A kovász: apropó a találkozásra
A Nagyi kovászos kenyere csoport a közösségi oldal zártkörű társasága, akik immár 26 000 főt számlálnak. Tagjai között megtalálhatóak a világ legkülönbözőbb pontjain élő magyarok. A csoport ún. kemény magját képező emberek nemcsak írásban, hanem személyesen is tartják egymással a kapcsolatot, hellyel-közzel találkoznak. Augusztus utolsó szombatján egy ilyen találkozónak adott otthont a kiskövesdi Máté család.
Ezúttal a társaságból mintegy 30 ember jött el az eseményre, többen párjukat, gyerekeiket is elhozták, így összesen negyvenöten ülték körül az asztalt. Ha összejönnek, a kemencében rendszeresen sütnek, megtanulnak egymástól valami újat, közben beszélgetnek, kellemesen elszórakoznak.
Minden új tag úgy érkezik ide, mintha ezer éve ismerné a többieket. Valamennyijüket a kovász szeretete és rendszeres használata köti össze.
A csoportot 2014. június 20-án a nyíregyházi Béres Gyula alapította, miután saját építésű kemencéje lett. Visszaemlékezve nagymamája kenyérsütéseire úgy határozott, a továbbiakban már maga is adalékanyagoktól mentes kovászos kenyeret szeretne fogyasztani. Ő is itt volt a felvidéki találkozón, így hát az oldal alapításának miértje kapcsán meg is szólíthattuk!
„Ezért is szerettem volna megmutatni az embereknek a benne rejlő lehetőségeket. Tudja, ha olyan lelkes embereket látok, mint mostani házigazdáink, akkor érzem igazán, hogy érdemes volt áldozatot hozni. Mert a csoport irányítása felelősséggel jár, ráadásul roppant időigényes is. Idén ez a harmadik találkozási lehetőségünk. Június 19-én a Sóstói Múzeumfaluban jöttünk össze, augusztus 20-án kenyérmustrát tartottunk, most meg itt vagyunk” – meséli.
Nagyné Török Ica Püspökladányból érkezett társával, Sándorral, aki a kemencemester nem túl egyszerű feladatát végzi. Ica ugyan hivatásos pék, a kovászt mégis Gyula által ismerte meg. Életvidám nő, aki szívesen válaszol minden kérdésre:
Amíg az élesztő mesterséges élesztőgomba, addig a kovász a gabona héján élő gombák aktiválásával kel életre. Mi már évek óta semmilyen pékárut nem vásárolunk, mindent otthon készítünk kovásszal. Most a Ferdinánd kalács készítési módját hoztam magammal.”
Közben mellénk szegődik Éva is, Budapestről, aki arról mesél, hogy idén kétszer egyhetes kovásztábort tartott gyerekeknek. A 11 jelentkező közül 4 fiatal azóta is használja megszerzett tudását, rendszeresen süt. Ő már a nokedlit, a palacsintát is kovásszal készíti.
Közben elkészült a meggyes-mákos, a túrós-mazsolás, a diós-lekváros zalai kelt rétes, amelyből ebéd után mindenki szívesen falatozik. A 6 kenyér is – nagy kíváncsiság közepette --bekerül a kemencébe.
Máté Csatlós Eszter, a háziasszony egy szusszanásnyira abbahagyja a sürgés-forgást, és válaszol arra a kérdésünkre, hogy mit jelent számára ez a nap.
„Rengeteg mindent: az összetartozás élményét, azt, hogy közösek a gyökereink, hogy barátokra találtunk egymásban…”
„Ennek köszönhető az is, hogy most a vendégek fele régiónkból érkezett: Nagykaposról, Leleszről, de helyben, Kiskövesden is van már követőnk. A többiek viszont Magyarország különböző tájain élnek.”
S hogy hogyan lehet ennyi embert vendégül látni?
„Mi vállaljuk az alapanyagok beszerzését, igyekszünk mindent háztájiból biztosítani, a vendégek pedig anyagilag járulnak hozzá a vendéglátáshoz. Igaz, közöttünk van a kecskeméti Király Roland, az Adjon Isten Malom és Kézműves Pékség tulajdonosa, amolyan lisztmágus, ő is hozott magával magas sikértartalmú lisztet” – tudjuk meg tőle.
