A magyar nyelv szakrális csoda
A múlt héten szülővárosában, Nagykaposon tartotta Somogyi Üveges Henrietta Kivetülés című első verseskötetének az ősbemutatóját. A könyvet édesanyja festményeivel illusztrálták. A Magyar Ház teltházas nagytermében sok régi osztálytárs, barát és egykori tanárai, ismerősei is kíváncsiak voltak a Pozsonyban élő, régiófejlesztési mérnökként tevékenykedő sokoldalú fiatal hölgy költőként való bemutatkozására.
A családias hangulatú rendezvény házigazdája, Gabri Rudolf igazgató felelevenítette a Henriettával való első találkozását: 31 évvel ezelőtt az Ungi Táj regionális lap főszerkesztőjeként ő adhatta át neki a szerkesztőség által a diákok számára kiírt vers- és prózamondó pályázat első és második díját. Az akkori nagykaposi gimnazista évekkel később, kassai műegyetemi tanulmányait követően lett a kolléganője a 2003-ban megnyílt Magyar Házban.
Henrietta hálával beszélt alapiskolás tanító nénijéről, akinek ötödikes korában megmutatta első versét, majd a gimnáziumi magyartanáráról, Bodnár Máriáról, aki szerint az érettségivel véget érnek a magyarórák. Ezt megcáfolta az első kötetes költő, aki szerint akkor érnek véget, ha abbahagyjuk az olvasást. Szerinte a teremtés és a költészet nem ért véget Radnótival, Petőfivel, József Attilával. Arra buzdít, hogy olvassunk kortárs irodalmat is, hogy ne érhessenek véget a magyarórák. Balázs F. Attila író, költő, műfordító és könyvkiadó az első kötetes szerzőről felolvasta azt a tanulmányát, ami a Partium hasábjain is megjelenik majd. Üveges Henriettát a teremtő emberek közé sorolja, akik „olyan művészi nyelven fejezik ki magukat, amely lelki balzsamot, megvilágosodást, örömforrást nyújt az arra fogékony embereknek.” A kötetet a lassan beérő költészet bizonyítékának tekinti, amit reményei szerint évente újak követnek majd.
– hallhattuk jellemzésében az alkotóról.
A kötetben nincs lenyomata a több mint 20 évnyi kulturális és szakmai téren való közösségi szolgálatban szerzett tapasztalatoknak. A non-profit szervezeteknél, minisztériumokban töltött évek társadalmi és polgári valósága alig jelenik meg Henrietta költészetében. Ahogy a mentor fogalmazott, ez a kötet a nőiség megélése, a férfi-női kapcsolat, a szerelem, a csalódás, a vágy, a testiség költői körképe. Balázs F. Attila megemlítette a költő identitáskeresését, erős nemzettudatát, szemléltetve mindezt a Regélnek című vers első négy sorával, amelyekből az első egyben írásunk címe is.
A két költő kötetlen beszélgetése során Henrietta részletesebben is beszélt arról, mit jelent számára anyanyelve és magyarsága, mik és kik voltak rá hatással gyerekkorában. A szavalóversenyekre való felkészülés során egyszer csak úgy érezte, az lenne ám az igazán testhez álló vers számára, amit maga írna. Családjuk kultúra szeretete meghatározó volt számára, hálás szüleinek azért, hogy már gyerekként magába szívhatta azt a tudást, ami egy életre szilárd alapot és harmóniát adott neki.
Megjelent a Magyar7 2025/11. számában.
