A monumentális kerámia újrafelfedezése
Városainkban nap mint nap elmegyünk mellettük, ám sokszor fel sem tűnnek, átsiklik felettük a tekintetünk. Az épületek falán elhelyezett, monumentális kerámiáról van szó. Ezek feltérképezését és bemutatását tűzte ki célul a jólészi Zagiba Mátyás fiatal keramikus.
A projekt a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben készült monumentális épületdíszítő kerámiát dokumentálja. Zagiba Mátyás, aki jelenleg a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) hallgatója, még akkor figyelt fel ezekre az alkotásokra, amikor a kassai iparművészeti középiskolában tanult.
Az iskola közelében is van egy ilyen alkotás, amely mellett, mint az emberek többsége, sokáig elsétált anélkül, hogy különösebb figyelmet szentelt volna neki. Aztán egy nap megállt előtte, megvizsgálta a szignót, és kutatásba kezdett. Mivel ezekkel a monumentális kerámiákkal szinte senki sem foglalkozik, izgatni kezdte a dolog.
Aztán, ahogyan az lenni szokott, közbeszólt az élet. Jött az érettségi, majd a felvételi az egyetemre, az ottani tanulmányok, aztán pedig a koronavírus-járvány. Ez utóbbi járult hozzá ahhoz, hogy a projekt igazából elkezdődhessen, hiszen amióta otthonról, online módon végzi a tanulmányait, feltérképezte ezeket az alkotásokat a lakhelye közelében, Rozsnyón, illetve dokumentált már ilyen alkotást Pelsőcön, Jolsván és Nagyrőcén is.
A projekt a normalizáció időszakában, a ’70-es és ’80-as években készült monumentális épületdíszítő kerámiát vizsgálja.
Mátyás szerint akad belőlük jó néhány, ugyanis ebben az időszakban az állami épületek építési költségeinek bizonyos részét az akkori törvény szerint műalkotásra kellett fordítani. Ez helyenként monumentális kerámia formájában valósult meg, nemcsak az épületek külsején, hanem a belső térben is.
Rozsnyón hét ilyen kültéri alkotás található – a nyolcadikat egy felújítás során eltávolították.
Találkozhatunk velük a vasútállomáson, a városi hivatal, a házasságkötő terem vagy az egykori főposta épületén. A házasságkötő terem falán levő plasztikát a rozsnyói származású Szentpétery Ádám készítette, négyet a Kassához köthető Čepek házaspár, Milan és Lýdia, további kettő alkotója egyelőre ismeretlen.
– magyarázza Zagiba Mátyás. Hozzáteszi,
Mint mondja, Rozsnyót és környékét már sikerült többé-kevésbé feltérképezni. A projektet szeretné kiterjeszteni Kelet-Szlovákiára, majd ideális esetben az egész országra. A nagyobb városok lesznek a meghatározók, ezek között is fontos helyen szerepel majd Kassa.
A további tervek között említette még az alkotások megtisztítását, megszabadítását a graffitiktől, illetve esetleges felújítását, valamint azt, hogy egy kiadvány formájában is megismertethesse az érdeklődőkkel a már feltérképezett monumentális kerámiát, amelyek egyelőre Instagramon és Facebookon érhetők el.
Zagiba Mátyás rámutat, a kerámiát körülbelül az ’50-es évektől kezdték el képzőművészeti téren is használni, addig főleg az iparművészetben volt jellemző, mint médium. Lényegében ekkor kezdenek megjelenni az első nagyobb plasztikák kerámiából. Főleg Otto Eckert műhelye vitte ezt a vonalat a prágai iparművészeti főiskolán. A projekt keretében feltárt monumentális kerámia alkotóinak nagy része itt végzett, például Čepekék vagy Imrich Vanek is, akinek az egyik munkája Pelsőcön található. Elismert alkotókról van szó, viszont a munkásságuk – Vanek kivételével – többnyire még nincs átfogóan feldolgozva.
Ha a munkák szignózva vannak, meg lehet állapítani az alkotó kilétét, további információkat lehet találni. Sok alkotás esetében hiányzik az aláírás, ilyenkor pedig a kutatás nem egyszerű feladat.
Középületekről van szó, úgyhogy a levéltárakban talán fellelhetők még az építkezés és a tervezés dokumentumai. Valahol kell hogy legyenek információk ezekről a munkákról, csak időnként elég bonyolult hozzájuk jutni. Amikor elkezdte, nem gondolta, hogy ennyire bonyolult lesz, jegyzi meg Zagiba Mátyás.
A nehézségek ellenére nem adja fel, és mihelyt vége a járványnak, Kassára vezet az útja, és ott folytatja a kutatómunkát.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/15. számában.
