2025. október 4., 09:53

A köz szolgálatában – Bródy Zsigmond emléktábla Bélán

Meghitt ünnepségnek adott otthont a Párkányhoz közeli Béla, ahol leleplezték Bródy Zsigmond emléktábláját az általa 120 évvel ezelőtt építtetett elemi iskola falán. A résztvevők arra a kastélytulajdonosra emlékeztek, aki vagyonát nemcsak saját jólétére, hanem a közösség javára is fordította. Bélán iskolát emelt és a helyi katolikus templom tetőszerkezetének felújítását is támogatta. Az eseményt a Pro Belá polgári társulás és a község önkormányzata közösen szervezte.

Emléktábla
Fotó: Bokor Klára

A táblaavatáson jelen volt Bródy János zenész és szövegíró, az Illés együttes alapítója, a magyar könnyűzene és közélet meghatározó alakja, aki a család leszármazottjaként tisztelgett elődje emléke előtt. Az ünnepség előtt vele beszélgettünk.

– Gyerekként még alig tudtam valamit Bródy Zsigmondról – mesélte Bródy János és hozzátette, inkább édesanyja tartotta fontosnak, hogy tisztában legyen vele, ősei már a 19. században büszke magyarok voltak, akik sokat tettek a magyar kultúráért.

– Az 1840-ben született Bródy Zsigmond Bródy Dániel fia volt, Bródy Sándor író testvére. Újságíróként több magyar lapnál dolgozott, majd tulajdonosa és főszerkesztője lett egy ismert német nyelvű újságnak, a Pester Journalnak, amelyet az egész Monarchiában terjesztettek. Abban az időben az újságok sokkal nagyobb súllyal bírtak, mint manapság. Szorosan együttműködött a testvérével, Bródy Sándorral – ő a vér szerinti dédapám. Nem vagyok közvetlen leszármazottja, hiszen Zsigmondnak nem született gyermeke. Felesége, Stern Adél korán meghalt, ő maga pedig vagyonos emberként bőkezűen támogatta a kulturális és közösségi ügyeket, sőt munkásait is. Felesége emlékére alapította meg a Szabolcs utcai zsidó gyermekkórházat, ahol nem csak zsidó gyermekeket gyógyítottak. A Hungária hírlapnyomdát is Zsigmond építtette – én magam is ebben a házban nőttem fel.

A zenész számára mégsem a családi rang vagy a múlt a lényeg. 

Közönség
Fotó:  Bokor Klára

– Apám mindig azt mondta, nem az számít, honnan származunk, hanem az, mit hozunk létre az életünkben. Én is ebben a szellemben próbáltam élni, sok szeretetet és elismerést kaptam és kapok a közösségtől és igyekszem ezt meghálálni. Büszke vagyok, hogy ennek az örökségnek vagyok a továbbvivője.

Ünnepség a volt iskola udvarán

Az egybegyűlteket Huličková Katarína, a Pro Belá polgári társulás elnök asszonya köszöntötte a magyar mellett szlovák és német nyelven. Az iskola múltját Tégen Zsuzsanna idézte fel, aki egykor diákként járt az intézménybe, később pedig pár hétre tanítóként is visszatért az alma materbe.

Százhúsz évvel ezelőtt az oktatás korántsem volt természetes mindenki számára. A tehetősebb szülők magántanítókat fogadtak, vagy bentlakásos iskolákba íratták gyermekeiket, míg a szegényebb családok gyerekei sokszor egészségtelen körülmények között tanultak, szűk, fénytelen, fűtetlen helyiségekben. A tanulók emiatt gyakran betegeskedtek. Bródy Zsigmond azonban a szívén viselte a gyermekek oktatását és egészségét, ezért építtette fel ezt az iskolát, amely hosszú évtizedeken át nemcsak a bélai, hanem a környékbeli gyerekeket is befogadta"
– mondta.

Lapunk kérésére a megbízott polgármester asszony, Bitter Margit is felidézte az iskolával kapcsolatos emlékeit.

– Több okból is szívesen emlékszem vissza az iskolára, hiszen az édesapám, Hambalík Sándor 1955-től volt az iskola tanítója, illetve rövid időre az igazgatója is, és az édesanyám, Hambalík Margit is tanította a diákokat. Az alapiskola 1–4. osztályát én is itt végeztem. Szép emlékeim fűződnek ehhez az iskolához, olyanok voltunk, mint egy nagy család. A tanulás mellett jólesett a kötetlen játék az iskola tágas udvarán.

Sajnálatos tény, hogy 1978-ban megszűnt az oktatás Bélán. Az iskola épülete továbbra is a falu vagyona maradt, köszönhetően Varga Mihály akkori polgármesternek, akinek szívügye volt az épület megmentése az utókornak. Az iskolát kisebb átalakításokkal 2010-ben felújították, és a mai napig kultúrházként szolgál, teret adva a közösségi rendezvényeknek. Az épületben kapott helyet a könyvtár is.

Emléktábla
Fotó:  Bokor Klára

Huličková Katarína beszéde további részében felidézte, hogy az iskola ünnepélyes átadása 1905 októberében volt. A folyosó falát sokáig egy festmény díszítette, amely Bródy Zsigmondot ábrázolta az épület előtt, ám ez a második világháború idején sajnálatosan eltűnt. A mecénás halála után öccse, Samu látogatta rendszeresen az intézményt, és mindig ajándékokat hozott a diákoknak. Az érdeklődésük az iskola iránt még az után sem szűnt meg, hogy a bélai kastély az Ullmann család tulajdonába került.

Az emléktáblát Bródy János és Huličková Katarína leplezte le. Az évforduló kapcsán egy kiállítás által is visszatekinthettünk a múltba, a magyar és szlovák osztályok mindennapjaiba. Az ünnepségen két tanító néni, Góra Ilona és Brecsková Katarína is részt vett, akiket egykori tanítványaik üdvözöltek. A megemlékezés zenei aláfestését Krško Roman és Baranovics Andrea biztosították, akik előadásukkal tovább emelték az ünnepség fényét.

Az emléktábla avatása nemcsak tisztelgés a múlt előtt, hanem üzenet: a közösség igazi ereje abban rejlik, hogy megbecsüli és továbbviszi örökségét. Bródy Zsigmond alakja ma is azt bizonyítja, hogy aki önzetlenül a köz javát szolgálja, maradandó nyomot hagy maga után.

Megjelent a Magyar7 2025/39. számában.

Megosztás
Címkék