A köz érdekét szívén viselő gróf
A XIX. század végén, a XX. század elején a Bodrogköz sorsának alakulását valójában két család, a perbenyiki Mailáthok és a bélyi Sennyeyek határozták meg.
A Mailáthok ismertségüket a XVII. században alapozták meg, elsősorban műveltségük által kerültek be a köztudatba. Volt közöttük főispán, államminiszter, országbíró.
Sokrétű munkásságuknak köszönhetően eljutottak a grófi címig, mondja Cap György perbenyiki helytörténész, aki már több könyvet írt a család történetéről, mindennapi életéről, tevékenységéről. Őt kértük meg arra, hogy meséljen, honnan jöttek a Bodrogközbe, milyen emberek voltak, mit köszönhet nekik a régió, illetve hogyan érintette őket a trianoni döntés.
A család, amely generációról generációra emelkedett a társadalmi ranglétrán, idővel két ágra, a nemesi és a grófi ágra szakadt. A grófi ág azonban Mailáth Antal főkancellár 1873-ban bekövetkezett halálával kihalt. Perbenyiki birtokát keresztfia, a Pécsett született és Bakócán nevelkedett Mailáth József örökölte.
József jogi tanulmányokat végzett, az önkéntes katonai szolgálatból tartalékos huszár főhadnagyként szerelt le. Az addig apja irányította örökségét 1882-ben vette át három helyszínen, Perbenyikben, Monyhán és Ófehértón. Perbenyikben áldatlan állapotok fogadták: lepusztult épületet, elhanyagolt birtokot talált. Azonnal hozzálátott a rendbetételükhöz. Alig melegedett meg a Bodrogközben, máris bekapcsolódott a vármegye közéletébe. Előbb Zemplén vármegye tiszteletbeli főjegyzőjévé, majd a keresztapja és gróf Széchenyi István által 1846-ban alapított Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat választmányi tagjává választották. Édesapját – akinek az uralkodó a kiegyezésben játszott szerepének jutalmául grófi címet óhajtott adományozni, amit ő elutasított – 1883-ban budavári lakásá-ban brutálisan meggyilkolták. Ezután, 1885 októberében I. Ferenc József a meggyilkolt országbíró öt fiát, köztük Józsefet elismeréseként mégis grófi rangra emelte.
Mailáth Józsefet a következő évben már a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat elnökévé választották. Ezt a feladatot közel negyven éven át becsülettel és vasszigorral töltötte be. Idővel a társulat székhelyét Sátoraljaújhelyről Királyhelmecre helyeztette, ahová – a néhány kilométeres távolságnak köszönhetően – naponta be tudott járni. A mai regionális múzeum egykori épületében volt a társulat igazgatósági központja, míg a mai görögkatolikus templom épülete adott helyet a szolgálati lakásoknak. Ezek révén jelentek meg Királyhelmecen az első városias jellegű épületek.
Az 1890-es évek József számára a nagy építkezések évtizedét jelentették. Ekkor építtette Királyhelmecen a Mailáth-közkórházat (amelyben napjainkban egy középiskola foglal helyet, és az épület éppen átalakítás alatt áll), teljesítve ezzel nagybátyja, gróf Mailáth Antal végakaratát.
Felújíttatta és egy emelettel bővíttette a perbenyiki kastélyt is, kiegészítve a birtokot istállóval, lovardával, lovaglóteremmel, kápolnával. 1896-ban csodás víztornyot, később virágházat, télikertet építtetett. Otthonuk és mintagazdaságuk végre rangjukhoz, társadalmi és közművelődési tevékenységükhöz méltó családi fészekké vált.
Eközben kampányt indított a hitel- és a fogyasztási szövetkezetek bodrogközi elterjedése érdekében. Több bodrogközi szövetkezetnek lett alapítója és egyben elnöke is. Sokrétű munkájáért több ízben kitüntették. 1910-ben Királyhelmec díszpolgára lett.
Gazdasági szempontból fontosnak tartotta, hogy létrehozzanak a vidéken egy gazdasági kisvasutat. Az ötlet először 1900-ben vetődött fel, de csak 1912-ben valósulhatott meg. A kezdeményezés elsősorban a megtermelt javak városokba történő szállítását volt hivatott megkönnyíteni, ám végül is nemcsak a nagybirtokosok jártak jól vele, mások javát is szolgálta. Személyszállításra is használták, sőt azzal, hogy összekapcsolta a Bodrogköz egyes településeit, kulturális fejlődést is reméltek tőle. Ami az útvonalat illeti, a vasút Sárospatakról indult, érintve Nagycigándot, Ricsét, Dámócot, Perbenyiket, a végállomása pedig Királyhelmecen volt. Tervbe vették, hogy kiépítik Nagykaposig.
Az első világháború alatt a család a kastély egy részét kórházzá alakította át. Mailáthné vezetésével ápolónői tanfolyamot is szerveztek, míg férje 1914 októberében elvállalta a sátoraljaújhelyi beteg-megfigyelőállomás, az ún. barakk-kórház építését, szervezését, majd vezetését.
A Tanácsköztársaság kikiáltása után azonban a grófot menesztették az intézmény éléről, sőt le is tartóztatták a házaspárt. Sajnos, a trianoni döntés következtében már nem kerülhetett sor a kisvasút továbbépítésére sem, hiszen a határokat az ún. fő vasútvonal mentén, azaz Kassa–Sátoraljaújhely–Csap állomások mentén húzták meg úgy, hogy az Csehszlovákiához kerüljön. A határmegállapításnál ugyanis nem a nemzetiségi, hanem a gazdasági szempontok játszották a főszerepet. A vasút alsó-bodrogközi szakasza még jó ideig tovább létezett.
Ami a Mailáth-birtokok sorsát illeti, 1920 után Ófehértó Mailáth legkisebb gyermeke, Pál gondozásába került, míg legidősebb fia, József vette át Monyhatanya vezetését. A szülők továbbra is Perbenyikben laktak. Mailáth József ezek után is részt vett az immáron csonka Zemplén vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlésein, és 1923-ig továbbra is vezette a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulatot.
Álljon itt egy idézet arról, hogyan vélekedtek Perbenyik egykori uráról a kortársak:
A család igazi hanyatlása akkor kezdődött el, amikor 1932-ben, 69 éves korában meghalt Mailáth József felesége. Két évvel később, miután a család felépíttette a budai Mailáth-palotákat, a család anyagi csődbe jutott. 1934 júniusában a perbenyiki kastélyt lezárták, ingóságaikat elárverezték.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/23. számában.
