A Csongrády család majd egy évszázadra rendezkedett be Szőgyénben
Elsőként Csongrády István érkezett a községbe a XIX. század negyvenes éveiben. A család tagjai nagy hatással voltak a falu életére.
Csongrády István, oskolamester és jegyző
Életének jelentős eseménye volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc. Napi teendőinek ellátása mellett mindenben segítette a helyi nemzetőrség munkáját. Pathó Páll jegyző halála után 1855-ben megválik a kántori és tanítói munkától. Évtizedeken keresztül főjegyzőként szolgálja úgy Német-, mind Magyarszőgyént. Két fia is a pályán maradt, mondhatni tanítói, jegyzői dinasztiát alapított.
Csongrády Gyula, főjegyző
István fia, 1851-ben született Szőgyénben. A gimnázium és jogi egyetem elvégzése után apját követően a két község főjegyzője lett. Határozott fellépésének köszönhető, hogy mindkét község képviselőtestülete – ha időnként vonakodva is – egymás után hozta azokat a döntéseket, melyeket a kor megkívánt. Igyekezett rendezni a két község - Magyar- és Németszőgyén - között gyakran nem megfelelő viszonyt, ugyanis az egyházi ügyeket kivéve szinte minden kérdésben külön úton jártak. Ezen változtatni kívánt, ennek érdekében felvetette az egyesítés gondolatát. Talán ezzel állított magának legmaradandóbb emléket. Neki is köszönhető, hogy minden civakodás ellenére, a XX. század első éveiben megépült a templom északi oldalán az új, akkor modern elemi iskola.
Ezt követően szinte rutinmunkának bizonyult számára az új községháza felépítése. A birtokviszonyok megfelelő nyilvántartása érdekében elkészítette mindkét község kataszteri térképét is. Része volt abban, hogy 1903-ban a két község közös gyógyszertárat hozott létre, később körállatorvosi állás is létesült a faluban. A század elején önkéntes tűzoltóságot szervezett, mindkét községben tűzoltószertárat építtetett. 1926-ban ott hunyt el. Míg szolgálta a községet, olyan tekintéllyel rendelkezett, amellyel sem elődjei, sem későbbi utódai.
Csongrády Lajos, kántor és főtanító
A hosszú évtizedek során a Csongrády név nagy tekintélyre tett szert falunkban. Lajos 1843-ban született és már 18 évesen segédtanítóként dolgozott Szőgyénben. 38 éven át vezette a szőgyéni iskolát, nevelt fel több generációt. Modern nézeteivel az új elvárások mellé állt – a tanórai szemléltetésnek is igyekezett eleget tenni. Az új iskolában múzeumot rendezett be, tornaeszközöket biztosított és bevezette a tanulók iskolai jutalmazását – könyvet, képes folyóiratot adományozott a jól tanulóknak. Esténként tankönyveket sokszorosított és újakat írt. Közösségépítő jelleme lévén kialakult a faluban a rendeskúti majálisok szokása, mely több évtizeden keresztül fennmaradt. Nyugdíjba vonulása után festegetett is, de inkább csak az általa létrehozott múzeum gyarapításának, gondozásának élt. A jóságos mester úrként emlegetett tanár Szőgyénben hunyt el 1919-ben, sírjának pontos helyét nem ismerjük.
