A hazatért falu története
Majdnem négy évvel a trianoni békeszerződés aláírása után, 1924. február 15-én került sor Magyarország utolsó, máig érvényben lévő területi növekedésére. Somoskő és Somoskőújfalu hazatérésének napját a ’90-es évek végétől évente megünneplik, az Országgyűlés pedig három éve a „Hazatért falu” címet adományozta a két településnek.
Az1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum Somoskőújfalut és Somoskő községet, valamint annak várát a környéken található bányákkal együtt az újonnan létrejött Csehszlovákiának ítélte. Az elcsatolást szerencsés „véletlenek” egybeeséseként és többéves tárgyalássorozat eredményeként sikerült felülvizsgáltatni, s a határkiigazítás során Magyarország javára született döntés. Nézzük, milyen út vezetett idáig.
A Karancs-hegység vulkanikus kőzetrétegének köszönhetően Somoskő környékén meghatározó szerepet játszott a szén- és a bazaltbányászat. Ezért a dualizmus korában több befektetni vágyó, tehetős polgár vett magának birtokot a térségben. Így tett 1905-ben Dr. Krepuska Géza egyetemi tanár is, a Szent Rókus Kórház fül-orr-gégész professzora, a modern magyar fülgyógyászat megalapítója, aki korának jeles geológusaival gyakran gyűjtött és vizsgált kőzetmintákat a Medves-hegységben. A nemzetközileg ismert kutatóorvos 2170 holdnyi birtokot vásárolt Somoskő határában, amely 1920 júniusában egyik napról a másikra egy idegen ország része lett, a rajta lévő bazaltbányával együtt.
Az elkeseredett Krepuska a saját bő-rén érezte a trianoni döntést, amellyel nagyon elégedetlen volt, s bánatának lépten-nyomon hangot adott.
Ekkor történt, hogy a békeszerződés 29. cikke értelmében létrehozott határrendező bizottság egyik angol tisztje budapesti tartózkodása alatt súlyosan megbetegedett, és az ország akkori legjobb fülészét, Dr. Krepuska Gézát kereste fel. Az elbeszélések szerint Krepuska a tiszt (állítólag gyógyíthatatlan) betegségét sikeresen megoperálta és kikezelte, majd meggyőzte őt, hogy a bizottság többi tagjával együtt a helyszínen vizsgálják meg a két érintett falu helyzetét.
A határkiigazítási kérelem ügyében Krepuska Géza mellett Auer Pál jogi szakértő és Liptay B. Jenő, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatója is közbenjárt.
A helyzet tisztázására hosszú tárgyalások kezdődtek, amelyek során a magyar fél etnikai-néprajzi és gazdasági érveket sorakoztatott fel Somoskőújfalu és Somoskő, valamint a Krepuska-birtokon fekvő bazaltbánya Magyarországhoz tartozása mellett. Mivel a határrendező bizottságban szavazategyenlőség állt elő, felterjesztették a kérdést a Nagykövetek Tanácsához, amely kitért a döntés elől, és a vita rendezését a Népszövetségre bízta. A világszervezet végül 1923. április 23-án úgy határozott, hogy Somoskő és Somoskőújfalu, a környék bazalt- és szénbányáinak egy részével együtt visszakerül Magyarországhoz.
Magyarországé lett a kitermelési jog arra a bazaltra vonatkozóan is, amely a Csehszlovákiához ítélt részen található, továbbá a magyar tulajdonosoknak joguk volt fejleszteni bányáikat, sőt vasútvonalat is építtettek, amelyen vámmentesen vihették át a bazaltot. Ilyen bánya volt Krepuska professzor birtokán, vagy például a határtól 9 kilométerre fekvő macskalyuk–somoskői kőfejtő is. Az innen származó kocka alakú bazaltkövekkel kövezték le a századfordulón a budapesti, sőt a bécsi utakat is. Nem nehéz rájönni, hogy a macskakő megnevezés éppen a különös sorsú macskalyuki kőfejtőre utal.
A Népszövetség ugyanakkor igyekezett a csehek igényeit is kielégíteni, ezért a somoskői vasútállomást közös magyar–csehszlovák használatba rendelték, s azt is megszabták, hogy az állomásfőnök magyar, míg a bányaigazgató csehszlovák állampolgár legyen. A kompromisszum része volt, hogy a katonai szempontból fontos környékbeli magaslatok maradtak a csehszlovák államnál, így történhetett meg, hogy míg Somoskő település újra Magyarország része lett, a falu fölé magasodó, híres somoskői vár a határon túlra került.
A trianoni határok módosítása 1924. február 15-én lépett hatályba, ekkor írták alá az átadási iratokat a megbízott illetékesek. Magyarország összességében 15 km²-nyi területtel és 2500 lakossal, valamint a bazaltbányák használati jogával gyarapodott.
A bevonuló tisztségviselőket és zenész-bandériumokat nagy üdvrivalgás fogadta a településen, Krepuska professzor pedig saját kastélyában adott ünnepélyes fogadást.
Az eseményről sokáig nem emlékeztek meg hivatalosan a községben. 1999-ben, a visszatérés 75. évfordulóján nyílt meg a somoskői várnál a határátkelő, s a jelképes napon elsőként a Somoskői Váralja Egyesület és a Somosi Kultúráért Egyesület emlékezett meg a visszatérésről. Azóta a helyi általános iskola felvette Krepuska Géza nevét, felavatták a Hazatérés Emlékművét, és az Országgyűlés 2017-ben a Hazatért falu címet adományozta a két településnek.
A tavalyi 95. évfordulón tartott megemlékezésen Skuczi Nándor, a Nógrád megyei önkormányzat elnöke úgy fogalmazott: a hazatérés napja kiemelt helyet foglal el a többször átszabott, megcsonkított Nógrád megye történelmében; olyan örömünnep, mint a balassagyarmati „csehkiverés”. Az idén Trianontól a Hazatérésig címmel indult négy éven át tartó előadássorozat, melynek célja, hogy ismertté tegye a történelmi eseményeket, és tanúsítsa, hogy Trianon után sem szűnt meg az élet, mindig van visszaút.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/23. számában.
