A gyökértelenség a tökéletes manipulálhatósági inkubátor
A Mathias Corvinus Collegium dunaszerdahelyi székházának vendége volt a Rákosi- és Kádár-korszak, továbbá a rendszerváltozás környéki és utáni magyarországi kommunista hatalomátmentés egyik legjelesebb kutatója, Mező Gábor.
Mező Gábor egyik kedvenc költője József Attila, és már régen begyűjtött mindent, amit lehetett vele kapcsolatban, csak korábban teljesen más szemmel olvasta a verseit és a róla szóló könyveket. Azóta azonban eltelt pár évtized, és már sokkal több információt tud magáról a kommunista mozgalomról és a hálózatosodásról, így pár éve már teljesen más dolgokra figyelve olvasott el egy olyan könyvet, ami József Attiláról és a nőkről szól.
– Ami engem is megdöbbentett, hogy Makai Ödön, József Attila sógora és gyámja egyidőben, nagyon közel állt a kommunista mozgalomhoz. Ez a tény engem is meglepett, mert ez egyáltalán nem ismert, nem publikált, vagy el lett felejtve. Jellemzően a legtöbb történetet hamisan tanították – fogalmazott Mező, majd kifejtette, hogy ezek a körök már akkor felismerték József Attila zsenijét, és mindenképpen nagy proletár költőt szerettek volna belőle faragni, de ő nem felelt meg ennek a képnek, mert túlságosan kritikus jellem volt, és a bolsevik kommunista ideológia pedig nem tűri a kritikát.
– Elkezdett érdekelni az a társaság, ami őt körbevette, körbehálózta, s amelynek tagjai egyébként 1919 után, a proletárdiktatúra bukását követően hagyták el Magyarországot. Hidas Antal és Szántó Judit Csehszlovákiába mentek, s ott álnéven éltek. Egyébként nagyon sokan álneveket használtak akkoriban és sokan gyökértelenné váltak. Gyömrői Edit egy nagyon gazdag magyar zsidó családból származott, az apja királyi udvari tanácsos volt, egy bútorgyáros, a rendszerhez abszolút hű személyiség. Ő is szakított a nevével, gyakorlatilag a származásával is, mindennel, és új életet kezdett. Szántó Judit sem tartotta a kapcsolatot a családjával, és szinte mindenkinél megfigyelhető, hogy elvágták ezeket a gyökereket. Mindent, ami hozzákötötte őket a múlthoz, és így kezdtek el szolgálni egy olyan eszmét, amelynek pontosan ilyen gyökértelen emberekre volt szüksége.
Pomichal Krisztián kérdésére, miszerint a gyökértelenség ma is megfigyelhető, különösen a fiatalok körében, és milyen párhuzamot vél felfedezni a száz évvel ezelőtti mozgalmak és a maiak között, Mező Gábor emlékeztetett arra, hogy ha belegondolunk, a kommunizmus, a bolsevizmus hogyan próbálta meg eltörölni egyrészt a régi rendszereket, másrészt a múltat, és egy új múltat írt, akkor nyilván a woke mozgalommal, meg a cancel culture-ral egyértelműen látható a párhuzam. Mint mondta, ugyanarról van szó: elvenni az ősi értékeket, emlékeket, példaképeket.
Mező ezenkívül azt is megjegyezte, hogy az efféle ideológiák számára a „tökéletes” fogyasztó tulajdonképpen egy gyökértelen ember, aki egyedülálló, nem kötődik se a hazájához, se a munkahelyéhez, se a párjához, se a neméhez, se a múltjához, se a családjához, semmihez. Igazából szabadon mozgatható, elhívható bármilyen más országba, bármilyen más munkahelyre. Fogyasztási cikkeket vásárol, és ettől boldog.
Mező Gábor Kolumbusz Kristóf és Mark Twain esetét hozta fel példának.
A beszélgetés során szó esett Jeffrey Epsteinről, a botrányairól, illetve hasonszőrű „cimboráiról” annak vonatkozásában, hogy pont a fentiekhez hasonló gyökértelenné vált lányok, fiúk a „legkiválóbb” áldozatai az effajta perverz „ragadozóknak”.
Kevesen tudják, hogy Magyarországon még a ’80-as években is „kezeltek” (vagy inkább kínoztak) embereket elektrosokkal, vagy egy szerencsétlen falfirka miatt is vezekelnie kellett például egy olyan vidéki fiatalnak, akinek nem voltak kapcsolatai, holott Kádárék Nyugat felé már azt a látszatot próbálták kelteni, hogy a „legvidámabb barakkban” ilyen már nem fordulhat elő.
Ami Mező Gábor Erdős Péterről, az egykori hanglemezkiadó igazgatójáról szóló készülő könyvét illeti, a történet azért is „pikáns”, mert a szerző éveken keresztül a lánya, Hankiss Ágnes szociálpszichológus (aki a köztévé egykori elnökének, Hankiss Elemérnek volt a felesége) társaságában dolgozott, s akit mentoraként is tisztel. Erdőssel a hatalom a ’40-es évek végén és az ’50-es évek elején lejárató cikkeket írattatott különböző, a rendszer számára problémásnak tartott személyekről, akiket aztán koncepciós perekben ítéltek el. Önéletrajza szerint a szabadságharc oldalán állt (valójában nem), de mikor 1957-ben „feladta” magát, furcsamód pár hónap elteltével kiengedték a börtönből és egyre magasabb pozíciókba került, ami Mező szerint sokat elárul valódi kötődéseiről. 1968-tól aztán a monopolhelyzetben levő Magyar Hanglemezgyártó Vállalat rettegett ura lett.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy sok, a múlt rendszer legnagyobb „halairól” szóló dokumentumot az akkor regnáló és vagyonukat, hatalmukat az új berendezkedésbe átmentő társaság még idejében megsemmisített, így az ügynökakták megnyitásával mindenképpen egy fals képet kapnánk, mondta zárásképpen Mező Gábor, és lehet, hogy olyan áldozatokra mutogatnának ügynökként, akiket erőszakkal szerveztek be, és igazából nem ártottak senkinek, miközben a legnagyobb, még élő gazemberek megúsznák a számonkérést.
