Meg kell mondani őszintén az embereknek, mi az univerzum, amiben élnek, a szemükbe nézni, és megmondani, hogy az univerzumban háború van, hogy az univerzumban nincs béke, hogy az univerzum, az veszély, kockázat, feszültség és: rombolás, hogy nincs semmi ép, hogy az ép fogalma hazug, hogy minden béke, csendesség, állandóság és pihenés: áltatás”
– a Reviczky Társulás elnöke, Urbán Zoltán a Nobel-díjas Krasznahorkai László szavaival kezdte a rendezvényt, majd párhuzamot vont a múlt és a jelen történései között:
Béke nincs, csak átmeneti időszak két háború közt. Hol fegyver, ott öldöklés, végtelen naivitás kéz a kézben az intoleranciával és gyűlölettel a más iránt. Volt, van és lesz is. A demokrácia csak egy bizonyos intellektuális szint felett művelhető, s ha ez nem áll rendelkezésre, átveszi az irányítást a valami elleni szellemiség, melybe megkapaszkodhat a gyámoltalan tudatlan. (…) Korszakos ősellenségek váltják egymást, hogy a gyűlölet a felszínen maradjon, s a krisztusi megbocsátás alul maradjon. (…) A ravaszt a másik iránti gyűlölet húzta meg. Emberek voltak mindnyájan, de cselekedeteik állati ösztönt tükröztek.”
Mint mondta, a krisztusi megbocsátás egy olyan ajándék, amely jobbá, szebbé és élhetőbbé teszi a mindennapjainkat; a megbocsátásból fakad a jövő.
Bebizonyosodott, hogy lehet szlovák–magyar együttműködés, lehetnek közös célok, sőt elért eredmények is; lehet barátságban értékelni, s ez biztató lehet a jövőre nézve. Gyűlölni csak a gyűlöletet szabad, semmiképp nem egymást! Kollektív munkánk gyümölcse a magyar alapiskola tornatermének finanszírozása is, mely egy évtizedes sebre ad írt. Értékeljük egymást, fedezzük fel bűneinket, bocsássuk meg őket és induljunk el egymást karöltve egy olyan úton, mely nehéz, de a helyes irányt mutatja!”
– tette hozzá.
A rendezvényen részt vevő Peter Benček, Léva alpolgármestere beszédében sajnálatát fejezte ki, s hangsúlyozta, hogy mindennemű, az őshonos kisebbségeket érő kirekesztésnek gátat kell szabni; ennek helye nincs s nem is lehet. Átadta Ján Krtík üdvözletét is, aki együttérzését és sajnálatát fejezte ki, valamint megbecsülését a helyi magyarság iránt.
A beszédek után levetítették a 2020-ban bemutatott "Népirtás Pozsonyligetfalun" című tényfeltáró dokumentumfilmet. A könyvbemutatót követően sor került a ligetfalui vérengzés emléktáblájának leleplezésére. Az emléktábla Urbán Zoltán személyes ajándéka. A Kulcsár Ilona nagymarosi keramikus által készített alkotáson a jelképes turulmadár egy szlovák nemzeti színű rózsát helyez el egy sírhalmon, bemutatva ezzel a közös kiengesztelődést.
A "Népirtás Pozsonyligetfalun" című film az 1945 tavaszán létesített és 1947-ig működő pozsonyligetfalui tábor, az ott történt kivégzések, konkrétan a tábor területén meggyilkolt 90 magyar levente és a morvaországi, přerovi eseményeket dolgozza fel, ahol a háború után hazatérő, nagyszámú német és magyar polgári lakos ellen végrehajtott tömegmészárlás történt. Arra keresik a választ: milyen összefüggések lehetnek a kettő esemény közt, egyértelműen a gyilkosok személye a közös pont. A filmben tanúk, történészek szólalnak meg, többek közt Dunajszky Géza és Szabó József, akik kimondottan az adott témával foglalkoznak évek óta. František Hýbl cseh történész a přerovi eseményekről beszél, aki a német és magyar lakosok ellen elkövetett tömeggyilkosságokat egyaránt feltárta, és sikerrel kezdeményezte az áldozatok méltó újratemetését, érdemeiért a német, illetve a magyar állam részéről a legmagasabb szintű kitüntetésben részesült.
