A Salvator Mundi kiállítás egy művészettörténész szemével
A Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ Pozsony és a Petrus Editor könyvkiadó szervezésében még április elején nyílt a Salvator Mundi – a világ Megváltója című kiállítás, amelynek kísérőprogramjaként most Szabó Lilla művészettörténész nyújtott betekintést a kiállított művek és alkotóik világába.
Szabó Lilla művészettörténész Pozsonyban született. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-művészettörténet szakán végzett, majd doktorált ugyanitt. A Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa volt 1979 és 2012 között. Szakterülete a 20. századi magyar képzőművészet. Rendszeresen publikál, előadásokat tart konferenciákon itthon és külföldön. Legutóbbi monográfiája a 2023-ban megjelent Bartusz-kötet.
Az eseményt Venyercsan Pál, a Liszt Intézet Pozsony igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, hogy a kiállítás megvalósulásában nagy része volt Peter Chalupának, a Petrus Kiadó igazgatójának, a kiállított alkotások jelentős része ugyanis az ő magángyűjteményéből származik.
„Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának eseményei, amelyek a keresztény hit alapját képezik, és amelyekre a hívők a húsvéti ünnepek során emlékeznek, évszázadokon át vonzották a művészeket. Ezt a témát folyamatosan gazdagították az evangéliumok, az apostoli levelek, az egyházatyák írásai, a legendák és a vallásos előadások – különösen a középkortól kezdve –, mind szellemi, mind vizuális értelemben. A megmagyarázhatatlan titok kétségtelenül a keresztény ikonográfia központi témájává vált” – mondta a kiállítás április eleji megnyitóján Alena Piatrová művészettörténész, a kiállítás kurátora.
„A húsvéti ünnepek alkalmából rendezett tematikus kiállítás Jézus Krisztus ábrázolásának különböző formáit mutatja be – születésétől kezdve a keresztúton és halálon át egészen a feltámadásig. A kiállított művek – amelyek között a 19. és 20. századi magyar alkotók jelentős gyűjteménye is megtalálható – magángyűjteményekből származnak” – mondta bevezetőjében Szabó Lilla.
Szabó Lilla előadása elején említést tett arról, hogy a mai pozsonyi Szent Márton-dóm helyén álló korábbi, 13. századi román kori templomot eredetileg a Legszentebb Megváltó, azaz Salvator tiszteletére szentelték fel. Amikor a 14–15. században felépült a mai gótikus székesegyház, az épületet már Szent Mártonnak ajánlották, aki a német nyelvterületeken rendkívül népszerű védőszentje számos településnek, templomnak és kápolnának. A templom 1452-ben történt felszenteléskor még mindkét patrocíniumot megemlítették: a templom akkor a Legszentebb Megváltó és Szent Márton nevet kapta, mondta, hozzátéve, ezek okán is nagy örömmel tölti el, hogy ez a kiállítás Pozsonyban megvalósulhatott.
„Külön figyelmet érdemel a kiállítás mondhatni legrégibb képe, a Háromkirályok imádása című nagyméretű kép, amely a Krétán született spanyol festő, El Greco köréhez köthető. El Greco a művészettörténet egyik legegyedibb alkotója, aki a bizánci ikonfestészet hagyományait ötvözte az olasz reneszánsz és a manierizmus elemeivel, radikálisan megújítva így a vallásos ikonográfiát.
– fűzte hozzá a művészettörténész.
Angyalffy Erzsébet, a pécsi születésű magyar festőművésznő munkásságában a vallásos tematikájú alkotások is megjelennek, köztük a jelen tárlaton kiállított fájdalmas Madonna ábrázolás, amely Mária alakján keresztül a fájdalmat, a hiányt és a szomorúságot jeleníti meg, miközben a hit erejét is közvetíti, mondta a művészettörténész.
De a Királylehotán született Stetka Gyula a budapesti Szent István-bazilikában található oltárképének kisebb változata Krisztus a keresztfán is a kiállított művek közt található.
„Ezek az alkotások még hagyományos Krisztus- és Mária-ábrázolások, a további képeken azonban több érzelmet is látunk, nagyon expresszívek, ami nem véletlen, hiszen a kiállított alkotók szinte mindegyike átélte az első és a második világháborút, és sok esetben el kellett hagyniuk az országot.
– mondta a művészettörténész.
Mint például a szecesszió szellemében alkotó gödöllői művésztelep tagja, Remsey Jenő György kiállításon látható Síró Krisztusa vagy a Kassán is működő Collinásy György Krisztus önarcképe. „mindez azt mutatja, hogy amíg a középkori ikonográfia nagyon szigorú szabályok alapján működött, a huszadik században minden megváltozott, amit az említett Krisztus-ábrázolások is mutatnak” – fűzte hozzá Szabó Lilla.
Moiret Ödön szobrász és festőművész, aki festőként kevésbé ismert a nyilvánosság előtt, szintén tagja volt a gödöllői művésztelepnek. Az itt kiállított képein jól látható, hogy az alakjai az erőt testesítik meg. „Jól megfigyelhető ez a Levétel a keresztről című alkotásán is. Moiretnek, aki hosszú ideig Bécsben élt, nagyszabású, végül meg nem valósult utópisztikus víziói is voltak az új élet városáról, egy olyan közösségi élettér megteremtéséről, ahol a művészet, a munka és a szellemiség egységet alkotna” – fűzte hozzá a művészettörténész.
Azt, hogy hogyan tükröződnek a 20. századi történések a művészetekben, híven mutatja Harmos Károly itt kiállított Nem így gondoltam című olajfestménye is. „A fényárban úszó Krisztus-fej ellenére akkor ébredünk rá arra, mit is akart az alkotó a kép címével mondani, ha alaposabban megnézzük azt. A Krisztus-fej körül ugyanis vitatkozó verekedő embereket látni, amivel az alkotó a saját érzéseinek adott hangot: nem így képzelte el a világot” – fűzte hozzá a művészettörténész.
Szó volt még sok más figyelemreméltó alkotásról az előadás során, sok ok érdekesség is elhangzott a művekről és az alkotóikról egyaránt. Például az érsekújvári származású Zmeták Ernő bibliai tematikájú alkotásairól, amelyek közül a Menekülés Egyiptomba című fametszet a velencei biennálén 1958-ban jelentős díjat nyert.
Az itt kiállított képek képzőművészeti szempontból a realizmustól az impresszionizmuson át a szimbolizmusig, sőt az absztraktabb kifejezésmódokig terjednek. Közös bennük az érzéki tapasztalás és a spirituális üzenet összekapcsolásának szándéka, az igazság keresése a művészetben, valamint az ember és a világ lelki középpontjának kutatása, mondta a kiállításmegnyitón a kurátor.
A kiállítás 2026. május 29-ig, hivatali nyitvatartási időben tekinthető meg a Liszt Intézetben.
