A szavak diadala

Véget ért a XXXIII. Tompa Mihály Országos Verseny döntője Érsekújvárban. A versenyt a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya, a Szlovák Köztársaság Oktatási, Kutatási, Fejlesztési és Ifjúsági Minisztériumával, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségével, a Csemadok területi választmányával és a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézettel közösen szervezték meg.

Fotó: Tóth Tünde

A bodzafehér áprilisi felhők és napsárga repceföldek harminchárom éve egyet jelentenek a Tompa Mihály Országos Verseny döntőjével. Ám hosszú készülődés előzi meg az áprilist mind a szervezők, mind a versenyzők részéről.

Az irodalom az emberi érzelmek nyelve. A szavalás és prózamondás az irodalom hangja, sóhaja, annak csendje, kiáltása. Amikor kiállsz a közönség elé, az érzés ahhoz hasonlítható, mint amikor először vagy szerelmes, pillangók a hasadban, libabőr a testeden. Egyszerre akarnál meghátrálni, de közben megmutatni mindent, ami a lelkedben van. Amiért hetek, hónapok óta gyakorolsz és küzdesz. Úgy érzed, elájulsz, míg kisétálsz a helyedről a pódiumra, de mégsem, mert jelen kell lenned, hogy megéld, most három-négy percig csak rád figyelnek. Téged néznek. A szemed játékát, az arcod rezdüléseit, figyelik a hangod lágyságát és erejét, a beszéded ritmusát, a csendjeid mélységét.

Tudom, mert hatévesen, amikor Kormos István: Az aranyhalacska és a csuka című szerzeményével először álltam ki a színpadra, mindezt egyszerre éreztem. Megfogalmazni nem tudtam, csak megtörtént a bevésődés. Ünnepként éltem meg és élem meg most is, több mint harminc évvel később, amikor már a zsűriasztaltól figyelem kíváncsian egy-két forduló erejéig, milyen versekkel, prózákkal, milyen bátor, vagy éppen finom megoldásokkal érkeznek a gyerekek. Fürkészem, mennyit változott az ízlés, mit akarnak közvetíteni. Hogyan keltik életre az addig a semmiben csüngő, élettelen szövegeket. A színpadra lépő gyerekek és felnőttek hangjában ott rezdül minden évben valami, ami túlmutat a puszta szövegen, a nyelv szeretete, az otthonosság érzése, a kimondott szó felelőssége. A Felvidéken különös súlya van a szép magyar beszédnek. Vállalás minden egyes megszólalás. Egy kultúra súlyának édes terhe.

Személyesség és egyetemesség

A XXXIII. Tompa Mihály Országos Verseny döntője ismét bebizonyította, hogy ez a vállalás élő és erős. Összesen két és fél ezer jelentkezőből április utolsó három napján 187 versenyző állt közönség és zsűri elé, hogy versben és prózában, valamint énekelt versben mutassa meg mindazt, amit egy-egy szöveg számukra jelent. Ezek az előadások nem egyszerűen megtanult sorok, hanem gondolatok, belső képek, megélt érzelmek kivetülései. Volt, aki visszafogottan, szinte alig hallhatóan, mások határozott, tiszta erővel, de minden megszólalás mögött ott volt a személyesség, amit én is mindig kutatok az előadásban.

Olyan fiatalok álltak a színpadon, akik időt szántak arra, hogy megértsenek egy verset, kibontsák egy próza rétegeit, és megtalálják benne a saját hangjukat.

Fotó: Tóth Tünde

Hogy dallamot adjanak egy vers rímjének és megénekeljék, hogy a felvidéki magyar szó őrzői éppen ők. Különösen most felemelő ez, amikor az emberek mindennapjait egyre inkább az online tér tölti ki. A gyorsan váltakozó tartalmak, a villódzó képsorok, a rövid figyelmi idő sokszor nem kedvez az elmélyülésnek. De ez itt egy másik világ.

A verseny légkörét nehéz kívülállóként pontosan megragadni. A folyosókon várakozva, az utolsó pillanatban ismételt sorok, csendes koncentráció, izgatott tekintetek. Ismerős helyzetek ezek mindazoknak, akik valaha maguk is voltak hasonló helyzetben.

Bizonytalan anyagi háttér

A háttérben mindeközben komoly szervezőmunka zajlik. A főszervező, Sztruhár Izrael Diána, a Csemadok Országos Elnökségének a tagja, aki szerint az egyik legnagyobb kihívást évről évre az anyagi keretek bizonytalansága jelenti. A pályázatokat már januárban benyújtják, de akkor még nem tudni, milyen támogatás áll majd rendelkezésre, mekkora anyagi mozgástérrel lehet tervezni. Ez a kiszámíthatatlanság nem könnyíti meg a munkát, mégis sikerül minden részletet a helyére tenni. Ebben nagy szerepe van annak a csapatnak, amely a verseny mögött áll. Elkötelezett, tapasztalt emberek ők, akik pontosan tudják, miért fontos ez az esemény.

Sokan dolgoznak azon, hogy a résztvevők számára a három nap gördülékenyen teljen. Tanárok, szülők készítik fel a diákokat hónapokon át, szervezők egyeztetnek, önkéntesek segítik a lebonyolítást. Ez a közös munka nincs a kirakatban, de érezhető abban, ahogyan minden a helyén van, ahogyan a figyelem a versenyzőkre irányulhat.

Talán érdemes egy pillanatra hátrébb lépni és a számokra is ránézni. Harminchárom év, amely alatt generációk nőttek fel úgy, hogy életük egy pontján kapcsolatba kerültek ezzel a versennyel. Bizonyára voltak évek, amikor könnyebb volt szervezni, és voltak időszakok is, amikor a körülmények jóval nehezebbek voltak. De a Tompa Mihály Országos Verseny mindig stabilan és kiszámíthatóan, mintegy biztos pontként jelen volt a felvidéki magyar kulturális életben.

Fotó: Tóth Tünde

Ebben a folytonosságban van valami megnyugtató. Miközben a mindennapokban gyakran tapasztalható feszültség, megosztottság, bizonytalanság, itt három napra létrejön egy másfajta tér. Itt mindenki ugyanazért van jelen: a szövegért, a kimondott szóért, az irodalomért. Nem számít, ki melyik településről érkezett, milyen háttérrel, milyen előzetes eredményekkel, a színpadon mindenki ugyanabból az alaphelyzetből indul.

A Tompa Mihály Országos Verseny ezért több, mint egy verseny. Egy olyan alkalom, amely megerősíti, hogy van értelme foglalkozni a szavakkal. Hogy a pontos, igényes megszólalás nem elavult dolog, hanem ma is érvényes és szükséges. Hiszem, hogy ezek az élmények elkísérnek majd minden résztvevőt, mert önbizalmat, új gondolatokat, fegyelmezettséget, kapaszkodót adnak az életükbe.

A kategóriagyőztesek:

I. kategória – vers: Lénárt Anna, Széchenyi István Alapiskola és Óvoda, Felsőszeli

I. kategória – próza: Jaross Dorka, Eötvös utcai Alapiskola, Komárom

II. kategória – vers: Csákvári Noémi, Katona Mihály Alapiskola, Búcs

II. kategória – próza: Fördős Zalán, Munka utcai Alapiskola, Komárom

III. kategória – vers: Gál Virág Anna, Tarczy Lajos Alapiskola, Hetény

III. kategória – próza: Szőke Bence, Tompa Mihály Alapiskola, Rimaszombat

IV. kategória – vers: Ödögh Zsófia, Selye János Gimnázium, Komárom

IV. kategória – próza: Kuzma Noé, Szondy György Gimnázium, Ipolyság

V. kategória – vers: Iveta Bolcsová, Ragyolc

V. kategória – próza: Rákász Fanny, Dunaszerdahely

A verséneklők kategóriában a zsűri nem osztott ki első díjat, a két második helyezett: