A magasság nyújtotta élmény
A kétezer lakosú Bodrogszerdahely szülöttje, Tóth Csaba a rendszerváltozás után nyitotta a Bodrogköz első, máig sikeres iparcikk-vegyeskereskedését. Pár éve vállalkozását szolgáltatással is kibővítette, és a keleti végeken egyedüliként sétarepülést is kínál.
Gyerekként szinte minden repülőgép modelljét összerakta. A fellegekbe vágyott, pilóta szeretett volna lenni, de nem nyert felvételt a kassai katonai egyetem repülőmérnöki karára, ahova a szigorú rostán átjutva százból egy jelentkező került be. Régi álmát azonban érett fejjel megvalósította, igaz, némi módosítással.
Csaba egészségi okok miatt nem nyert felvételt az egyetemre, de kilenc évvel ezelőtt beiratkozott az eperjesi pilótaképzőbe, melynek Kisszeben mellett van gyakorló repülőtere.
A pontosság kedvéért elárulta, hogy a hazai gyártású SD4 Viper gépe csak a köznyelvben sportrepülőgép, hivatalosan „ultrakönnyű sporteszköz”, amely legfeljebb ötezer méter magasságba emelkedhet. Mint mondta Csaba, ezt a magasságot soha nem fogja kipróbálni, ő átlagosan 3-400 méterrel a föld felett kémleli a tájat.
Alkalmi vétel volt a használt, középkategóriás Wiper SD4 gép, amelyben a pilótán kívül egy utasnak van helye. Csaba nem nyitott krónikát, amibe a kliensei bejegyezhetnék a repüléssel kapcsolatos élményeiket, de repülési naplójába tényszerűen minden egyes felszállást bejegyez. Belelapozva naprakészen meg is tudta mondani, hogy eddig 426 alkalommal sikerült teljesítenie kliense repülési álmát.
– Egyetlenegy alkalommal akadt gond a felszállásnál, így a sétarepülés akkor meghiúsult – mondta Csaba.
Az okokról érdeklődve megtudhattam, hogy előző nap volt a gép a kötelező szervizvizsgálaton. Csaba csak arra tudott gondolni, hogy a fék ellenőrzését követően a rögzítőcsavarokat a kelleténél lazábban csavarták be.
– Olyanok is akadtak, akik terápiás céllal érkeztek. Ki akarták próbálni a repülést, hogy legyőzzék a félelmeiket. A Covid alatt szinte egyáltalán nem voltak vendégeim, és azóta nehéz „felfuttatni” az érdeklődést a valamikori szintre, amikor vasárnaponként sorban álltak az emberek, s egy nap akár nyolcszor is a levegőbe emelkedtem – mondja Csaba, aki reménnyel teli mosollyal az arcán az irodája falán lévő kis papírmasé repülőre mutat. Abban is ő a pilóta, mögötte a három lányunokája foglal helyet. A pár hónapos baba kivételével a másik kettő már kipróbálta a repülést a nagypapával.
Megjelent a Magyar7 2024/36. számában.
