A szepesi városok követének sírja - Szepesbéla
A szepesbélai temető falához épített egyik díszes síbolt falazott boltíve alatt van az emlékoszlop, melynek felső részén található a Ludvigh Jánost ábrázoló réz dombormű.
Az oszlop felirata a következő:
„Ludvigh János
A késmárki kerület 1869/70-iki
országgyűlési képviselőjének
1848/49-ben volt követnek
és kormánybiztosnak emlékéül
emelték polgártársai.
Kossuth Lajossal különben is élénk levelezésben állt. Egyik levelét így kezdi: „Édes jó Barátom! Utolsó levelemben, mely Deákkal bizonyosan közöltetni fog, a trónbeszédre vonatkozólag irtam, hogy benne oly követelések rejlenek, melyeknek elfogadása finis Hungariae lenne.”
Kossuth szintén nagyon baráti hangú leveleket küldött neki. Az egyiket például így kezdi: „Ugyan kérlek, mondd meg, miért csináltok nekem mérget és bosszúságot. Isten áldjon meg, nagyon szeretném, ha mindennap tudósítanál.”
1848-ban az iglói választókerületet képviselte az Országgyűlésben. A szabadságharc idején Görgey mellett volt kormánybiztos. Jelen volt Buda ostrománál is. 1849-ben Kossuth felajánlotta neki a pénzügyminiszteri tárcát, amit nem fogadott el. 1850-ben Haynau elfogatóparancsot adott ki ellene, ezért külföldre, Brüsszelbe menekült. 1869-ben elfogadta Késmárk meghívását, illetve mandátumát és hazajött. Közben beteg lett, s inkább csak az írással foglalkozott. 1870. július 11-én halt meg.
Megjelent a Magyar7 2025/36.számában.
