A múlt segítségével építeni a jelent
Játszva tanulás, tudásmegosztás, hagyományközvetítés, remek hangulat – tavaszi kurzussal folytatódott az Aranykút tanfolyam Füleken. A leendő és gyakorló pedagógusok és érdeklődők számára meghirdetett tanfolyam a Rakonca Egyesület szervezésében, a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia, és a SZMPSZ Losonci Területi Választmánya közreműködésével valósult meg. Ezúttal Nógrádból, Gömörből és az Ipoly mentéről érkeztek a résztvevők.
A szervezők szerint a világ felfedezését először önmagunk megismerésével kell kezdeni. Erről szól az Aranykút kurzus, hagyományismereti foglalkozásokat, jó gyakorlatokat mutatva a palócokról a palócoknak, minden alkalommal más-más aspektusból.
– A találkozás öröme, a tudásszerzés igénye volt az alapja annak, hogy az eddig négy alkalommal megrendezett Aranykút képzésen részt vevő pedagógusok és szülők ismét jelentkeztek a kurzusra. Az újonnan érkezettek a néphagyomány átadásának komplex módjával, a tanórákba való beemelésével ismerkedhettek meg.
A törzsvendégeknek számító résztvevők pedig az eddigi ismereteiket leporolva, frissítve és bővítve újabb népdalokkal és népi játékokkal, illetve azok átadásának módszertanával gazdagodtak – emelte ki Lia.
Ez alkalommal hangsúlyosabb szerepet kapott a ritmus és a mozgáskészség fejlesztése, a testtudatosság, a testséma megerősítése. Mindezt persze a palóc régió páros táncainak alaplépéseire és alapmozgására építve.
– A különböző játéktípusok tanítása során a gyermek képességeit és készségeit is fejlesztjük, ezen a mezsgyén haladva igyekeztünk egy-egy fejlesztési területhez több konkrét játékot kapcsolni. Mivel a Palócföld játéktára kifogyhatatlan, a mindennapi oktató-nevelő, fejlesztő munka során játékos formában tudjuk megtámogatni az adott kompetenciát a saját régiónk néphagyományaiból mazsolázva – mondta.
Varga Norbert szervező, folklórkutató szerint a Palócföld hagyományos kultúrájának gazdagságát talán fölösleges bizonygatni, hiszen táji, etnikai és kulturális jellemzői és jellegzetességei okán a magyar nyelvterület egyik sajátos régiójaként említi számos tudományos és népszerűsítő kiadvány.
– A teljesség igénye nélkül csak néhányat említenék a számos lehetséges közül: a zárt ë hang használata; a gömöri tűzálló edények; az áttört faragású bútorok; a honti igricek; a gyermekijesztőként funkcionáló „kókó”; a lányok virágvasárnapi kiszehajtása; a vasvári verbunk; Mátraverebély-Szentkút szakrális aurája; a szinte falvanként változó népviselet; a megannyi egyedi változatot hordozó monda- és mesehagyomány; a más vidékekhez mérten változatos fej- és hajviselet; s nem utolsósorban a számos archaizmust őrző pásztorkultúra. Akkora hagyaték, hogy egy életen át lehet belőle gazdálkodni, meríteni, továbbadni. Mert a miénk. A hagyományközvetítés mellett a képzés másik fontos alappilére a pedagógiai szempontú alkalmazás. Fontos, hogy a képzésen részt vevő pedagógusok megtanulják, hogyan lehet a tananyaggá formált néphagyomány segítségével készséget, képességet, kompetenciát fejleszteni. A múlt segítségével építeni a jelent – emelte ki a szakember.
A képzés során a pedagógusok az eddig tanultak gyakorlati megvalósításáról számoltak be, megosztottak egymással egy-egy jó gyakorlatot, vagy az adódó nehézségeket boncolgatták. Vannak, akik tanórákon alkalmazzák az egyes gyerekdalokat, játékokat, míg mások a napköziben, vagy a tanórák közti szünetekben játszanak, és akad olyan is, aki színpadi környezetben, koreográfiába ágyazva mutatja be őket. Deák Szőke Lucia harmadszor vett részt a képzésen. Mint mondta, egykori táncosként a képzés gyakorlati része, tehát a tánc és ének felelevenítése volt hasznos számára.
– Fontosnak tartom, hogy a népi hagyományokat elméleti szempontból is ismerjem, bővítsem a tudásomat e téren, s továbbadhassam a gyerekeimnek. A kurzuson hasznos didaktikai tippeket is kaptunk, amelyeket jelen pillanatban itthon tudok alkalmazni, mert ugyan van pedagógiai képesítésem, nem vagyok gyakorló pedagógus. A kisfiammal mondókázunk, bizonyos játékokat, dalokat pedig a kislányommal szoktunk énekelni, játszani – nyilatkozta.
Mák Szvorák Emőke a pedagógusi munkájában tartja fontosnak, hogy az egyes ünnepkörökhöz kapcsolódva megtanítsa a gyerekeknek a vidék népdalait és gyermekjátékait.
– Mivel húsz évig néptáncoltam, közel áll hozzám a néphagyomány, ám ezen a képzésen teljesen más oldalról közelítettük meg. Módszertani szempontból foglalkoztunk a népdalokkal és a népi gyermekjátékokkal, hogy hogyan tudjuk beépíteni azokat az egyes tanórákba, iskolai tevékenységekbe, és milyen kompetenciákat tudunk fejleszteni általuk a gyerekeknél. Az órák közötti szünetekben és a napköziben alkalmaztam néhány gyermekjátékot a tanultakból. A gyerekek nagy örömmel fogadták és gyakran kérik, hogy ezeket a játékokat játsszuk – hangsúlyozta Emőke.
Máté-Borbás Orsolya szerint a népi kultúra ismerete és alkalmazása ma már ritka kincsnek számít.
– Ahogy a jelentkezésemkor is fogalmaztam, szomjazott a lelkem a tiszta forrásból bugyogó néphagyomány iránt. Lia és Norbi szakmaiságának köszönhetően nemcsak tudást, de módszertant, ötleteket, megoldásokat is kaptunk a népi kultúra egyes elemeinek a mindennapokba való beépítéséhez. Hogy ne csak megőrizzük és ápoljuk múltunk hagyatékát, hanem a modern hétköznapok igényeihez igazodva alkalmazni is tudjuk népi kultúránk kincseit – hangsúlyozta.
A szervezők tervei szerint a következő kurzus az ősz folyamán indul, és fejben már össze is állt a program. Mivel a képzés díjmentes, az anyagi forrást hazai pályázat útján biztosítják. Azt remélik, hogy addigra elbírálásra kerülnek a kisebbségi kultúra támogatását szolgáló pályázatok, és kiderül, meddig ér a takarójuk.
