A nagy háború néma szemtanúi – ismeretterjesztő kerékpározás Pozsony környékén
A pozsonyiak számára bizonyára nem ismeretlen, hogy a két világháború közötti időszakban Csehszlovákia területén hatalmas, betonbunker- és erődrendszert kezdtek építeni, válaszul arra a kérdésre: hogyan lehet a lehető leghatékonyabban megvédeni az akkori Csehszlovákiát.
Az ország területének jellege és anyagi lehetőségei alátámasztották azt a véleményt, hogy erre az ideális megoldás az erődrendszer megépítése lehet, ami elsősorban a Csehszlovákia és Franciaország között létrejött szövetségi szerződés tényén alapult, miközben az erődítmények egyes elemei erősen a francia Maginot-vonal objektumaira emlékeztettek.
Az volt az elképzelés, hogy egy esetleges támadás esetén a katonák az erődrendszerben kitartanak a szövetségesek és az erősítés megérkezéséig. Végül Európa akkori vezetőinek megegyezése után Csehszlovákia kénytelen volt feladni a kiépített erődrendszert, és harc nélkül megadni magát.
Azóta a bunkerek elhagyatottan, néma szemtanúként emlékeztetnek az akkori eseményekre. Közülük több megsemmisült, sok azonban épen megmaradt és ma is látogatható.
Vannak közöttük olyanok is, amelyek hajléktalanok „szállóhelyei” lettek, mások önkéntes szervezetek lelkes munkájának köszönhetően megmenekültek a pusztulástól, és értékes múzeumként működnek a mai napig, a bérlőik különböző kísérőrendezvények szervezésével igyekeznek láthatóvá tenni a fákkal, fűvel, gazzal benőtt területen egyébként „láthatatlan” bunkereket.
Pozsony védelme értelemszerűen akkor is prioritást élvezett, így annak közvetlen szomszédságában is számos ilyen erőd található, amelyek nagy része a mai napig meglehetősen jó állapotban maradt meg, és közülük némely látogatható is, erről azonban a pozsonyiak közül sem sokan tudnak. Ezért is figyelemreméltó a Pozsony és környéke csoport kezdeményezése, amely egy közös hétvégi biciklizés keretében igyekezett a résztvevőkkel megismertetni ezeknek a bunkereknek a történetét, amelyek jelentős kultúrtörténeti értékkel bírnak, mivel egyedülálló és bizonyos mértékig megőrzött katonai komplexumot alkotnak.
„Körülbelül 20-25 éve biciklizünk, most is a Honismereti Kerékpártúra, vagy ahogyan röviden hívjuk, a HKT egyes tagjai vannak itt – Kassától Budapesten keresztül Bécsig – , akik azon kívül, hogy nyáron egy egyhetes közös kerékpártúrán vesznek részt, év közben is bármikor bármelyik tagnak az ötlete alapján kisebb csoportokban megnéznek egy-egy helyet az országban” – mondta portálunknak a pozsonyi bicajozás egyik szervezője, Varga Béla, aki szerint a cél az volt, hogy jól érezzék magukat, és közben ezt-azt megtudjanak arról a vidékről, ahol éppen kerékpároznak.
„Ennek a hagyománynak a része ez a hétvége is, szerettünk volna ismerőseinknek, akik már jártak ugyan Pozsonyban, olyan helyeket is megmutatni itt, amelyeket eddig talán még nem ismertek. Szerencsére sikerült egy jó útvonalat megtervezni, mert a határ mentén a volt határőrség által kiépített aszfaltúton bicikliztünk végig Magyarország és Ausztria között” – mondta Varga Béla, aki szerint többük nem is sejtette, hogy létezik itt ilyen aszfaltút, ami bicikliútként használható.
Mint mondta, minden ilyen helyen találni olyan látnivalót is, ami a történelmünkkel összefügg.
„Most éppen Ligetfalun vagyunk, amelyet az Első Csehszlovák Köztársaság Trianon után Pozsony védelmére hídfőként próbált kialakítani, e célból erős katonasággal határőrséget épített ki, amit bunkerekkel erősített meg. Lényegében ehhez a kilencven fokban megforduló Dunához hasonlóan egy félkör alakú bunkerrendszert alakított ki az Első Csehszlovák Köztársaság az 1930-as években” – mondta, hozzátéve, ez adta az apropót, hogy ha már egyszer erre bicikliznek, akkor megnézzék ezeket a bunkereket is, amelyekből a tegnapi nap folyamán a 14-es és a 13-as számút tekintették meg.
„Ma megálltunk a 10-es bunkernél, ahol lényegében a trianoni hármashatár volt, az osztrák-csehszlovák és magyar határ vonalán. Ez azért is érdekes volt, mert addig olyan területen bicikliztünk el, ami csak 1947 után lett csehszlovák terület” – mondta még el Varga Béla. A túra résztvevői jártak a 8-as bunkernél is, a 6-os számú bunkernél pedig egy rögtönzött előadással gyarapították ismereteiket arról, mi is történt ezen a helyen röviddel a háború után.
A bunkerek közül a BS-4 Lány, a BS-8 Hřbitov (Temető) és a BS-6 Vrba (Fűz) elnevezésű bunker is látogatható. A Hřbitov-bunker közelében található egy első világháborús katonai temető is, amely a kerékpárút egyik nevezetessége és látványossága.
A BS-8 Hřbitov gyalogsági bunker, amelyet annak idején Adolf Hitler is meglátogatott, Pozsony legnagyobb és legjobban felfegyverzett nehéz objektuma volt. Ez képezte a védelem gerincét a hídfő középső részén, és ez az egyetlen teljesértékű mása azoknak az objektumoknak, amelyeket akkoriban a Németország elleni védelem céljából a határ más helyein építettek.
Ezek az ún. „gyalogsági bunkerek” kétszintesek, a tervezők szándéka az volt, hogy a legénységeik három hétig életben maradjanak itt. Ezért a bunkerek saját kúttal, áramtermelésre alkalmas generátorral, légszűrő berendezéssel, anyag-, élelmiszer- és fegyverraktárral rendelkeztek, de volt itt WC és egy tisztálkodásra alkalmas helyiség is. Egy bunkerben körülbelül 30 katona szolgált, az egyes objektumok telefonos összeköttetésben álltak egymással.
A túra a BS-6-os bunkernél folytatódott, amely ma egy polgári társulásnak köszönhetően szintén látogatható. Az 1934-ben épült bunker fedőneve Vrba, azaz Fűz, a pozsonyi 4. hidászezred építette. A bunkerek jellegzetessége egyébként, hogy sohasem egyfajta sablon alapján épültek, mindegyik objektum egyedi és atipikus.
Ennél a bunkernél Dunajszky Géza helytörténész beszélt a résztvevőknek arról, hogy 1945. július 17-22. között – azaz már békeidőben – éppen ennél a bunkernél végezték ki azt a 90 magyar leventét, akik a Drezda melletti Taubenheim városából tartottak hazafelé. Előzőleg az amerikai hadseregnek megadták magukat, s éppen a leventék voltak azok, akiket az amerikai hadsereg legelőször átvilágított és a nemzetközi Vöröskeresztnek átadott azzal a céllal, hogy a gyerekeket visszajuttassák szülőföldjükre, tudták meg a túra résztvevői egyebek mellett Dunajszky Gézától, aki több éve foglalkozik a témával.
Reiter Flóra két lányával Kassáról érkezett a kerékpártúrára. Portálunknak úgy nyilatkozott, nagyon örült ennek lehetőségnek. „Egy dolog, hogy az ember úgy gondolja, ismeri Pozsonyt, így voltam ezzel én is, hiszen ide jártam egyetemre. De azóta eltelt több mint húsz év, új helyek is létesültek, de most láthattam olyan helyeket is, amelyek már akkor is itt voltak, de diákként nem jutottam el oda” – mondta Flóra, aki szerint a bunkertéma egy teljesen új témakör számára is, mert 20-25 évvel ezelőtt ezzel itt még senki sem foglalkozott.
– fűzte hozzá Flóra.
Mint mondta, ez a bicikliút egy nagy különbségre is rámutatott Pozsony és Kassa között. „Három napja biciklizünk Pozsonyban úgy, hogy nem vagyunk autók között, teljesen más szemléletet látok itt a sportra, amelynek a lényege, hogy mindenki számára elérhető legyen, s ez az önkormányzatok más hozzáállását is mutatja. A HKT-vel szemben ezen a bicikliúton gyakrabban megállunk, így nem volt gond az sem, hogy a nyolcéves gyerekek velem jöhessenek, mint ahogyan az is nagy előny, hogy este hullafáradtan nem kellett a sátrat felállítani, mivel nem sátorban aludtunk.
Flóra azt a látcsövet is magával hozta, amelyet még a nagyapjától örökölt. „Ez a távcső egy harctéri családi ereklye, az apukám édesapja, az én nagyapám ugyanis a családi legenda szerint ezzel járta meg a háborút és a fogságot is, ezért a gyerekeimmel szimbolikusan minden kirándulásra magunkkal visszük” – mondta Flóra.
A túra résztvevői pénteken megtekintették a belváros történelmi nevezetességeit is, vasárnap pedig a történelmi szempontból páratlan értékű freskókkal rendelkező pozsonypüspöki Szent Miklós-plébániatemplomot tekintették meg és ellátogattak a püspöki temetőbe is.
A gyerekeknek is volt látnivaló bőven a három nap alatt. Flóra, Júlia és Réka is azt mondta, élvezték a kerékpárutat, és a nagy mesemondó Andersen szobránál is lefotózkodtak. „Városnézésen még eddig nem voltam Pozsonyban, csak az állatkertben” – mondta a gyerekek közül legbátrabban nyilatkozó Flóra.
„Láttuk egy nagyon régi gyógyszertárat is, ahova be lehetett menni, és meg lehetett nézni a gyógyszereket is. Átmentünk biciklivel a Duna felett is, az is nagyon tetszett, és láttuk a nagy koronát a templom tetején is, ahol a magyar királyokat koronázták” – fűzte hozzá a nyolcéves kislány. Testvére, Júlia szerint nem volt gond az irammal sem, bírták a felnőttekkel a tempót.
„Szerencsére az időjárás is kedvezett nekünk, nekem nagyon pozitív élményeim vannak ezzel a kerékpárúttal kapcsolatban, úgy gondolom, hogy hagyományt kellene teremteni belőle” – zárta mondandóját Flóra és Júlia anyukája, Reiter Flóra.
