A jubileumi szentév megnyitása Bény ősi templomában
Átimádkozott falak közt nyílt meg Bényben a Ferenc pápa által meghirdetett jubileumi szentév. A templomba özönlött a környék népe és a papok is szép számban képviseltették magukat. A szentmise főcelebránsa Ďurčo Zoltán a Nyitrai Egyházmegye magyar hívekért felelős püspöki helynöke volt.

Farkas Zsolt atya a hely plébánosa ismertette, Ferenc pápa „A remény nem csal meg” bullája által meghirdette a 2025-ös jubileumi évet, amely a római Szent Péter bazilikában a szent kapu megnyitásával vette kezdetét 2024. december 24-én. Az egyházfő rendelkezéseket adott ki, hogy a Rómában található szent helyeken kívül a hívek javára további szent helyeket határozzanak meg, hogy ezek a remény szent évében kiváltságos helyek legyenek, ahol a hívek - a remény zarándokai - a jubileumi búcsúkat elnyerhetik 2025. december 28-ig.
A Nyitrai Egyházmegyében öt templom van kijelölve erre a célra: a Szent Emmerám-székesegyház Nyitrán, a Szent Benedek bazilika Garamszentbenedeken, Szent Zoerard-András és Benedek egyházmegyei szentély Skalkán, a nagytapolcsányi Szűz Mária Mennybemenetele-templom és a bényi Magyarok Nagyasszonya-templom.
„A zarándokkereszt mellett a szentírás, a Leviták könyve 25. fejezeténél van kinyitva, amely a jubileumi évet hirdeti meg az ószövetségi népnek. Ebből a hagyományból adódóan VIII. Bonifác pápa hirdette meg először a szentévet 1300-ban. Korunkban 25 évente hirdetnek jubileumi évet. Ha a hívők gyónnak, szentáldozáshoz járulnak és a kereszt előtt imádkoznak teljes búcsút nyernek” – fejtette ki Farkas Zsolt atya.
A Jubileumi Szentév imájával kezdődött a szentév nyitó szentmiséje.
Ďurčo Zoltán szentbeszédében kiemelte, próbáljuk felismerni a pápa üzenetében az idők jeleit, mert igazán ma, ebben a forrongó időkben van szüksége a világnak, a társadalomnak, családjainknak, egyházainknak arra, hogy újból a remény hordozói tudjunk lenni. „43 évvel ezelőtt papi kinevezésem ide a Garam mentére, Lekérre szólt, de Csatán és Oroszkán is teljesítettem szolgálatot. Kilátástalannak tűnt az akkori időben az egyház helyzete, mégis meg tudtuk élni a remény ajándékát. Ahogy megismertem az emberek sorsát, életét láttam, itt a remény embereivel találkoztam. Megjárták a világháborúk poklát, aki nem jött haza özvegyeket, árvákat hagyott maga után, mindezek ellenére mégis tudtak bizakodni, reménykedni. Nagy iskola volt ez számomra” – idézte emlékeit Ďurčo atya.
A szentmise a pápai és a magyar himnusz eléneklésével ért véget.
