A múlt őrzői
Nemrég a MúzeumCafé muzeológia magazin különdíjával ismerték el Máté Tímea és Barczi Gyula szakmai munkáját, a díjat az elmúlt évtizedben a Szlovák Nemzeti Múzeum – Betléri Múzeumban végzett tevékenységükért, a betléri Andrássy-hagyaték példaértékű gondozásáért ítélték oda. A két díjazottal beszélgettünk az elismerésről, a múzeumok világáról, Krasznahorka várának felújításáról.
Barczi Gyula 2014 és 2018 között vezette a betléri múzeumot. Igazgatósága alatt az intézmény jelentősen bővítette szakmai tevékenységét, a látogatószám 130 százalékkal nőtt, új kiállítóterek és raktárak jöttek létre, valamint megszületett a krasznahorkai vár felújításának projektje. Részt vett a leendő krasznahorkai állandó kiállítás tervezésében is. Máté Tímea 2018 és 2024 között irányította a múzeumot. Vezetése alatt indult el a vár felújítása, sikeres hazai és nemzetközi intézményi együttműködéseket valósított meg, valamint a koronavírus-járvány időszakán is átkormányozta a múzeumot. A két díjazott közösen több mint tíz látványos időszaki kiállítást hozott létre Betlérben, amelyeket százezrek tekintettek meg, hazai és külföldi látogatók egyaránt.
Mint elmondták, nagy örömmel fogadták ezt a fontos szakmai díjat, amely azt mutatja, hogy Magyarországon elismerik az elmúlt tíz évben Betlérben és Krasznahorkán végzett munkájukat. Ugyanakkor keserű mellékíze is van a dolognak, mert rávilágít, hogy mindezt itthon mennyire nem értékelik. Pontosabban a nagyközönségtől itthon is sok pozitív visszajelzést kapnak, a Szlovák Nemzeti Múzeum, illetve a kulturális tárca vezetése viszont inkább fékezi a munkát, akadályokat gördít az útba.
Jó példa erre a krasznahorkai vár, ahol öt évnek kellett eltelnie, hogy megkezdődhessen… Nem maga a munka, hanem a felújítás megtervezése.
– mondja Barczi Gyula. Hozzátette, a helyzetet tovább nehezítették a folyamatos személycserék a fontos pozíciókban, a döntéseket nem szakmai, hanem politikai és ideológiai szempontok alapján hozták meg.
Az első pozitív változás 2017-ben történt, amikor létrejött a Szlovák Nemzeti Múzeumban egy műemlék-felújításra szakosodott csapat. Erdélyi Róbert vezetésével nekiláttak a krasznahorkai felújítás megtervezésének. Ezzel párhuzamosan a várban folytak az előkészítő munkák, az előző felújítás során az ablakon kiszórt építési hulladék eltávolítása, a nedvesedéssel kapcsolatos problémák elhárítása, a falak kiszárítása, a különféle régészeti feltárások, kutatások és más munkák.
– magyarázza Máté Tímea.
Időközben elkészült a felújítás módszertana. Az elképzelés az, hogy a várat a tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji állapotába állítják vissza, ahogyan az Andrássyak használták, családi múzeumként. Ez volt az első múzeum a Felvidék, a mai Szlovákia területén. A villámcsapás miatt részben leégett, majd a helyreállított várban Andrássy György (1797–1872) létesített 1857-ben családi múzeumot, amelyet később a nagyközönség előtt is megnyitottak. Az 1900-as évek első éveiben a várat ismét felújították, ekkor nyerte el azt a formáját, amelyet, remélhetőleg belátható időn belül, ismét láthat majd a közönség.
– magyarázza Barczi Gyula.
A vár felújítása körüli bonyodalmakkal már többször foglalkoztunk lapunk hasábjain, ezekbe részletesebben most nem megyünk bele. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy az alsó és a középső várnak, illetve a vár alatti résznek az idén el kellett volna készülnie. Erre most már esély sincs, a kivitelező nem tudja befejezni. Így továbbra is kérdéses, mikor léphetik át az első látogatók a vár kapuját.
A felújítás egy komplex művelet, amely során nemcsak magára a várra kell gondolni, hanem annak viszonyára is a tájban. Gondolni kell azokra, akik gyalog jönnek, akik személyautóval vagy autóbusszal, az utóbbi kettő számára külön-külön parkoló áll majd rendelkezésre. Ezektől el lesz különítve a szabadidőzóna, ahol a büfék, a játszótér, az információs központ kap helyet. És akkor magáról a várról még nem is beszéltünk. Az első és a második várudvar, valamint az úgynevezett zwinger, vagy párkány ingyenesen látogatható lesz, itt kap majd helyet egyebek mellett a büfé és az ajándékbolt.
Az alsó és a középső várban, beleértve a Franciska-emlékmúzeumot, a kápolnát és a kriptát is, maradna meg az eredeti, a tizenkilencedik századot, az Andrássyak idejét idéző hangulat. A felső várban jön majd létre az úgynevezett Schatzkammer, vagyis kincseskamra, a legértékesebb műtárgyakkal, amelyek mindegyike külön figyelmet érdemel, a Franciska-múzeum egyes kiemelt darabjaival, új vitrinekkel, modern technológiákkal. Olyan tárgyakat válogattak össze, amelyek párjukat ritkítják, nehezen találni hasonlókat nemcsak az országban, de Európa-szerte és a nagyvilágban is. Itt helyeznék el a múzeum textilgyűjteményének – amely a híres Metropolitan Múzeum gyűjteményével vetekszik – legérdekesebb darabjait is, ruhákat, lábbeliket, kesztyűket, legyezőket, használati tárgyakat.
Rámutatnak, a kritikusok azzal vádaskodnak, hogy drága, túl van árazva a felújítás.
– teszi fel a kérdést Barczi.
Úgy véli, a mostani helyzetben talán az lenne a legjobb, ha befagyasztanák az egész felújítást, amely most úgyis megakadt, és akkor indítanák újra, ha ismét szakemberek állnának a szaktárca, illetve az érintett intézmények élén.
"Nem kell, hogy mi legyünk azok. De jöjjön szakember, aki tényleg ismeri, szereti és tiszteli ezeket a dolgokat. Aki nem hoz káros döntéseket, aki nem ront a helyzeten. Mi hajlandók vagyunk együttműködni. Üljünk asztalhoz, beszélgessünk. Párbeszéd nélkül nem fogunk előre mozdulni."
Azt látják az egyik legnagyobb problémának, hogy nem a megfelelő emberek, nem szakemberek kerültek döntéshozó pozícióba. Pontosabban lassan már nincs, aki döntsön. A betléri múzeum megbízott igazgatója visszaadta a felhatalmazást, ami erre feljogosította volna, a hozzáértő embereket is elüldözték az intézményből.
– mondja Máté Tímea hozzátéve, nem hagyja annyiban a dolgot, nem engedi, hogy a sárba tiporják a kollégái és az ő nevét.
Egyúttal rámutat, a betléri nem egyedi eset, más, a nemzeti múzeum alá tartozó intézményekben is hasonló praktikákat alkalmaznak, koholt vádakkal próbálják befeketíteni az ott dolgozókat. A betlériek felemelték ez ellen a hangjukat, máshol egyelőre hallgatnak.
A problémáknak az lehet az egyik oka, hogy az illetékes intézmények, illetve azok, akik a döntéseket hozzák, nem kezelik helyén a gondjukra bízott emlékeket, nem érzik át azok fontosságát.
Barczi Gyula szerint a második világháború, majd a szocializmus időszaka, illetve hagyatéka rendkívül pusztító volt a kastély- és vármúzeumok számára. Úgy véli, hatalmas szakadék van a huszadik század történései, valósága és aközött, ahogyan ezekre ma a társadalom tekint.
– mondja Barczi Gyula.
"Ez a nemzeti identitásról is szól. Nem utolsósorban, az ilyen épületekben, múzeumokban, mint a betléri kastély vagy a krasznahorkai vár, rengeteg olyan tárgy van, amelyek különféle személyiségekhez kötődnek, amelyekhez mindenféle történetek kapcsolódnak. Ezek ismerete nélkül nem lehet ezt a szakmát művelni" – teszi hozzá Máté Tímea.
Megjelent a Magyar7 2025/28. számában.
