2021. július 24., 13:21

A hagyományokat meg kell élni!

A nagykaposi származású Soltész Zsolt 1998-ban fejezte be középiskolai tanulmányait a kassai ipariban, majd folytatta a felsőfokú szakképzésben. Amikor az alma mater a fennállásának 140. évfordulóját ünnepelte, néhány barátjával együtt egy zászlót ajándékozott az intézménynek, amelynek egyik oldalán az iskola logója, a másikon pedig egy idézet volt olvasható.

Iparisták klubja
Fotó: Zsebik Ildikó

Ennek mintegy a folytatásaként 2015-ben öten, Válent Katalin, Urbán Erzsébet, Terebesi Zoltán, Vasko Zsuzsa és a már említett Soltész Zsolt úgy határoztak, hogy a szépkorú iparisták mintájára, akik az Iparisták Baráti Körében tömörülnek, létrehoznak egy klubot Kassai Iparisták Klubja (KIK) néven, amelybe a fiatalabb korú végzősöket is szeretnék bevonni.

Ezt követően minden hónap első szerdáján találkozót szerveztek a Csemadok kassai pinceklubjában, ahová meghívták az élet különböző területein tevékenykedő iparista társaikat. Akadt köztük életmód-tanácsadó, testépítő, nyomozó és az élet számos területén tevékenykedő egykori diák. Később közösen istentiszteletre is járni kezdtek, majd hagyománnyá vált, hogy karácsony előtt az iskola diákjaival együtt ők is részt vesznek a karácsonyi misén.

2019-ben Zsolt családjával együtt visszatért a szülővárosába, Nagykaposra, ahol jelenleg azon fáradozik, hogy minden tájegységben működhessen egy iparista klub.

Július 24-én Nagykaposon jött létre a KIK első alapszervezete, és a július 10-én megtartott bodrogközi találkozónak is lényegében ez volt az apropója. Ez utóbbin részt vett Albert Sándor is, aki előbb az ipariban tanult, majd 30 éven keresztül tagja volt a tanári karnak, a ’90-es évek elején pedig az iskola igazgatójává választották. Ő az, aki az iskola értékeit könyveiben igyekszik megőrizni az utókor számára. A tanári karból eljött még Királyhelmecre a Válent házaspár, illetve Asszonyi Árpád.

A találkozón összesen 40 volt diák vett részt. A legidősebb, Bimba Gyuri bácsi az ’50-es évek korosztályát képviselte, míg a legfiatalabb, Borissza Brigitta 2007-ben fejezte be Kassán a tanulmányait.

Amíg Soltész Zsolt a KIK-kel kapcsolatosan adott tájékoztatást a résztvevőknek, addig Asszonyi Árpád az iskola jelenét vázolta fel az érdeklődők előtt.

Iparisták klubja
Fotó:  Zsebik Ildikó

Albert Sándor elmondta, hogy az elmúlt öt év során három kiadvány is született a fogalommá volt Iparival kapcsolatosan. Az első Az Ipari több mint egy iskola címet viseli, és annak fénykorát kívánja felidézni. A második a bársonyos forradalom utáni helyzetét hivatott felvázolni, míg a legújabb, Az Ipari – mindnyájunk kincse címet kapta. A történelmi visszatekintésben a szerző felidézi az iskola mérföldkőnek számító korszakait, sorsa alakulását a társadalmi változások tükrében. Közli az Acéltoll diákújságban egykor megjelent interjúkat a tanári kar nagyjaival, illetve megosztja azokról a diákok véleményét is. A professzor azt is elárulta, hogy műhelyében gyakorlatilag készen van a negyedik könyv is, amelynek A legenda nyomában címet szánja, és megjelentetését 2022-re, az iskola megalakulásának a 150. évfordulójára szeretné időzíteni.

Albert Sándort megkérdeztük, szerinte mi az oka, hogy az Ipari már nem a régi?

– Ennek számos oka van. Egyrészt a ’90-es években sok magyar tannyelvű középiskola született, miközben a tanulói létszám csökkent. A meglévő magyar intézményeket ezért sem tudjuk megtölteni gyerekekkel. A magyar szakközépiskolák kínálata elég szegényes, így a magyar gyerekek egy része a szlovák tannyelvű középiskolát választja. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az elmúlt évtizedekben nagyot változott a világ, a mai Ipari kínálta szakmák pedig napjainkban már nem tartoznak a divatosak közé.

A szellemiség terén is jelentős változás következett be. Az iskola fénykorában még elvárás volt, hogy csak egykori tanítványok lehessenek az intézmény oktatói, hiszen ők ismerik és élték meg a hagyományokat, amelyeket ők voltak képesek folytatni és tovább vinni. Az iparista szíve sem ugyanúgy dobog már, mint egykor, amikor a vidéki gyerekek együtt éltek meg mindent, egymással töltötték a napjaikat, együtt szerezték az élményeiket. Márpedig az élmény csak akkor marad meg, ha átéltük!

Iparisták klubja
Albert Sándor egykori tanár, igazgató
Fotó:  Zsebik Ildikó

Soltész Zsoltot – aki nem az iskola fénykorában volt annak a diákja – pedig arról kérdeztük, hogy számára mit adott az Ipari.

– Engem még ma is büszkeséggel tölt el, hogy ott végezhettem a tanulmányaimat, s hogy a tanáraim életre szóló példát jelentenek számomra. Korszerű tudást kaptunk, megtanítottak a precizitásra és a logikus gondolkodásra.

Mekkora esélyt lát arra, hogy a közeljövőben a Bodrogközben is létrejöjjön az iparista klub?

– Mindenkinek tartoznia kell valahová! Márpedig az iparisták félszavakból is megértik egymást. Optimista vagyok, már két-három egykori diák jelezte, hogy tetszik neki a klubalapítás gondolata, látom tehát a fényt az alagút végén. Ha pedig lesznek alapszervezetek, egy nagyobb volumenű iparista rendezvényre történő mozgósítás is sokkal könnyebben megvalósítható.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/29. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.