A papi önazonosságba gyökereződve élvezem ezt a hivatást
Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar hívek lelkipásztora szülőfalujában Bényben, Szent István ünnepén adott hálát 15 éve végzett papi hivatásáért. E kettős ünnepen az ősi falu temploma zsúfolásig megtelt helyi és környékbeli hívekkel. A szentmisét közösen mutatta be a falu plébánosával Farkas Zsolt atyával.
Pappá szentelésének 10. évfordulóján azt nyilatkozta, szívében még ugyanaz a lelkesedés, mint újmiséjén. Öt év elteltével is így érzi? – kérdezem Tamás atyát.
Most, 15 év elteltével is ezt tudom mondani, sőt, a papi önazonosságba egyre jobban belegyökereződve élvezem ezt a hivatást. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek kihívások, nehézségek, de ezek megoldandó feladatként állnak előttem és örömmel vagyok pap továbbra is. Leginkább a hívekkel való együttlétet, foglalkozást szeretem, hiszen
Természetesen az egyház hierarchikus felépítésében foglalom el én is a helyemet, vannak dolgok, amelyekben egyeztetnem kell az elöljáróimmal, tiszteletben tartom az ő döntéseiket. Annak köszönhetően, hogy az érseki hivatalban is dolgozom, napi szinten velük vagyok, ezért a legtöbbször spontán, ebéd közben beszéljük meg a legtöbb dolgot, osztjuk szét a feladatokat.
Plébánosi teendői mellett még számtalan helyen helytáll, többek közt bírósági ügyekkel is foglalkozik. Marad szabadideje is?
Van szabadidőm, mert tudatosan szakítok erre időt. Ha lehet, kerékpárra ülök, ismerősökkel kimegyünk a természetbe, szívesen kigyalogolok Pozsonyból Máriavölgybe, kirándulni is szeretek, a keddjeim a szabadnapok, ezeket igyekszem kihasználni. Sokszor megyek Budapestre vagy ide, Bénybe a szüleimhez, vigyázok arra, hogy ne legyen a munkám végzéséből kifáradás, mókuskerék.
Örülök, hogy az idei ünnep ilyen szépre sikeredett, hagyományt szeretnénk teremteni, mostantól ennek az ünnepnek is nagy jelentősége lesz a községben a kutacskai búcsú mellett.
A hálaadó ünnepre a pozsonyi hívek közül is sokan eljöttek. Többek közt Sillo Igor egyházfai polgármester is a családjával.
– sorolja a családfő.
Felesége Ivett osztozik férje véleményében. Nagyszerű, hogy az atya szívügye a gyerekek és a fiatalság, valamint a cserkészet, hiszen ő maga is cserkész, csakúgy mind Sillóék egész családja.
„Sokféle dolgot tesz teljes szívvel, nagy odaadással. A gyermekeink is ministrálnak mellette. Idefelé jövet az autóban felvetődött, milyen is Tamás atya, és örültem, hogy mind az öt gyerek tudott mondani egy kulcsszavat. Simon például azt emelte ki, hogy alázatos és még sosem látta rosszkedvűnek, felemelő mellette ministrálni. Ő egy biztos pont az életünkben” – lelkesedik az édesanya. Hozzáteszik, az ilyen elkötelezett atyákat támogatni kell jelenlétükkel is, mert munkája által olyan erős közösségek formálódnak, olyan barátságok köttetnek, melyek kiállják az idő próbáját.
A bényi ünnepség szentmisével kezdődött. Szentbeszédében Tamás atya a pápa szavait idézte,
A szentmise után a templom előtt került sor a Szent István-napi megemlékezésre, ahol az ünnepi beszédet Kiss Balázs, diplomata, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének I. o. titkára tartotta. Közreműködött a helyi Búzavirág Énekcsoport és a Felvidéki Rockszínház ifjú művészei. A jelenlévők koszorút helyeztek István lovaggá ütésének emlékművénél, akit a hagyomány szerint ezzel az aktussal Bényben nagykorúsítottak.
