A leadási határidő növeli a kreativitásomat
Aki projektírót keres Párkány környékén, annak Csókás Judit neve ugrik be elsőként. Nem ok nélkül, hiszen Judit sokoldalú szakember, jó stratéga és naprakész. Pályázatai majd´ 70 százalékban sikeresek, ami nagyon jó arány.
Kezdjük az elején. Kiskorodban valószínűleg nem erről álmodtál, hiszen tájainkon még nem is létezett ilyen szakma.
Édesapám a helyi szövetkezet alelnökeként a mezőgazdaság felé terelt, így mezőgazdasági közgazdaságtant tanultam. El is helyezkedtem a szövetkezetben, de rövidesen jött a rendszerváltozás. Mivel volt érzékem a varráshoz, ruhaszalont nyitottam és magánvállalkozóként készítettem az egyedi ruhákat. Tizenöt évig vállalkoztam ezen a területen, de kezdte ellepni az országot az olcsó kínai áru, és megcsappant a rendelések száma. Egy hatalmas váltással Budapesten találtam magam, ahol színházi jelmezkészítő műhelyben varrtuk a ruhákat több színház számára. Élveztem, de rá kellett ébrednem, ebből sehogy se tudok megélni, ezért újabb pályamódosításra szántam el magam. Visszatértem eredeti szakmámhoz, és pénzügyi területen próbáltam szerencsét egy cseh–magyar vállalatnál, ahol irodavezető lettem. Kitanultam a magyarországi ügyvitelt és a pénzügyi könyvelést, de két év után a cég úgy döntött, nem vállalkozik tovább Magyarországon, ezért újra meg kellett találnom a helyemet.
Közben azonban nem szakadtál el teljesen a szülőfaludtól…
Tizenöt év budapesti tartózkodás után hazaköltöztem szülőfalumba, ahol már évekkel ezelőtt társaimmal együtt megalapítottuk a Szőgyéni Vidékfejlesztési Polgári Társulást. A somorjai Fórum Intézettől kaptunk segítőt, úgynevezett facilitátort Tuba Lajos személyében, aki megtanított minket pályázatot írni. Kidolgoztunk egy sikeres pályázatot, abból készült el a teleház, oda hoztuk az első számítógépeket. Nőklubot is alapítottam, ennek programjaira is nyertünk pályázatokat, majd a szőgyéni önkormányzattól hívtak fel azzal, hogy egy megüresedett pályázatírói helyre keresnek szakembert. Elindultam ezen a vonalon, eleinte a helyi önkormányzatnak dolgoztam, majd próbáltam terjeszkedni. Addigra megtanultam az Interreg és a különböző alapok kezelését. 2010 óta egyéni vállalkozóként dolgozom, majd 2019-ben kft.-t alapítottam, jelenleg több alvállalkozóval dolgozom együtt.
Ki lehet ebben teljesedni?
Bár sok az adminisztrációs teendő, van ebben a munkában kreativitás. Akadnak ügyfelek, akik meg tudják mondani mit szeretnének, de a fejlesztésekhez sokszor nekünk kell ötleteket adni. Próbálunk jó gyakorlatokat szerezni, tapasztalatokat gyűjteni olyan pályázatokból, amelyek nagyon sikeresek voltak. Rengeteg dolognak kell utánanéznünk, miként fejlődik a társadalom, merre tart a gazdaság, a környezetvédelem és ezek alapján kell javasolnunk a pályázatba innovatív dolgokat. Kivitelezőt nem minden esetben tudok ajánlani, de ötleteket igen. Keresnek önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozók. Mostanában sok volt a Baross és CED projekt, amik nagyobb beruházások. Emellett magánszemélyek, művészek az ügyfeleim. Manapság a legtöbben a házukat szeretnék felújítani pályázatból. Általában 40-50 projekt van egyszerre az asztalomon. Nem lehet hibázni és semmit nem szabad elfelejteni. Kemény memóriapróba ez, főleg, ha autóban ülve fogadom a hívásokat.
Van ezen a téren is konkurenciaharc?
Vannak a régióban pályázatíró irodák is, de mára felosztottuk a terepet. Csak annyian vagyunk, hogy éppen győzzük a régiót, sokkal többen is elférnénk a piacon. Nekem is szükségem lenne adminisztratív munkaerőre, aki hibátlanul tudná elvégezni a mellékletek előkészítését, mert roppant nagy a felelőssége a projektírónak. Hogy tartalmilag elégséges-e a pályázat, az a bírálókon múlhat, de adminisztratív hibát nem csinálhatunk. Nem engedhetjük meg, hogy ilyenen bukjon el a pályázat. Míg a könyvelők hibáira hajlandók a biztosító társaságok biztosítást kötni, addig a projektírók számára nem létezik felelősségbiztosítás. Ebből kifolyólag nem szabad hibázni! Nem sikerdíjért, hanem tarifa alapján dolgozom. Akkor tudom jól meghatározni a díjat, ha látom a pályázati felhívást és tudom, mekkora a költségvetés. De még így is van, hogy nem sikerült jól „belőni” az árat, s úgy érzem, hogy némely pályázattal nagyon megdolgoztam, vagy ráfizettem.
Mit jelent munkádban a „deadline”?
A beadás határidejét, amikor az adrenalinszint az egekben van. Különbözőek vagyunk, van olyan projektmenedzser, aki már attól kezdve dolgozik a pályázattal, ahogy a kiírást meglátja, de mi a kolléganővel – tanulva tapasztalatainkból – az utolsó pillanatban szeretünk, vagy inkább tudunk egy-egy aktuális projekttel foglalkozni. Ilyenkor a legmagasabb fokú a koncentráció és még a kreativitásunkat is a közelgő leadási határidő emeli meg. Volt rá példa, hogy a határon átnyúló pályázatnak vasárnap éjfél volt a leadási határideje, amikor 23:00 órakor érkeztem egy budapesti éjjel-nappal nyitva tartó postára, és csak 23.45-kor sikerült feladnom az utolsó pályázatot.
Hogyan fogadja az ügyfél, ha nem sikeres a pályázata?
Bár a sikertelenség elkerülhetetlen, nekem is idő kellett ahhoz, amíg megtanultam elfogadni. A megbízókkal szemben pedig asszertív kommunikációra van szükség, hiszen a tudásomat, ötleteimet beleteszem, innentől pedig már nem rajtam múlik a dolog. Azt is meg szoktam mondani az ügyfélnek, hogy ide vagy oda nem érdemes pályáznia. A projektek elszámolása sem egyszerű, változnak a törvények, a közbeszerzési szabályzat, állandó képzéseken veszünk részt ezzel kapcsolatban. Jó, ha pontosan le vannak fektetve az elszámolás kritériumai, de sajnos ez nincs mindig így. Mostanában annyi a könnyebbség, hogy például a falunapok és hasonló rendezvények már fotódokumentációval is elszámolhatók bizonyos típusú projektekben. Hátrány, hogy sokszor csak a rendezvény megvalósulása után utalják a pénzt. Nagy hátránya a felvidéki pályázóknak az is, hogy nem kaphatnak előleget, mint magyarországi partnereik, így akinek nincs saját tőkéje, ott csak az áthidaló hitelek segítenek a pályázatok megvalósításában.
Köztudott rólad, hogy kiváló énekes vagy és szeretsz utazni…
Valóban nagyon szeretek utazni, de mivel nagyon kevés pályázat kiírási és beadási határidejét ismerjük hónapokkal előre, nem kevés logisztikát igényel úgy elmenni a nagyvilágba, hogy a munka se lássa a kárát. A legnagyobb szenvedélyem viszont az éneklés. Mindig énekeltem kórusban, alap- és középiskolában, majd Budapesten a Jazz and More kórusban és Bolyki Balázs Soul& Gospel kórusában, akitől tanultam a szólóéneklést. Négy hónapig Zürichben egy bárban énekeltem, amit nagyon élveztem. Mostanában szólóprogrammal lépek fel, többnyire falunapokon, amerikai swinget, bluest, jazzt énekelek. A legtöbbször autóban ülve gyakorlok, a zenei alapok mindig ott vannak a CD lejátszóban.
Megjelent a Magyar7 2023/20.számában.
