A galántai vásár vonzása
Van az a jellegzetes vásári hangulat. Amikor a levegőben száll a mézeskalács, a vattacukor illata, és óvatosan keveredik a sült kolbász, pecsenye jellegzetes aromájával. Zsibong a nép, a bátrabbak portékákra alkudoznak, az emberek keresik kedvenc kézműveseiket. Az esti órákban pedig már csillog-villog a vásári búcsú.
Soha nem látott tömeget vonzott idén a XXXVIII. Galántai Vásár. Az események fő helyszíne három napon keresztül a város fő utcája, a neogótikus Esterházy-kastély udvara és parkja, valamint a városi piactér. A kommersz szórakozást a körhinták és a tipikus portékás árusok jelentették, a hagyományosabb, visszafogottabb kultúrát a kastély parkjában letelepedett kézművesek és borok utcája biztosította.
– Már két éve inkább a fő utca vásári forgatagát választjuk, itt telepedünk le az áruval, mert a kastély parkjában kisebb a tömeg. Itt jobbak az eladási rátáink – meséli kedvenc méztermelőm, a párkányi régióból érkezett Hanza Balázs, akinek a szakterülete az ízesített krémméz. Elárulta, a nagy nyári melegben kevésbé fogy a krémméz, meg amúgy is telítődött már a piac ezzel, így igyekeztek valami újdonságot kitalálni. Az idén kukoricalisztből készített óriásropikkal készült, amelyek alapanyagához is a hazai termelőktől használt ízesítőket – például a Burning Angel chillit forgalmazó kisiparosoktól a világ egyik legerősebb csípős paprikáját. A forgatagban rengetegen érdeklődtek az újdonság iránt, sokaknak nagyon tetszett a közel fél méteres ropogtatnivaló, különféle ízesítésekben.
A város főteréről az Esterházy-kastély parkjáig tartott a vásári nyitányt jelző, hivatalos felvonulás is, amelyet ezúttal is a Fringia hagyományőrző csoport tagjai kísértek, korabeli Esterházy jelmezekben.
A hivatalos nyitóbeszédében Kolek Péter polgármester a vásárlátogatók mellett köszöntötte a testvérvárosok küldöttségeit, az elöljárókat, valamint Nagyszombat megye küldöttségét is.
A kastélypark és a kastélyudvar standhelyei mindig nagyon vonzóak, az idén gyakorlatilag „megversenyeztettük” ezeket a helyeket. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak helyi, hanem távolabbról érkező kézművesek és borászok is itt voltak ezen a három napon Galántán – nyilatkozta lapunknak Kolek Péter.
A galántai vásár hagyománya a 17. századra nyúlik vissza, amikor II. Ferdinánd király kiváltságlevél formájában piaci privilégiumot adott Galántának, ami két vásár helyett négy vásárt és heti piacot engedélyezett. Ez soha nem látott lehetőséget biztosított a város számára a gazdasági növekedéshez.
A viharos 20. században erről is le kellett mondania a városnak, s csak 1985-ben állították vissza a vásárt, de már a modern kor szellemében. A piacok eredetileg kereskedelmi jellegét kulturális és társadalmi „dimenzióval” egészítették ki.
Megjelent a Magyar7 2024/33. számában.
