„A néptánc csak egyszer szippant be, de soha többé nem ereszt el”

A farnadi kultúrház novemberi félhomályában még hallatszik a Nádas Ifjúsági Néptáncegyüttes évzáró gálájának visszhangja. 2025 novemberében is sor került a hagyományossá vált évzáró gálára, ami idén egy különleges évnek lett az előhangja: a néptánccsoport 2026-ban fogja ünnepelni fennállásának és működésének 30. évfordulóját. Ennek kapcsán beszélgettünk Dohány Istvánnal, a csoport vezetőjével, aki mesélt az idei év kihívásairól, a gálára való felkészülésről és a jubileumi esztendőről.

+7 kép a galériában

Fotó: Szaller Tamás

Minden év más és más, az ideinek is megvoltak a sajátosságai. Az év eleje mindig döcögősen indul az ünnepek után, de az első fellépések mindenkit visszaráznak a valóságba”

– fogalmazta meg István: „Minden évben próbálunk újítani akár a próbák menetén, a fellépések színességén vagy új táncok betanulásával.”

Azt is hozzáteszi, hogy a változás nem csak évszakok vagy rutinok kérdése. Ahogy a táncosok nőnek, úgy formálódnak, s úgy nyílik ki egyre jobban számukra a világ, ezzel együtt az érdeklődésük is: „Van, aki többet akar, s van, aki kevesebbet. Nekünk ehhez alkalmazkodnunk kell.”

István szerint ez a legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb lehetőség. Ha jól lavíroznak, a sodrás előnyükké válik. Idén a csapat Bodajkon is részt vett az egyik legrangosabb magyar népzenei és néptánctáborban, a 34. Métatáborban, ahol bonchidai táncokat tanulhattak. Az év során felléptek Budapesten a Táncháztalálkozón, Komáromban a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozón, számos hazai településen, sőt szeptemberben olaszországi turnén is jártak. Ahogy István kiemelte, a Nádasban nem csupán táncolni tanulnak a tagok. A léc minden évben magasabbra kerül: ne csak a koreográfia legyen pontos:

Fontos, hogy a táncos is el tudja adni magát, és legfőképpen élvezze azt, amit csinál. Vigye bele önmagát, fejezze ki magát minél jobban a tánccal!”

Az idei évzáró gálán, amelyen Gyulai József és zenekara játszott, ezt a nézők maguk is tapasztalhatták, hiszen a szászcsávási cigánytáncok tüzes lendülete, a kalotaszegi koreográfiák fizikailag és technikailag is komoly kihívása mind ennek a törekvésnek a lenyomata volt.

Az évzáró műsorra a megszokott recept szerint készültek: sok próbával, rengeteg energiával, kiegészülve a táncoktatásban közreműködő Hutura Beátával. Közben azonban valami megváltozott. A korábban félénk gyerekek már mosolyogva, énekelve léptek színpadra.

Öröm minden korosztállyal dolgozni. A legnagyobbaknál már megvan az a szerencsénk is, hogy ők is kiveszik részüket akár a táncok, akár az ének oktatásából, de ugyanúgy a táncok koreografálásánál is fontos szerepet töltenek be. Idén bekerült a gálaműsorba két olyan tánc is, ami még nem készült el teljesen, de mindenképpen szerettük volna megmutatni a nézőknek, mi is az, ami a csoport 30. évfordulóján vár majd rájuk. Kaptak egy kis ízelítőt abból, hogy mennyire jó is lesz a jövő év”

– tette hozzá a csoport vezetője.

A jövő évi tervek ismertek: fesztiválok, versenyek, külföldi táborok, két nemzetközi turné és egy nagyszabású novemberi gálaműsor, ahol vendégtáncosok és ismert zenekarok is színpadra lépnek majd:

Hatalmas dolgokkal készülünk a jövő évre, az egész évbe megpróbáljuk belecsempészni a táncot és a csoport életét úgy, hogy az emberek még inkább magukénak érezzék a csapatot és a néptáncot. Nagy köszönet jár a táncosoknak, a szüleiknek, Farnad községnek, további támogatóinknak, hogy ezeket meg tudjuk valósítani, de megemlíteném a pályázatokat is, legyen szó akár a Csoóri Sándor Alapról, a Kisebbségi Kulturális Alapról, a Bethlen Gábor Alapról vagy a Nyitra Megyei Önkormányzat támogatásáról.”

István szeretné, ha a Nádas elmúlt évtizedeinek táncosai is visszatérnének majd a színpadra, hiszen szerinte ez a közös történet csak így teljes…

A Nádas jelenleg három korosztállyal működik: a legkisebbeket 4 éves kortól Csóka Szilvia tanítja, a középső csoportot Szilvia és István vezeti, az ifisekért pedig István felel. A csoport ma 50–55 főt számlál, és nem csak Farnadról jönnek a gyerekek: Érsekkétyről, Ipolyságról, Búcsról és Marcelházáról is érkeznek:

Azt hiszem, aki képes és hajlandó ennyi fáradságot és áldozatot hozni a táncért, az nemcsak szereti, de élete szerves részévé is vált már. A néptánc csak egyszer szippant be, de soha többé nem ereszt el!”

+7 kép a galériában

Megosztás

Címkék