A fülekpüspöki Sipka László magángyűjteményét a helybéli gyerekek is megismerték
Sipka László, akinek udvarán mezőgazdasági gépek és az egykori paraszti világban használatos tárgyak sorakoznak, házában több száz darabos óragyűjteményt őriz. A legtöbb tárgyat azért gyűjtötte, hogy az őt meglátogató nyugdíjas barátokkal nosztalgiázhassanak, a gyerekek pedig lássák, mivel dolgoztak egykor a nagyszüleik.
„A bocinak elől nincsen foga, csak ínye. És éppen ezért, össze kell vágni neki a takarmányt”. A szecskavágó működését magyarázza Sipka László, és azt, hogy a vályúba kerülő zöld takarmányt, miért is kell így előkészíteni a teheneknek. Legutóbb a fülekpüspöki óvodások és alapiskolások látogatták meg a nyugdíjas gyűjtőt, akitől számos érdekes ismeretet szereztek. Például azt is kipróbálhatták, hogyan kell kukoricamorzsolni. Emellett a rögtönzött kovácsműhelyt is megtekinthették, ahol a kovácsolás alapjaival ismerkedtek. Először gyújtóst készíthettek, hogy tüzet gyújtsanak. Majd miután az lángra kapott, a kovácsmester elkezdte izzítani a vasat. A kicsik minden mozzanatot nagy érdeklődéssel figyeltek.
A rendhagyó honismereti napon megismerkedhettek azokkal a tevékenységekkel és eszközökkel, amelyekkel a nagyszüleik nap mint nap végezték a munkájukat.
„Nagyon fontosnak tartom bemutatni ezeket a dolgokat, mert a mai gyerekek már el nem tudják képzelni ezt, amiket elmagyaráztam. Bemennek az üzletbe, megveszik a kész ételeket, de arról fogalmuk sincs, hogy azok hogyan kerültek az üzletbe. Úgyhogy, amiket elmondtunk és megmutattunk nekik a barátaimmal, az az alapja az egész életnek. És ha ezek nincsenek meg, nem tudnak miből építkezni” – nyilatkozta Sipka László, akinek nem csak az udvara, hanem a háza is tartogat érdekességeket bőven. A falon, a polcokon, az asztalon, a földön, dobozokban, mindenütt órák sorakoznak.
Laci bácsi mindennapjait nyugdíjasként a szerelés tölti ki. Tavasztól őszig traktorjavítással foglalkozik, s mihelyt beköszönt a tél, áttér az órákra. A zsebórák némelyike több mint 100 éves. A kandallóórák érdekessége, hogy ütik a fél és az egész órát is. Az egyik angol gyártmányú a westminsteri apátság harangjátékát játssza. Egy másik, svéd gyártmányú falióra Hulita Vilmos, a füleki zománcgyár egykori igazgatójának idejéből való. Ez irányította a gyár szirénáját. A gyerekek a nap folyamán rengeteg új tudással és élménnyel gazdagodtak.
„Az órák másféle hangot adtak ki mindig, és másféleképpen működtek. Nekem ez nagyon tetszett” – mondta Koronczi Lenke, a Fülekpüspöki alapiskola diákja.
Az élményteli délelőtt zárásaként még egy közös traktorozásra is maradt idő a gyerekek talán legnagyobb örömére. Az ifjúság után a kicsit idősebbeket és a családokat várta Laci bácsi egy kellemes délutáni találkozásra, amelyre az önkormányzat biztosította a finom gulyást. Az ízletes étel, ital mellett jól esett beszélgetni a régi időkről, amelyek mindannyiukban szép emlékként élnek.
