A pozsonyi Szent Márton-székesegyház
A Szent Márton-dóm Pozsony legjelentősebb építészeti emléke. Ortvay Tivadar szerint a háromhajós templom dévényi terméskőből épült. Helyén már 1221-ben is templom állt, védőszentje Szent Megváltó volt.
A templom körül, a kor szokásainak megfelelően, temető feküdt, itt állt az Üdvözítő egyháza, a Csukár-nemzetség temetkezési helye. Ez a templom az 1270-es években II. Ottokár cseh királlyal vívott harcok során tönkrement. A jelenlegi dómot az 1300-as évek elején alapozták háromhajós, gótikus bazilikának. Mindhárom hajója egyforma magasságú. Mivel a vársánc mellett állott, tornya egyúttal őrtoronyként is szolgált. A templomfal és a torony idővel elvesztette várvédő jellegét, a dóm új szentélyt, oldalkápolnát, déli előcsarnokot kapott. 1563–1830 között itt koronázták a magyar királyokat, királynékat. A 11 király és 8 királyné nevét a szentély bal oldalán márványtábla őrzi.
Két évszázadig folyton épült, idővel reneszánsz elemekkel bővült, 1510-ben Bakócz Tamás püspök is építtetett hozzá új részeket. Az építők egymást váltó nemzedékei között sokan működtek itt, köztük olyanok is, akik a bécsi Szent István-dómot vagy a prágai Szent Vitus-székesegyházat építették. 1732–1734-ben készült el a Szent János-kápolna. Építtetője Esterházy Imre hercegprímás volt. Alamizsnás Szent János alexandriai pátriárka tetemét Mátyás király kapta Konstantinápoly bevételekor a török szultántól. Először Budán volt, majd Buda bevétele után Máriavölgybe (Máriatal), a pálosokhoz került. 1532-ben szállították át Pozsonyba, az ünnepségen maga Pázmány Péter pontifikált (Ortvay). A dóm szobrainak, domborműveinek jelentős részét Donner György Rafael, a kiválló barokk szobrász alkotta. A nagy művész tíz, igen termékeny esztendőt töltött Pozsonyban. A dóm azonban csak 1895-ben kapta meg a mai, végleges alakját. Legutóbbi felújítása 1951–1975 között történt.
Neogótikus tornya 85 méter magas. Tetején aranyozott királyi korona csillog, annak emlékére, hogy 1563–1830 között itt koronázták a magyar királyokat, királynékat. A 11 király és 8 királyné nevét a szentély bal oldalán márványtábla őrzi. A sor Miksával kezdődik, V. Ferdinánddal végződik, valamennyi a Habsburg-családból származott.
(A Szent Korona mását 2010-ben felújították. A korona rézlemezből készült - egy évszázada Wienstabl Móric helyi aranyműves műhelyében aranyozták be - 164 centiméter magas és mintegy 150 kilogramm súlyú. Az alkotást a felújítás után a templomban is kiállították.)
Az eredeti gótikus berendezésből megmaradt három kép a szentély déli falát díszíti. A bronz keresztelőkút 1403-ban, a szentségtartó 1517-ben készült. Szent Márton ereklyéit a főoltár fölötti ezüstkoporsó őrzi. Donner Rafael remeke Szent Márton ólomból öntött, huszárcsákóval, huszármentében ábrázolt lovas szobra s Esterházy Imre érsek térdeplő márványszobra. Donner Szent Márton-szobra eredetileg a templom főoltára mögött állt. Az 1733-ban, szintén Donner által épített főoltár az 1863–78 közti időszakban végzett restaurálási munkálatok áldozatául esett. A Szent Márton-szobor egy időre külső térbe került. A gótikus Szent Anna-kápolnában látjuk az Academia Istropolitana alkancellárjának, Schomberg György prépostnak a sírkövét (1470). E kápolna neogótikus oltárának éke egy reneszánsz Pietá. A székesegyház kriptájában nyugszik számos érsek, püspök és a gróf Pálffy család több tagja mellett Pázmány Péter, valamint Esterházy Imre is.
A templom tornyában gazdag könyvtár kapott helyet. Többek között itt találta meg 1770-ben Pray György azt a kódexet, amelyben a legrégebbi nyelvemlékünk, a Halotti beszéd szövege maradt fenn.
1619. november 18-án a pozsonyi országgyűlés a templomot a protestánsoknak juttatta. A református istentiszteleten jelen volt Bethlen Gábor fejedelem is. A templomot 1621. május 4-én kapták vissza ismét a katolikusok. 1781-ben szószékéről hirdették ki II. József türelmi rendeletét.
(A hozzáférhető, elektronikusan közzétett és nyomtatásban megjelent adatok alapján összeállította Görföl Jenő.)
