A perbetei gyökerektől a bécsi sikerekig

Árulja el, hogy az életének milyen fontos állomásai után került ki Perbetéről Bécsbe, és mivel foglalkozik a császárvárosban?

A perbetei magyar alapiskola után a Selye János Gimnázium idegen nyelvi osztályában tanultam tovább. Az érettségi után Hollandiában, az Utrechti Egyetem ösztöndíjasaként angolul végeztem alapképzést pszichológia és kulturális antropológia szakon. Azután mesterképzésre Budapestre, a Közép-európai Egyetemre jártam, a doktori címemet pedig Bécsben szereztem meg.

Időközben családot alapítottam: a szintén a komáromi régióból származó, műszaki végzettségű férjemmel egy óvodás és egy alapiskolás kislány boldog szülei vagyunk.

Nemrég az osztrák oktatási tárca Ars docendi állami kitüntetésben részesítette, így Ausztria legjobb egyetemi oktatói között tartják számon. Mivel érdemelte ki a rangos elismerést?

Az Ars docendi (tanítás művészete) állami kitüntetést az osztrák felsőoktatásban nyújtott kiváló tanításért ítélik oda. Öt kategóriába összesen 155 oktató nevezett be a pályamunkájával, amelyeket svájci és németországi professzorokból álló zsűri értékelt. Végül az enyémet is beválasztották a legjobb három közé. A lényege dióhéjban:

A díjakat Heinz Fassman, Ausztria oktatási minisztere adta át egy hangulatos ünnepségen.

Külön figyelmet érdemel a korábbi doktori munkája, amelynek témája a szlovákiai magyarok II. világháború utáni csehországi kényszermunkára hurcolásának emlékezete volt. Miért választotta a kényes témát?

Doktori munkámban a sajnálatos eseményt a pszichológia szempontjából vizsgáltam.

2008 és 2012 között sok emberrel beszélgettem a Beneš-dekrétumok hatásának emlékezetéről. Azóta a bécsi Sigmund Freud Egyetemen különféle kutatásmódszertani tárgyakat oktatok. A kérdezés módszertanával és a narratívák elemzésével foglalkozom, vagyis azt tanítom, hogyan lehet jól kérdezni, s a kapott válaszokat több szempont alapján értelmezni.

A kutatásának milyen az utóélete? Igény esetén felvidéki kutatóintézetek vagy szervezetek rendelkezésére bocsátaná-e, hogy közkinccsé váljon?

Kutatásaimról eddig főképp angol nyelven, szakmai közegben tartottam előadásokat, írásaim is főleg angolul jelentek meg. Fontosnak tartom azonban, hogy magyar, szlovák és cseh nyelven is elérhető legyen minél több tanulmány, elinduljon egy alapos szakmai párbeszéd, hiszen

Nagyon szívesen együttműködöm minden olyan kezdeményezéssel, amely azt a célt szolgálja, hogy kölcsönösen megismerjük és megértsük, kire hogyan hatottak a történelem viharai.

A Facebookon Perbetei életmesék címmel folyamatosan érdekes történeteket tesz közzé a szülőfalujáról. Tervezi-e ezeket könyv alakban is megjelentetni?

A Facebookon teszek közzé rövidebb-hosszabb, levéltári kutatásokon is alapuló élettörténeteket, visszaemlékezéseket. Mind azt tükrözik, hogyan élték meg a falusi emberek a 20. század sokszínűségét. Perbetei életmesék címmel bárki megtalálhatja ezeket, illetve nemsokára akár könyv formájában is kézbe veheti és elolvashatja. Ekképp megmaradnak az utókornak a korabeli események átélőinek és utódaiknak a valós élet meséi, amelyek felidézik a két világháború és a jogfosztottság éveit, a mezőgazdasági szövetkezetek létrejöttét, de akár a személyes csínytevéseket is.

Írok például árva fiúról, akinek a saját készítésű citeráit Kanadába is elvitték, és megőrizte a környékünk népzenei kincsét. Továbbá emléket állítok a perbetei szódagyárosnak és a nagy hírű kórházigazgatónak is, akiket származásuk miatt a halálba küldtek. Érdemeikért akár utcát is elnevezhettek volna róluk, ma azonban senki sem ismeri a nevüket és a történetüket.

Bécsben hogyan sikerül megőriznie a magyarságát, erősítenie a nemzettudatát? Miként kapcsolódnak be az ottani magyarok társadalmi-kulturális életé-be, esetleg a szervezőmunkába?

Két kislányunk van, az ifjabb a bécsi cseh–szlovák Komenský Iskolaközpont – a városban egyedüli – magyar óvodai osztályába jár, s játszva tanul németül, magyarul, csehül és szlovákul. A nővére már iskolás, őt magyar iskola hiányában beírtattuk magyar órára, hogy írni és olvasni is megtanuljon az anyanyelvünkön.

A férjemmel időnként arról is beszélgetünk, hogy később talán jó lenne visszaköltöznünk a szülőföldünkre. Bár nagyon elfoglaltak vagyunk, ha az időnk engedi, részt veszünk a bécsi magyarok kulturális rendezvényein. Jómagam három és fél évvel ezelőtt – hiánypótlásként –

Kellett egy közeg, ahol a szakmánkról magyarul is beszélhetünk, a workshopjainkra pedig különféle segítőkész szakembereket hívunk meg. Az évek során kinőttük Bécs, majd Ausztria határait, és mentorprogramunkkal már többek között Svájcban, Spanyolországban és Németországban élő magyar nőknek is segítünk. Nagyon erős az online jelenlétünk, például egy YouTube-csatornán szakemberekkel, sikeres vállalkozókkal készített interjúkat sugárzunk. Álláskereséssel, vállalkozás-alapítással kapcsolatos tanácsokkal szintén szolgálunk. Mindez a sokrétű tevékenységünknek azonban csak a töredéke. 

Megjelent a Magyar7 2020/46. számában.