A múltunkból tanulni, a jelenünkben tenni, a jövőnkben hinni kell
Hetvenöt év egy társadalmi-kulturális szervezet életében nem kis idő, főleg, ha figyelembe vesszük, milyen akadályokat kellett a szervezetnek megmaradása érdekében az évek során leküzdenie. A gyakori nehézségek ellenére a Csemadok megalakulása óta sokszor töltött be meghatározó szerepet anyanyelvhasználatunkban, hagyományaink, kultúránk megőrzésében és identitásuk megtartásában. Tavaly óta sorra ünneplik országszerte az egyes alapszervezetek megalakulásuk 75. évfordulóját, legutóbb a pozsonypüspökiek emlékeztek meg az ottani alapszervezet megalakulásának 75. évfordulójáról.
A megemlékezés május 25-én, a délelőtti órákban kezdődött először a Pozsonypüspöki nagyjainak szolgáltatott szentmisével a Szent Miklós-templomban, amelyet Vadkerti József esperesplébános celebrált, majd a pozsonyüspöki temetőben immár hagyományosan megemlékeztek azokról, akik életük során sokat tettek a felvidéki magyarságért.
A temetőben tartott megemlékezésen Foglszinger Attila, a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének elnöke úgy fogalmazott, nemcsak az elismert írók, költők, zeneszerzők, az ismert emberek előtt hajtunk fejet, hanem az egyszerű háttéremberek sírja előtt is emlékezünk most, akik nagyon sokat tettek azért, hogy mi ma is magyarnak érezhessük magunkat itt, a szülőföldünkön, magyarul élhessük meg kultúránkat, mindennapjainkat, gyermekeink, unokáink pedig magyar nyelven tanulhassanak.
A pozsonypüspöki temetőben olyan ismert és a nagy nyilvánosság előtt kevésbé ismert, de a helyiek szemében annál „nagyobb” emberek nyugszanak, mint például
Szíjártó Jenő zeneszerző, Nagy József festőművész, Dobos László író, politikus, Ozsvald Árpád író, költő, Mons. Koller Gyula pápai prelátus, Czingel László koreográfus, Fukári Valéria történész, Orbán Szilveszter, a Csemadok alapító tagja, zenész, Nagy Vilmos, a Csemadok volt elnöke, volt pozsonypüspöki polgármester, Szabó Zoltán, a Csemadok egykori vezetőségi tagja, Schniererné Wurster Ilona cserkészvezető, tanár, Farkas Tibor, a Csemadok egykori vezetőségi tagja.
A megemlékezésen jelenlévők rájuk emlékezve helyezték el a kegyelet virágait és gyújtottak gyertyát a temető nagykeresztjénél.
Öt évvel ezelőtt, a Covid idején még maszkokban került sor a 70. évfordulóra való megemlékezésre, 2025-ben a 75. évfordulón kicsit talán vidámabb hangulatban zajlott az ünnepség, amelyre a délutáni órákban került sor a Vetvár kultúrházban.
A megemlékezésen egyebek mellett részt vett Neszméri Tünde, Pozsony megyei képviselő, a Csemadok ifjúságért felelős elnökségi tagja, Kevický Kristián, Pozsonypüspöki alpolgármestere, Szelepcsényi Sándor, egy Pozsonypüspökiről kitelepített család leszármazottja, tiszteletbeli Csemadok-tag, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Brünni Helyi Egyesületének elnöke, Fazekas Mónika, és jelen volt a megemlékezésen Mester Mária is, a Csemadok helyi alapszervezetének egyik alapítótagja is.
Az elnöki asztalnál két korábbi elnök: Jégh Izabella és Nagy Elza, illetve a nemrégiben megválasztott új elnök, Foglszinger Attila foglalt helyet. A jelenlegi elnök rövid köszöntője után átadta a szót elődjének, aki az elmúlt 75 évet értékelte. Mint elmondta, a Csemadok-alapszervezet munkájáról rendszeresen megemlékeztek a 25., 30., 35., 40., 50. és a 70. évfordulón is.
„Az ötvenéves évfordulón sikerült egy könyvben beszámolni tevékenységünkről, felsorolni a munkánk lényegét, a könyv címe: Elindultunk 1950-ben alapításunk dátumára utal” – mondta a korábbi elnök asszony, aki szerint a kiadványt tanulmányozva tudomást szerezhetünk az alapszervezet szerteágazó tevékenységéről, a változásokról és az eredményekről is. Lényeges megemlíteni azt is, hogy az alapszervezet fennállásának 75 évéből 50 évig ketten: Jégh Izabella és Nagy Elza vezették a helyi szervezetet.
Hetven éve úton címmel látott napvilágot a következő húsz évet taglaló kiadvány, amely rámutatott, hogy alapjaiban ugyan nem, de részleteiben megváltozott a tevékenységük, mondta a korábbi elnök.
„Az irodalmi találkozók könyvbemutatókkal bővültek, ekkor kezdtünk el gyakrabban kiállításokat rendezni, sűrűn jártunk színházi előadásokra, és nagy hangsúlyt kaptak a koszorúzások” – fogalmazott Nagy Elza, hozzátéve, ettől az időszaktól fontos szerepet töltöttek be a kitelepítési évfordulók a velük járó kiadványokkal együtt, ugyanúgy, mint a Szelepcsényi Sándor Püspökiről kitelepített család leszármazottjának ötlete alapján alapított Pozsonypüspöki Magyarságáért Csemadok-díj is, amelyet eddig tizenkilenc személynek és egy intézménynek ítéltek oda. De erre az időszakra tehetők az egyre népszerűbb adventi hangversenyek is.
„Az utolsó öt évet 2020 januárjában indítottuk, ekkor találkoztunk először a megálmodott irodalmi kávéházunkban, nem sejtve, hogy hamarosan az egész világot megbénító koronavírusjárvány szab gátat szárnyalásunknak, és hosszú időre teljesen lehetetlenné teszi a működésünket” – mondta a korábbi elnök asszony, hozzátéve, emiatt szakadtak meg a nagyon sikeres Napsugár Gyermekklub találkozói is, amelyek családi összejövetelek keretében zajló foglalkozások voltak. Mint mondta, ezt követően nagyon sokáig tartott, míg visszatérhettek a régi kerékvágásba.
A fentiekben felsorolt több évtizedes eredményes működésükről tanúskodnak az alapszervezet példamutatóan vezetett krónikái is. „Ígérjük, úgy, mint az eddig felsorolt 75 éves tevékenységünk mozgatórugója a tenniakarás volt, a következő időszaké is az lesz. Tudjuk azonban, hogy ez magában nem elég, mert a hazai nemzetiségpolitika nem egyenlő az elvárásainkkal, ezért a megmaradásunkért küzdenünk kell.
A beolvadás elkerülése végett nagy szükség van a magyarságunkért, kulturális közösségi életünkért, hagyományaink megőrzéséért végzett időigényes, fáradságos munkánkra, egyénileg pedig elsősorban használni magyar nyelvünket és magyarul taníttatni a gyermekeinket” – zárta a korábbi elnök asszony, hozzátéve, az elmúlt hetvenöt éves magatartásunkból kiindulva reménykednünk kell abban, hogy a sokszor hangoztatott jelmondattal élni fogunk: „A múltunkból tanulni, a jelenünkben tenni, a jövőnkben hinni kell”.
A volt elnök asszony értékelője után a legutolsó tisztújító kongresszuson alakult Ifiszervezet tagjai megkoszorúzták a kultúrház előtermében lévő Csemadok-emléktáblát, majd az alapszervezet elnöke emléklapokkal jutalmazta a legaktívabb szépkorú Csemadok-tagokat, akik rendszeresen látogatják, s ezzel támogatják a különböző rendezvényeket.
Az ünnepi ülést követően került sor „Hol van az a nyár?” címmel Leblanc Győző és Szeredy Krisztina zenés összeállítására, amellyel rövid időn belül remek hangulatot teremtettek a Vetvár kultúrházban.
