A Koch-kert – paradicsom a város szívében
A forró nyári melegben jólesik egy kiadós séta az árnyat adó, hűs kertekben, parkokban. Különösen a felforrósodott betonfelületekből áradó meleg miatt elviselhetetlen levegőjű nagyvárosokban áldás egy-egy zöldfelület, ahol a lombok árnyékában megpihenhet a hőség elől menekülő ember. Ezért is örömteli a hír, hogy Pozsony szívében egy újabb kis paradicsom nyújt menedéket a hűsre szomjazó városlakóknak.
A pozsonyiak nagy része talán nem is hallott a Koch-kertről, amely évekig elhagyatottan állt.
– Senki sem törődött vele, pedig kulturális örökségnek számít a csaknem félhektáros terület. Eredetileg a mellette lévő szanatórium pácienseinek szolgált, és Pozsonynak nagyjából abban az egyharmadában van, ami a Kis-Kárpátok lejtőire épült – mondta lapunknak Korpás Árpád idegenvezető.
A 20. század elején a Pozsony feletti lejtőkön, az úgynevezett Wölfern környékén még csak gyümölcsösök és szőlőültetvények voltak. Az első világháború vége felé és Csehszlovákia létrejötte után az 1920-as években kezdtek itt családi házak épülni. Lakóik többnyire hivatalnokok, orvosok, bírók, egyetemi tanárok és építészek voltak. Sokan Csehországból érkeztek az új szlovák intézményekbe, ezért sok utca viseli itt cseh személyiségek nevét, mint például a Smetana utca.
Itt építette fel a 1929–1930-as években az ismert pozsonyi orvos és sebész, Karol Koch is a magánszanatóriumát, és 1932–1935 között a hozzátartozó egyedülálló kertet.
– Pozsonynak ebben a részében a reneszánsztól kezdve nagy hagyománya volt a kertépítésnek. Elég, ha csak a pozsonyi várat körülölelő Királyi-kertre gondolunk, amely a Habsburgok megbízásából főként a Pálffyaknak, mint örökös pozsonyi főispánoknak köszönhetően jött létre. Vagy gondolhatunk a Pálffy-kertnek nevezett területre, de akár a 16. században Lippay György esztergomi érsek irányításával kialakított Posoni-kertre, és ez a hagyomány a későbbiek során is folytatódott – tette hozzá Korpás Árpád.
A jelenlegi Partizán utcán álló szanatórium a funkcionalizmus legkiválóbb alkotásai közé tartozik, és a két világháború közötti Csehszlovákia legmodernebb szanatóriumának számított. A kétfős szobák az akkori viszonyokhoz képest nagyon jól berendezettek, világosak és tágasak voltak.
A zöldfelületek kiötlője és megvalósítója is az a Jozef Mišák volt, aki Ambrózy-Migazzi István Taszármalonya határában kialakított arborétumát is megálmodta, ezért a szanatórium kertje „Kis-Malonyaként” vált ismertté – mondta az idegenvezető.
A nyilvánosság számára a Bartoň utca felől megközelíthető kert egyedi lejtős fekvése és maga a szanatórium épülete, amely a kertet megvédi az északi szelektől, különböző egzotikus és örökzöld növények termesztésére alkalmas mikroklimatikus feltételeket teremtett.
A viszonylag kis, mintegy félhektárnyi területen eredetileg 120 fafajtát telepítettek, ebből 30 tűlevelűt és 26 lomblevelűt, megfelelő aljnövényzettel, amelyeket különböző műalkotásokkal, napfürdőre alkalmas területtel, sétányokkal egészítettek ki.
Sok ritka cserje és fa nőtt a kertben, olyan örökzöld cserjék, mint a magyallevelű mahónia, a Júlia-borbolya, a ráncoslevelű bangita, az örökzöld puszpáng, a babérmeggy vagy a rododendronok. De megtalálható volt itt a közönséges jezsámen, a piros hóbogyó, az aranyeső cserje, illatos fűszercserje, bíbor japánbirs.
A szanatórium épülete mögött egy többszintes szökőkúttal ellátott támfal található. A támfal felett húzódik a kert fő része, amely az épület jobb oldaláról a kőburkolatú központi pihenőtérbe vezető bejárati lépcsőn keresztül érhető el.
– fűzte hozzá az idegenvezető. Az épület mögötti bal oldali kertrész sziklakert jellegű, a jobb oldali részhez kavicsos utak hálózata kapcsolódik. A kert zugaiban padokat, lépcsőket, kiemelkedőket, pihenőhelyeket, sőt egy kőasztalt és vázákat is elhelyeztek, amelyeket szobrok egészítettek ki (például az Anya gyermekével vagy a Szeretők). A számos sétány és az elegánsan kialakított teraszok varázslatossá tették ezt a helyet. A környéken uralkodó béke miatt keresett hely volt a lombok között fészkelő madarak számára is. Sajnos azonban az évek óta tartó pusztulás azt eredményezte, hogy mindennek a szépségnek csupán a torzója maradt meg.
A történelmi értékkel bíró egyedülálló kert hosszú évekig zárva volt, és a belügyminisztérium gondnoksága alá tartozott.
– tette hozzá Korpás Árpád. Jó tíz éve a szlovákiai kulturális és természeti örökség védelmével foglalkozó Národný Trust nonprofit szervezet igyekszik a kertet különböző önkéntes akciókkal karbantartani, és az értékes növényzetet megvédeni. A Nyitott parkok és kertek hétvégéje rendezvénysorozat keretében a Koch-kert történelmét is felelevenítik, hogy közelebb hozzák a pozsonyiak szívéhez, s mindezt újabban már a fővárossal együttműködve.
2022. júniusban ugyanis a kert a főváros tulajdonába került, így végre elkezdődhetett a szisztematikus felújítása, amely során először mintegy 10 tonna szemetet szállítottak el. Időközben a kertet újra megnyitották a nyilvánosság előtt is, így az arra járók azt is láthatják, hogyan szépül, ám ez a folyamat még évekig eltarthat.
Megjelent a Magyar7 hetilap 32. számában.
