A példaértékű kitartás – aki soha nem adta fel
Csótó László grafikus idén lett volna 70 éves. A királyhelmeci Mailáth József Regionális Múzeum a 2024-es évet Csótó-emlékévnek nyilvánította és három időszaki kiállítással emlékezett meg a művész több évtizedes munkásságáról. A legutolsó a hétvégi bodrogközi kulturális fesztivál alkalmából nyílt meg, sokatmondó címmel: Soha ne add fel!
A két évtizeddel ezelőtti agyvérzéséből csodával határos módon, erős akaratának köszönhetően felépült művész beszédét csak közeli hozzátartozói értették. Ezért tekinthető akár kivételesnek is a 2022 őszén lapunk hasábjain megjelent írásom, amely a Profán körmenet című kiállítását követően született.
Laci bácsi akkor azt is megvallotta, hogy a szülőföldjén, Gömörben szerzett élményei nemcsak a kreativitására voltak hatással, hanem a sajátosan megformált alakjaira is rányomták bélyegüket. Tőle búcsúzva még nem sejthettem, hogy töretlen kitartást és jó egészséget kívánva utoljára fogtam vele kezet. A grafikáiban is felbukkanó angyalok lettek égi társai, pár hét múlva élete társa, a súlyos betegségével küzdő felesége is követte...
Ezzel a címmel nyílt a Csótó László életmű-kiállítás első része. 2024 első harmadában a múzeum kis galériájában a művész pályájának első két évtizedét felölelő alkotásait mutatták be. Természetesen nem hiányozhatott néhány azokból a kezdeti korszakában született, fekete alapon fehér tussal készült grafikáiból sem, melyekből alig tucatnyi maradt a gyűjteményben. Sokan rácsodálkoztak az eddigi kiállításain talán soha be nem mutatott diákkori ceruza- és szénrajzaira, illetve a helyiek által leginkább ismert és a köztudatba beépült, egyértelműen azonosítható Csótó-művekből is láthattunk egy válogatást.
A linómetszeteken belül is különleges, saját fejlesztésű puzzle-nyomódúccal készült kis szériás, jellemzően A4-es méretű sorozatok darabjait szerencsére nem csak a kiállítás alkalmával láthattam. Több ízben visszaköszöntek a művészetet kedvelő bodrogközi ismerőseim otthonának a faláról. A linónyomatokat követő korszakából a kicsit más vonalvezetésű szitanyomataival is találkozhattak már a munkásságát alaposabban ismerők. Számomra a tárlat egyik különlegessége volt diplomamunkájának, a tajnai gyermekotthon falára került Csipkerózsika álma című művének a teljes dokumentációja, a rajz színes változatával, valamint egy krónika, a művész kiállítási emlékeivel, fényképeivel.
A májusban nyílt tárlat címe is önmagáért beszél. Ekkoriban a papírt egy sokkal kényesebb, érzékenyebb felületre váltotta. A közeli, valaha nagynevű, ma már nem működő hollóházi porcelángyárral nemcsak a híres magyar festő, grafikus, Szász Endre dolgozott együtt, hanem Csótó László is a múlt század '90-es éveitől.
A kezdetben négyzet vagy téglalap alakú sík, fehér porcelán alapon megjelenő fekete vonalgrafikáinak miniatűr sorozatát fokozatosan felváltó, nagyobb méretű, mozgalmasabb kompozícióit is láthatta a közönség. A folyton kísérletező, megunhatatlanul valami újjal előrukkolni képes grafikusművésztől olyan használati tárgyakat is láthattunk, melyeken monokróm figuráinak vonalait egy-egy vidám színharmóniájú, de szigorú grafikai szimmetriával bíró megoldással ötvözte.
Az év végéig látogatható tárlaton a nehéz élethelyzetével összefüggésben felmerülő egészségi problémáin erős akaratának és csodálatra méltó, szüntelen alkotókedvének köszönhetően túllendülő, szorgos, kitartó és alázatos ember alkotásaiból látható egy keresztmetszet. A valaha jobbkezes művész az elmúlt 20 évben a bal kezével és szeretteinek segítő mozdulatainak köszönhetően újabb formát találva továbbgondolta a már meglévő, kedvenc alakjait.
A kiállított darabok bizonyítják, hogy a digitális síkban összeállt kollázsait, melyekbe elmaradhatatlanul belekomponálta előző grafikáinak egy-egy fragmensét, papírra nyomtatta. Ahogy a két évvel ezelőtti kiállításán, most is felbukkannak kísérleti kollotípiái, valamint a felépülésének egyes szakaszait nyomon követő, eltérő stílusú, minden esetben megismételhetetlen csempe-sorozatai.
A porcelánt otthoni körülmények között, saját kemencéjében kiégethető csempére, mint hordozó felületre váltó darabjaiból most is láthattam újdonságot. Laci bácsi fiatalabb lányától, Beától tudtam meg, hogy az agyvérzés után több mint egy éven át tartó, gyógytornával egybekötött kezeléseket követő első balkezes tusrajzai után a kiállítási folyosó mellékágában lévő 6 darabból álló kis kollekció volt az első csempe-sorozata. Erre ő maga szórt mázporból egy összefüggő vékony réteget, amibe édesapja az ujjával rajzolta meg jellegzetes alakjait, mielőtt a csempelap a kemencébe került volna kiégetésre.
Ahogy a kiállításoknak otthont adó megyei intézmény igazgatója, Pakosta Andrea olvasóinknak elárulta, nagyon hamar elrepül(t) az idei emlékév.
A közeljövőben a múzeumban megvásárolható pólók prototípusait a pénteki megnyitón Csótó László leányai az elsők között ölthették magukra.
