A múltat nem elég tisztelni, érteni is kell
Zsúfolásig megtelt augusztus 20-án a Szent Márton-székesegyház Pozsonyban, ahol az államalapítás és Szent István király ünnepe tiszteletére magyar nyelvű szentmisét tartottak. Ám a hagyománytól eltérően a Szentévben több program is várta az érdeklődőket Szent István ünnepe alkalmából.
A Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség már az ünnepet megelőzően, augusztus 11-e és 19-e között imakilencedet hirdetett, amelybe bárhonnan be lehetett kapcsolódni. A katolikus közösség emellett első ízben alkotói pályázatot is hirdetett Nemzeti ünnepünk – augusztus 20. címmel, amelyre saját kezűleg készített rajzokat vagy más kézműves alkotást, verses, énekes videókat vártak a szervezők a fiataloktól. A beküldött pályaművek felkerültek a pozsonyi katolikusok honlapjára is.
Az ünnepre hangolódva került sor augusztus 19-én a Ferences templomban Urbanics Tamás (orgona), Földesi Gergely (tenor), Csörgeő Luca (szoprán), Takács Katalin (népi ének) orgonakoncertjére, akik egyhetes koncertsorozatuk keretében Pozsonyba is elhozták a Magnificat üzenetét, hogy a klasszikus és népi zenei hagyományok találkozásán keresztül felemeljék a szíveket, teret adjanak az elcsendesedésnek és feltöltődésnek, a hálaadásnak és az ünneplésnek.
Az eseménysorozat kicsúcsosodása a pozsonyi koronázótemplomban tartott ünnepi szentmise volt, amelynek főcelebránsa és szónoka idén az Erdélyből érkezett Gál Hunor atya, Nyáradköszvényes plébánosa volt. A szentmisére imádságos ráhangolódással készülhettek a hívek, amelyet a plébánosukkal együtt érkező csallóközcsütörtöki Mária Légió tagjai vezettek.
– S talán az egyik legfontosabb ezek közül a nemzet értékei mellett a hit megőrzése és továbbadása, ami közös feladatunk – mondta az atya, hozzátéve, ennek az egyik legfontosabb kulcsa az egymás iránti bizalom, ami ma hiányzik.
Hunor atya szerint egy ünnepről nem szabad úgy elmenni, hogy az ember nem visz magával valamilyen értéket.
– Különös felelőssége van az őrhelyeknek, a nyugatiaknak, pozsonyiaknak és a keletieknek, a gyergyószentmiklósiaknak, mert akik őrhelyeken állnak, megsokszorozott figyelemmel kell, hogy éljék a mindennapjaikat. Szent István öröksége erős gyökér, keményen össze kell hát fognunk, és egyként kell keleten, nyugaton őrt állnunk – fűzte hozzá az atya.
A szentmise egyik megható pillanata volt, amikor egy kárpátaljai magyar édesanya olvasta fel a teltházas dómban a békéért megfogalmazott könyörgést: „Kárpátaljai zarándokként, minden együtt imádkozó testvérrel, közösen kérlek, Uram: a nem porladó kezű király közbenjárására segíts, hogy a világban az igazságosság és a béke uralkodjék, megszűnjenek a háborúk, és kegyelmed balzsamával gyógyuljanak sebeink! Kérünk Téged, hallgass meg minket!
– fogalmazott a mise után Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar hívek lelkipásztora, aki idén már 12. alkalommal szervezte meg az ünnepséget.
Hozzátette, szerinte ennek az is az oka, hogy aki egyszer eljön ide, és megéli a közös ünneplés és ima erejét, a szentmise utáni kötetlen beszélgetés varázsát, érzi, hogy nincs egyedül.
– Van tehát ennek közösségformáló ereje is – fűzte hozzá. Mint mondta, Szent István öröksége kiállta az idők próbáját, nem tudunk jobbat kitalálni, hiszen egy-egy helyzetben, akár egy betegség vagy egy tragédia közepette még a nem hívő emberek sem találnak jobb kapaszkodót, mint a hit.
– Nézzük csak meg a kárpátaljai testvéreinket, tapasztalatból mondom, hogy ha a háború közepette nem lenne hitük, akkor nem tudnák ilyen lelkesen tenni a dolgukat, s bízni abban, hogy a gyermekeiknek van jövőjük – fogalmazott Tamás atya.
A szentmise után a templom melletti téren a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus díjnyertes süteményét, az Egy falat mennyországot kínálták a dunaharaszti Karl Cukrászdából, illetve a bencés apátok újdonságát, a tihanyi Regula elnevezésű alkoholmentes nyári üdítőitalt.
Idén a Magyar Szövetség is bekapcsolódott az ünnepségsorozat szervezésébe. A meghívó szerint „szeretnék, ha a koronázási dóm és a koronázási város legnagyobb nemzeti ünnepünknek is központi és meghatározó helyszínévé válna”. Az ünnepség során fellépett Metzner Dóra és Zsákovics László, az áldást Molnár Tamás atya mondta.
– István igazságos volt, büntetőtörvényei szigorúak, de igazságosak voltak, az alázat pedig, amit gyakorolt, együtt tudta tartani a Kárpát-haza összes nemzetét – mondta. Harmadik erényként a jövőképet emelte ki. István tudta, hogy a nyugati kereszténység lehet az, ami megőriz bennünket, s így tudjuk kivívni a függetlenségünket. A negyedik erény a küldetéstudat. István nemcsak összefogta a Kárpát-haza nemzeteit, hanem adott egy nemzetek, népek fölött álló küldetéstudatot is, ami a kereszténység képviselete és védelme volt. Az ötödik erény pedig a folytonosság, ami a gyermekeinkben él tovább.
– Ez az öt erény egyben üzenet 2025-ben a felvidékiek számára – mondta. Olyan erős intézményeket kell létrehoznunk amelyek talpra állítják a közösséget, és szerves felvidéki jövőt tudnak eredményezni. Ne legyen többé a Felvidéken magyar a magyarnak farkasa. A közösségi békét a közös célok és a közös küldetés hozza el, amelyre felvidéki jövőt lehet építeni. Gubík László szerint a felvidéki magyarság a legvisegrádibb nemzet az összes közül.
– A szlávság peremén mi vagyunk azok, akik mindkét nép felé tudunk közvetíteni, s ez lehet a mi küldetésünk. A folytonosság a mi esetünkben is a gyerekeinkben van. Nem biztos, hogy meg tudjuk valósítani az álmainkat, de azért van a család és a közösség, hogy azt a munkát, aminek az életünket áldoztuk, folytatni tudjuk. A keresztény ember ugyanis sosem egyénben, hanem közösségben és folytonosságban gondolkodik – tette hozzá.
Végezetül Gróf Esterházy János álmával zárta beszédét, amelynek lényege, hogy a magyar és a szlovák testvériség a 20. századot elvesztette, de a 21. századot közösen megnyerheti.
– A szent korona eszméje ugyanis az egész Kárpát-medence állameszméje, amelynek a vívmányait a mindennapi közélet részévé kell tenni, ami szlovák és magyar politikusoknak egyaránt felelőssége – mondta zárásképpen a Magyar Szövetség elnöke.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/34. számában.
