rosszat. Helyette mindig egy-egy megoldásra váró probléma lép a felszínre – mondja Timi, aki az egyetemi záródolgozatában a magyar népmesékkel foglalkozott. Azokban mindig jelen van a rossz, amely fölött a jó győzedelmeskedik. A mesék nagy része fantáziadús tündérmese, amelyekben bármi megtörténhet. Így jutottak el például a sellőkutyusokhoz, amelyek visszatérő szereplőkké váltak.
Timi kifogyhatatlan a témákban, hiszen mindig a saját életükből merít, főként egy-egy aktuális helyzetet megformázva. De olyan fontos dolgokra is igyekszik felhívni a figyelmet, mint a szeretetteljes problémamegoldás, a testvéri szeretet vagy éppen a lányokkal szembeni előzékenység.
– Minden esti mesénk úgy indul, hogy megkérdezem, kiről, miről szóljon a mai mese? Aztán kapásból felsorolnak vagy húsz szereplőt, amit természetesen csökkentünk, mert nem szeretnék reggelig mesélni. Aztán szó szót követ, s valamilyen isteni sugallat, vagy az anyai ösztönök segítségével kerek egésszé válik a történet. Ekkor jön a sikerélmény, amikor köszönet helyett jön a kérés: Anya, ugye reggel tovább meséled?
A gyerkőcök teljes átéléssel, csillogó szemmel követik a történeteket. Timi számára az okozza a legnagyobb örömet, hogy a mesék révén a fiúk elsajátították a földrajzi neveket (például tudják, milyen a pisai ferde torony, a londoni Big Ben), érdekes állatok fajait (például cserepes teknős, császárpingvin). Boldogsággal tölti el, hogy a kisebbik fia, Matyika előkeresi a bábukat, és heti rendszerességgel játszik velük, az apukáját is szórakoztatva.
Timiék messze túlteljesítették a „ne legyen már csoki mindennap” kihívását. És bár egyelőre csak az adventi kalendáriumba írt történetek lettek papírra vetve, lehet, hogy a későbbiekben megtelik a képzeletbeli kincsesláda, és a főhősök könyvben is életre kelnek, még több kisgyermek örömére.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/18. számában)
