A néprajz olyan, mint a foci
Valószínűleg nincs a Felvidéken olyan kultúrember, aki ne ismerné a Galántán élő Szanyi Mária nevét. Marika néni több évtizedes fáradhatatlan munkájával jelenséggé vált, alakja örökre összeforrott a felvidéki magyar tehetséges és buzgó ifjak felkutatásával, mentorálásával.
Szanyi Mária rendkívül fiatalos, éles elméjű, tevékeny és határozott megjelenésű asszony. Ahogy Mátyusföldön mondanák, hetvenéves létére „még a mai fiatalokat is kétszer átugorja”. Néprajzkutató, etnológus, matematika–fizika szakos pedagógus, a Kincskeresők mozgalom szülőanyja és mozgatórugója.
Az idei év januárjától a Magyar Kultúra Lovagja. A címmel a határon túli magyar kulturális örökség ápolása érdekében kifejtett életművéért jutalmazták a budapesti magyar kultúra napja gálán, harmincöt másik személyiséggel együtt, akik évtizedek óta ápolják és őrzik az egyetemes magyar kultúrát. Szanyi Máriát a Magyar Kultúra Lovagja címre az SZMPSZ Regio-nális Pedagógiai Központja javasolta. A neves néprajzkutató nevével fémjelzett Kincskeresők mozgalom mint felvidéki érték ugyanezen a gálán részesült az Örökség serleg kitüntetésben.
Lovaggá ütése alkalmából érkezem Marika nénihez galántai otthonukba. Miközben elbűvölve nézegetem az elismeréshez járó érmet, megállapítjuk, hogy a munkás évei alatt jutalmul kapott sok kinevezés, kitüntetés és a néprajzos kutatások dobozokban tárolt anyagai lassan kezdik kiszorítani a családot a lakásból. Marika néni elmondja, a Magyar Kultúra Lovagja cím rendkívüli megtiszteltetés, annál is inkább, mivel a jelölés a közvetlen környezetéből érkezett, azoktól az emberektől, akik komoly munkát végeznek a Kincskeresők szervezésében és sikerének érdekében. Külön örömet jelent számára, hogy a három Örökség serleg közül az egyiket a Kincskeresők kapta.
Szanyi Mária a Bódva-völgyi Jánok szülötte, a néprajzi jelenségek iránt már gyermekkorában érdeklődött. Édesanyja, aki a „másik völgyből való volt”, élesen látta a felvidéki tájegységek közti eltéréseket, és ezekre fel is hívta a figyelmét. Marika néni fiatalon a Bodrogközben kezdte a gyűjtőmunkát, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanulta a néprajzot.
– Tulajdonképpen beleszületem az összehasonlító néprajzba – mondja Marika néni, aki 1973-tól a szívének kedves Rozsnyón a Bányászati Múzeum, majd tíz éven keresztül a galántai Honismereti Múzeum néprajzosaként alap- és középiskolai tanulóknak vezetett néprajzi szakkört. A kilencvenes évek elejétől számítva tíz éven keresztül a mátyusföldi Nagymácsédon, később Hidaskürtön, végül nyugdíjazásáig Galántán tanított matematikát és fizikát. Elmondása szerint a Mátyusföldön egy teljesen más néprajzi nagytájban találta magát.
– fejti ki Marika néni, aki éppen Nagymácséd monográfiáján dolgozik.
Szanyi Mária megalapítása óta aktív tagja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének, tevékenysége a diákok tehetséggondozására és a pedagógusok módszertani továbbképzésére irányul. A Felvidéki Tehetségsegítő Tanács, majd jogutódja, a Mentor TT alapító tagja és alelnöke. 2006-ban az SZMPSZ égisze alatt elindította a Kincskeresők – helyi és regionális értékeket kutató diákok – versenyét.
A diákkutatásoknak mindvégig módszertani irányítója, és a mára már mozgalommá vált Kincskeresők évente megrendezett országos konferenciáinak fő szervezője. Nehéz elképzelni, hogyan tud valaki két ennyire eltérő hivatást összeegyeztetni, mint a matematika–fizika oktatás és a rendkívüli szociális érzékenységet követelő néprajzi és nyelvészeti kutatómunka.
– A néprajzosok között mindig pedagógus voltam, a pedagógusok között pedig mindig néprajzos, de számomra a kettő elválaszthatatlan. Itt nem a szakokat egyezteti az ember, hanem azokat az emberi értékeket, amelyek összekapcsolják a pedagógust azzal a mikrotársadalommal, amelyikből a gyerekek jönnek.
A néprajz szerelmeseként Marika néni szerint egy tanárnak kutya kötelessége megismerni azt a háttérközeget, amelyből a tanítványai érkeznek, mert anélkül sosem derül ki, milyen a gyermekek motivációja. Ebből a világnézetből kifolyólag a Kincskeresők első kiírásánál is nagyon fontosnak tartotta, hogy ne legyen meghatározva zárt témakör, mindenki maga döntse el, mit tart értéknek, és mit szeretne bemutatni.
A néprajz olyan, mint a foci, mondja Marika néni. Mindenki tudja, hogyan kell játszani, de csak kevesen tudnak gólt rúgni. Ez a hasonlat érvényes a Kincskeresők mozgalomra is, amely a szíve csücskét jelenti, s amelyben mindig kötelességének érezte a diákokból kibányászni a tehetséget. Tapasztalatból tudja, hogy a fiatalokba fektetett sok energia megtérül. A Kincskeresőknek köszönhetően ezek a hagyományok és a néprajz szeretetével megfertőzött gyerekek más versenyeken is olyan sikereket érnek el, amelyek jobbá, szebbé, teljesebbé és értékesebbé teszik a szlovákiai magyarság életét.
Marika néninek sok terve és vállalása van a jövőre nézve. Nagymácséd monográfiája mellett Jókai Mária zoboralji hímzésekből készített leszámolható rajzainak egy kötetben való kiadását szeretné segíteni. Mosolyogva teszi hozzá, hogy mindenekelőtt a saját lakásában (és garázsában, pincéjében) tárolt dobozok cédulaanyagának az összegereblyézését kellene elkezdenie.
