A Lévai Nemzeti Őrsereg zászlaja
2020 végén jelent meg a lévai Reviczky Társulás újabb, immáron tizenkettedik kiadványa, ami az 1848/49-es Lévai Nemzeti Őrsereg zászlajának és annak másolatának történetébe nyújt betekintést. Az értékes relikvia históriáját a társulás helytörténeti szakosztályának vezetője, Müller Péter ezen kötetén keresztül vázoljuk fel.
Ahogy az a pesti forradalom követelései között, az ötödik pontban megtalálható, a magyar nemzet többek között a Nemzeti Őrsereg felállítását is kívánta. Azzal a céllal, hogy a szuverén Magyarország állampolgárainak szavatolhassa a személyi- és vagyonbiztonságot, illetve hogy garantálva legyen általa a haza belső békéje. Az elképzelések alapján a Nemzetőrségnek is nevezett Nemzeti Őrsereg karhatalmi testületként leginkább a helyi rendfenntartó szolgálatot látta volna el.
Mint az a Müller Péter jegyezte kiadványban is fellelhető, a lévai régió nemzetőrei 1848. április 9-én Mohiból indultak Bars vármegye székhelyére, Aranyosmarótra, hogy másnap, a megye egyéb területeiről érkező nemzetőrökkel közösen – az ottani uradalmi kastély előtt bemutatott istentisztelet keretein belül – letegyék az esküt:
A rövidesen négyszáz fősre gyarapodó Lévai Nemzeti Őrseregnek, amely első jelentős feladataként az áprilisi törvények szellemében megtartott helyhatósági választásokon biztosította a rendet, fegyverekre volt szüksége. Az ügyben lépéseket téve küldöttséget indítottak magához Kossuth Lajoshoz.
Az akkori lévai polgármester, Farkas Mihály a 950 pengő forintot további kétszázzal toldotta meg, s a pesti látogatás alkalmával elkészíttette az őrsereg zászlaját, aminek előoldalán a nemzeti címert és a Szent Koronát ábrázolták, s a Lévai Nemzeti Őrsereg felirat is rajta díszelgett.
Mivel viszont a zászló másik oldala üres volt, felkérték a lévai Halasi Andornét, hogy hímezze ki oda Bars vármegye címerét és az 1848-as évszámot.
Így jött el 1848. június 29-e, amikor is a mai lévai főtéren Gyürky László helyi plébános felszentelte a Lévai Nemzeti Őrsereg zászlaját, s egyúttal 435 lévai polgár tette le esküjét immár az őrség tagjaként.
– részletezte a helytörténész.
Az őrsereg december 4-én harcban is bizonyíthatott, ugyanis Karl Frischeisen alezredes hadoszlopa – a Szlovák Légióval kiegészülve – betört Észak-Magyarországra. A lévai nemzetőrség tüzérszázada Zsolna és Trencsén térségében is harcolt, de részt vett a Jablunkai-szorosban zajló csatában is.
– idézi fel a Reviczky Társulás kiadványa a Bars hetilap 1897 októberében közölt visszaemlékezését.
A szabadságharc bukását követően a császári csapatok Lévára is bevonultak. Az 1848-as ereklyék őrzését és rejtegetését nem ritkán halállal büntették. A zászló ekkor Farkas Mihály polgármester birtokában volt. Hogy a házukban kutakodó császáriak ne találják meg, a polgármester felesége, Katalin asszony heteken át a derekához övezve viselte azt.
– áll a kiadványban. A németek keresték is, eredménytelenül…
Férje 1853 nyarán bekövetkezett halála után özvegye, Sodró Katalin Léván élt tovább három gyermekével, majd 1877-ben az akkor már Szombathelyen élő legidősebb fiához, Farkas Istvánhoz költözött. Egy évvel később, az asszony halála után a zászló őrzője a magyar királyi pénzügyőri biztosként tevékenykedő fiatalember lett.
1891. augusztus 20-án, a rémuralom éveinek lecsengését követően, illetve a kiegyezés után Pesten a Vigadóban egy országos méretű 1848-as ereklyekiállítás nyílt. Ennek felhívására Farkas István elküldte a Lévai Nemzeti Őrsereg zászlaját. Az 1881-től 1944-ig Léván megjelenő Bars hetilap pesti tudósítója lett figyelmes az ereklyére, amelynek hazahozatala érdekében lépéseket is tett.
A Vasvármegye 1897. novemberi lapszámai szerint – amelyeket szintén idéz a Müller-féle kiadvány – végül Bódogh Lajos lévai polgármester-helyettes (Novotny Imre városi ügyész és Holló Sándor lapszerkesztő társaságában) megérkezett Szombathelyre, hogy hazahozza a zászlót. A háromtagú lévai küldöttség meg is jelent Farkas István lakásán, ahol megtörtént az ereklye átadása, illetve átvétele. A házigazda a következő mondatokkal adta át a relikviát:
A zászlót Léván a városháza tanácstermében helyezték el, s ünnepélyesen először 1898. március 15-én, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 50. évfordulója alkalmából mutatták be. Az ünnep apropóján a lévai hölgyek a zászlóhoz három szalagot készítettek.
Amikor 1902-ben felépült Léván az új városháza, a zászló is átkerült oda; a főjegyző dolgozószobájában kapott elhelyezést. A zászlót éveken át nem fenyegette veszély, 1918 novemberében azonban a cseh légiók fokozatosan megkezdték a mai Szlovákia katonai megszállását. Az akkori lévai főjegyző, Klain Ödön visszaemlékezése szerint a zászló ekkoriban Léva város főjegyzői szobájában volt elhelyezve egy üvegezett szekrényben. A cseh megszállás során, amikor a lévai városháza körül már szuronyos cseh csendőrség és katonaság járőrözött, sikeresen kimenekítették onnan a zászlót. Id. Tokody Istvánnak, az akkori tanügyi és gazdasági tanácsnoknak a fia, ifj. Tokody István a ruhája alatt a teste köré csavarta azt, így távozott az épületből. Az ereklyét megőrzés céljából a 48-as párt korábbi lévai elnökének, Levatich Gusztáv ügyvédnek adták át. A zászlót sokáig az unoka kispárnájába rejtve őrizték. 1929. március 15-én éppen Levatich Gusztáv unokája, Szabó Aranka volt az, aki a zászlót ugyancsak a dereka köré csavarva átmentette azt Magyarországra, ahol a Bars-vármegyei Egyesületnek adta.
Léva az I. bécsi döntés értelmében 1938. november 10-én újra Magyarország része lett. A Bars-vármegyei Egyesület elhatározta, hogy ünnepélyes keretek között visszaadja Léva városának a bujdosó zászlót. A MÁV különvonata – a Bars-vármegyei Egyesület hétszáz tagjával egyetemben – december 4-én délelőtt érkezett meg Lévára. A Lévai Nemzeti Őrsereg zászlaját a Lévai Városi Múzeum állandó tárlatán helyezték el, a városháza első emeletén.
– fogalmazta meg Müller Péter, aki arról is értekezett, hogy a felújítási munkálatok után 2001-ben megnyílt Barsi Múzeum állandó kiállításának anyagai között a Lévai Nemzeti Őrsereg akkorra már sérült zászlaja nem kapott helyet.
Novákné Mezőlaky Margaréta, a lévai Barsi Múzeum régész-történésze volt az, aki mindent megtett a zászló megmentése érdekében. Magyarország Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatot hirdetett a határon túl működő, a magyar kultúra tárgyi és dokumentumemlékeit őrző múzeumok számára. A Barsi Múzeum pályázott is, s a nemzetőrségi zászló restaurálására 800 ezer forintot kapott. A felújítást Soňa Poórová textilrestaurátor végezte el. A zászló 2003 elejére gyönyörűen megújult. 2003. május 22-én Hagyományok és értékek cím alatt nyílt meg a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma első állandó tárlata, amiben a kölcsönkért lévai zászló is helyet kapott. A mai napig a pozsonyi Brämer-kúria Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumába lépve a 48-as Lévai Nemzeti Őrsereg zászlaja fogadja a múzeumlátogatókat.
Sok lévainak csalódást okozott, hogy a felújított zászló nem került vissza a lévai Barsi Múzeum állandó tárlatára, s hogy a mai napig nem lévai, hanem pozsonyi múzeumban tekinthető meg. Ez a tény vetette fel a zászlómásolat elkészítésének ötletét, hogy a Lévai Nemzeti Őrsereg zászlaja, ha másolat formájában is, de Léván legyen, s közkinccsé válhasson. Kosztolányi Magdolna és a Lévai Magyar Asszonyok Ligájának tíz hölgye elhatározta, hogy elkészíti a zászló lobogórészének másolatát.
– hangsúlyozta Müller Péter, aki nemcsak a korabeli helyi, illetve országos lapokban megjelent írásokból, hanem a lévai és a nyitraivánkai levéltárakban őrzött hivatalos levelekből és Léva város tanácsának jegyzőkönyveiből is idéz.
– tette hozzá.
Somogyvári Gyula már 1941-ben hangot adott véleményének, mely szerint ezek a hazatért hadilobogók nem egyszerű hadijelvények:
