A negyedi szüreti felvonulás egy időutazással ér fel
Ha szüreti időszak, az Negyeden annyit jelent, hogy a falu hagyományőrző tagjai lóhátra és lovaskocsikra pattannak, és népviseletet öltve magukra, táncolva, énekelve járják körbe a falu utcáit, hogy vendéglátókat találva jókedvet vigyenek a házakba és mosolyt csaljanak az arcokra.
Ez a szeptemberi hétvége nem a kifogástalan időjárása miatt lesz emlékezetes számomra, hanem amiatt, hogy a Szüreti felvonulás első lépésétől az utolsóig együtt lélegezhettem a negyediekkel. Egy kicsit én is közéjük tartozónak éreztem magam, hiszen az a mérhetetlen vendégszeretet, ami körbelengett engem attól a pillanattól kezdve, hogy a menet elindult, már ritkaság ebben a zord világban.
Már a gyülekezéskor éreztem, hogy ez a délután nagyon különlegesnek ígérkezik. Nem tévedtem. Látszott a szervezők gyakorlottságán, azon, hogyan irányították a menetet, hogy nem először róják végig a negyedi utcákat, de mégis hagyták, hogy mindenki önfeledten adja át magát annak az érzésnek, hogy
a felvonulás alatt nincs mosolyszünet, nem létezik viszálykodás, nincsenek egyenlők és egyenlőbbek.
Az összetartás, ami olyan mértékű, hogy összerántja a falu apraját, nagyját. Még azok is az utcára vonulnak, akik épp nem állítják meg a menetet kóstolóval, de mosolyogva integetnek a tekintélyt parancsoló előörsöknek, akik a menet legelején viszik a hírét annak, hogy a jó utcahossznyi menet már közeledik.
Messziről látszik, melyik házakban várják a legnagyobb odaadással a hangos jókedvosztókat.
Újborral, murcival, házipálinkával, édes és sós finomságokkal megrakott asztalok csalogatják a fáradhatatlan menetet, akik minden vendéglátójuknak hálásan megköszönik a fáradságot, kicsit elidőznek, majd a helyi vadászszövetség elnöke, aki a helyi Csemadokkal karöltve a szervező is egyben, Fördős Zoltán hangja hallatszik valamennyi pihenő után, mégpedig, hogy: LÓRA, NA KONE! Igen, két nyelven, hiszen az esemény kisegítői a semptei lovasok is, akik minden évben szivesen vesznek részt a felvonuláson. Látszik rajtuk, hogy szeretik és élvezik a délutánt, és már-már a magyar nótákat is ismerik.
Ez az esemény az újdonsült negyedi lakosoknak esélyt ad a beilleszkedésre, a tősgyökeres, szépkorú falusiak szívét melengeti, hogy a sok-sok évtizedes hagyományt nem hagyják veszni, a fiatalok pedig megtapasztalhatják a hagyományőrzés értékét és fontosságát.
Alig várom a jövő évi negyedi őszt.
