2026. február 6., 11:39

A hit védelme és segítség a rászorulóknak

A Máltai Lovagrendről és Szeretetszolgálatról valószínűleg mindenki hallott már, de a történelméről és a tevékenységéről talán kevesebbet tudunk, sőt előfordul az is, hogy a több mint 900 éves múltra visszatekintő lovagrendet összetévesztik más rendekkel. A Máltai Lovagrend történetéről, felépítéséről és tevékenységéről, elsősorban a Máltai Szeretetszolgálat szlovákiai szervezetének karitatív munkájáról Foglszinger Zsolt, a szlovákiai szervezet egyik önkéntese, egyházmegyei levéltáros tartott előadást a Pozsonyi Casinóban.

máltaiak
Foglszinger Zsolt
Fotó: Dunajszky Éva

Az előadás résztvevői több kevésbé ismert tényt is megtudhattak a lovagrendről és a szeretetszolgálatról. Egyebek mellett azt is, hogy a teljes nevén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend tulajdonképpen egy laikus szerzetesrend, amely már nevében is tükrözi a nyugati kultúra egyik legrégebbi – mai napig működő – karitásztevékenységet folytató rendjének történetét.

A lovagrend felépítése és története

A római központú Máltai Lovagrend egyike az utolsó lovagi szerzetesrendeknek, az ispotályos tevékenység mellett ugyanis évszázadokon át védelmi tevékenységet is folytatott.

– Ma már a rendnek csak a legszűkebb magját képezi a klasszikus értelemben vett szerzetesrend, de az egyházjog szerint minden tagja szerzetesnek számít akkor is, ha nem tette le az összes szerzetesi fogadalmat – mondta az előadó, hozzáfűzve, amellett, hogy szerzetesrend, szuverén extraterritoriális állam és nemzetközi jogi alany is. Ez azt jelenti, hogy területtel nem rendelkező szuverén entitás, amely több mint 100 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat és megfigyelő státusza van az ENSZ-ben is.

A rend jelmondata magyarul: A hit védelme és segítség a rászorulóknak. A hitet ma már nem karddal kell védelmezni, hanem az életmódunkkal, azzal, hogy milyen példát mutatunk. A rászorulók megsegítése pedig elengedhetetlen része a keresztény életnek

– fogalmazott Foglszinger Zsolt. A rend élén a Nagymester áll, napjainkban Frá John Dunlap, a 81. nagymester a rend történetében, és az első nem európai és nem nemesi származású Nagymester. Ő kormányozza a rendet a Szuverén Tanács segítségével, amelynek tagjai a Nagykommendátor (a rend fogadalmas tagjainak vallási elöljárója), a Nagykancellár (külügy- és belügyminiszter), a Nagyispotályos (humanitárius ügyek és nemzetközi kooperáció minisztere), a Közös Kincstár Kincstárnoka (pénzügyminiszter) és hat további tag. A kormányzat része a Nagykáptalan is, amely az alkotmányos ügyekben dönt. A végrehajtó hatalmat a Szuverén Tanács gyakorolja, a bírói hatalom a rend bíróságai kezében van.

A rendet a Lovagok és Dámák alkotják három csoportban: a jogi vagy fogadalmas lovagok, akik klasszikus szerzetesként élnek, az engedelmességi lovagok, akik ugyan civil életet élnek, de ígéretet tesznek az engedelmességre, és bármikor mozgósíthatók, valamint a magisztrális lovagok rendjében, akik csak lovagi esküt tesznek, a rend karizmája szerint élnek és aktívan bekapcsolódnak a karitászi tevékenységbe.

A rendet eredetileg a zarándokok ápolására alapították Jeruzsálemben. Az itáliai Amalfiból származó módos, jó szándékú kereskedők alapították 1048–1070 között. A legenda szerint a kereskedők az egyik útjukon előbb Rhodosz, majd Szent János éjszakáján Málta szigete közelében viharba kerültek. A megrémült hajósok kétszer is fogadalmat tettek a szentnek, ha épségben szárazföldet érnek, a tiszteletére egy menedékházat építenek a zarándokok ápolására. Ezt követően a szél megenyhült, és a sötét felhők közül felragyogott egy csillag, amelynek ugyanolyan nyolcágúak voltak a sugarai, mint az Amalfi város címerében lévő csillagé. A csillag fényénél a hajósok újra nekivágtak az útnak. Biztonságban megérkeztek Palesztinába, ahol be is váltották az ígéretüket, és felépítették az ispotályt.

foglszinger
Fotó:  Dunajszky Éva
Ispotályos és önkéntes tevékenység

Történelme során a lovagrend többször is hazát váltott, végül Máltán telepedtek le, amit V. Károly német-római császár adományozott nekik. Itt sikerült először megállítani az oszmánok terjeszkedését, de a Máltai Lovagrendnek a Szent Liga tagjaként a lepantói csatában is nagy szerepe volt, amely a Földközi-tenger keleti részén az oszmán tengeri hatalom visszaszorulását eredményezte.

Máltán a rend új kórházat épített, a Szent János Rend Kórházat, amely korának egyik legjobb intézménye volt a világon. Ők vezették be például elsőként egész Európában, hogy minden beteget naponta meleg vízben meg kell fürdetni és hogy az ápolóknak is kezet kell mosniuk

– mesélte az előadó, de miután Napóleon elfoglalta Máltát, onnan is menniük kellett, végül a Római Perjelség lett a ma már csak karitászi tevékenységet folytató rend új központja.

Foglszinger Zsolt tíz éve végez önkéntes munkát a Máltai Szeretetszolgálat szlovákiai szervezetében.

– 2016 óta minden munkanapon ebédet adunk a rászorulóknak. 2025-ben már 100 önkéntesünk segítette ezt a munkát, s a múlt évben összesen 31 ezer ebédet vittünk ki – mondta, hozzátéve, Pozsonyban, Nyitrán és Trencsénben a hajléktalanoknak is rendszeresen osztanak meleg ételt és meleg ruhát.

A szervezet 2023-ban Nagytapolcsányban egy integrációs központot is létesített a romáknak, ahol minden korosztállyal foglalkoznak. Napközben, amíg a gyerekek iskolában vannak, a háztartás vezetésére tanítják a felnőtteket, délután pedig a tanulás mellett különböző szabadidős programokat tartanak.

– Azt, hogy eredményes ez a foglalkozás az is mutatja, hogy a gyerekek ma már tudják, mik szeretnének lenni, ha felnőnek, korábban elképzelésük sem volt. A szervezet minden évben részt vesz a Lourdes-i zarándoklat karitatász tevékenységben is.

– Azokat a betegeket visszük el, akik másként nem tudnának eljutni oda. Szlovákiából 25-30 beteget viszünk minden évben Lourdes-ba. Legyen bármennyire is fárasztó a munka, Lourdes-ban mindenki mosolyog, és még ma is történnek csodák, mert az ottani hangulat, a közösség ereje pozitívan hat a betegekre – mondta Foglszinger Zsolt.

A szervezet az ukrajnai háború menekültjeinek megsegítéséből is kivette a részét. Ők segítettek például annak a tízéves kisfiúnak is, akinek a képe bejárta a világot, mert egyedül jött át nyolc nap gyaloglás után a határon. A szervezet önkéntesei hívták fel a már Szlovákiában élő rokonait a tenyerére írt telefonszámon, és gondoskodtak róla, amíg azok megérkeztek.

– Egy sátorkápolnát is sikerült kialakítanunk a határon, ami egy kis lelki megnyugvást adott a menekülteknek, illetve egy fűtött konténert is a kisgyermekes anyukáknak. De létesítettünk egy integrációs csoportot is az egyik leginkább magára marad csoportnak, a nyugdíjasoknak, akiket ételcsomagokkal és szlováknyelv-tanítással is segítettük, emellett Kárpátaljára is vittünk segélycsomagokat – fűzte hozzá az előadó.

A szervezet tehát nem tétlenkedik, tennivaló pedig akad bőven. Foglszinger Zsolt azt mondja, mindegyik esemény emlékezetes a számára, amelyen részt vett.

– Eddig hatszor voltam önkéntesként a Lourdes-i zarándoklaton, s igaz, hogy négy nap után mindig holtfáradtan érkezem haza, de lelkileg ebből élek egy évig. Igyekszem mindig megkeresni annak a módját, hogyan lehetnék még emberségesebb másokkal szemben, a hála pedig, amit ezért kapok, mindennél többet ér – zárta gondolatait az előadó.

Megjelent a Magyar7 2026/5. számában.

Megosztás
Címkék