A betelepülés árnyoldalai a Szenci járásban
Az utóbbi évtizedekben egyre erőteljesebb a pozsonyi dezurbanizáció, azaz a városi lakosság egy részének vidékre költözése, ami a népességnövekedés súlypontjának áthelyeződését is eredményezi. A Pozsony környéki falvakba való betelepülés az északi és keleti országrészekből a jobb megélhetési feltételek reményében tulajdonképpen már Csehszlovákia szétesése után beindult, s azóta is lankadatlanul folyik.
Ennek eredményeként a Szenc környéki falvak majd mindegyikében külön lakóparkok alakultak, amelyek úgy néznek ki, mint egy modernkori túlzsúfolt favela-rendszer. Mindez az asszimiláció és a fiatalok külföldre vándorlása mellett jelentős mértékben „rásegített” Szenc és a környező települések magyarságának erőteljes felhígulására is.
Egyforma kiskertes katalógusházak, amelyeket csak a vakolat színe különböztet meg egymástól. Az elmúlt évtizedek jelentős építkezési hullámot indítottak el a főváros környéki falvakban, amely különböző körülményeknek köszönhetően hol lassabb, hol gyorsabb ütemben zajlik. A fiatalabb generáció egy része az idilli vidéki élet víziójával hagyja el a nagyvárosi nyüzsgést, s települ be a főváros vonzáskörzetében lévő falvakba.
Ez a vízió azonban nem minden esetben egyezik a valósággal, sokan nehezen szokják meg, hogy falun más ritmusban zajlik az élet. Az infrastruktúra, az óvoda és az iskola hiánya, a rendszeres forgalmi dugók pedig bonyolítják a napi munkába vagy iskolába járást.
Globális szemszögből nézve nemcsak Pozsonyt érinti a jelenség, hanem az egész országot, hiszen a városokból falvakba irányuló népességkiáramlás Szlovákia szinte valamennyi nagyvárosát érinti, csak éppen Pozsony viszonylatában jóval erőteljesebb. Persze tény az is, hogy nem szlovákiai sajátosságról van szó, a világon mindenhol előfordul a jelenség, ám azt is ajánlatos lenne tudatosítani, hogy nemkívánatos hatásokkal is jár, amelyeket szerencsésebb lenne megelőzni.
– véli Martin Šveda geográfus, a Comenius Egyetem Természettudományi Karának munkatársa, aki szerint Szlovákia újkori történelmének egyik legjelentősebb társadalmi-térbeli átalakulásáról van szó, mégsem szentel ennek kellő figyelmet szinte senki.
– fogalmazott lapunknak Őry Péter, a Pro Civis polgári társulás elnöke. Hozzátette, a legdöbbenetesebb ebben a történetben, hogy összességében úgy tűnik, mintha senki sem vizsgálná az összhatásokat települési, járási vagy megyei szinten sem.
Szenc és vidéke fokozottan érintett a kérdésben. A Pro Civis által készített adatbázis szerint 1997 és 2021 között ebben a járásban volt a legnagyobb a lakosságnövekedés, szám szerint 98 százalékos (az állandó lakhellyel rendelkezőket alapul véve).
– fogalmazott Neszméri Tünde, Pozsony megye Szenc környéki falvak képviseletében megválasztott képviselője. Mint mondta, a magyarok által lakott települések közül utolsóként Boldogfát, Rétét, Egyházfát és Hegysúrt érte el a betelepülési hullám.
A képviselő szerint több olyan településen, amelyet már korábban elért a betelepülési hullám, már nem nagyon vannak szabad építkezési telkek, mint például Magyarbélen.
– Magyarbélhez nagyon közel vannak a szenci logisztikai központok, ezért építkeztek itt olyan sokan, ami nagyon megterhelte a magyarbéli infrastruktúrát. Arra sem gondolt senki, amikor a logisztikai központokat Szenc kataszterében a kellő talajfixálást nélkülözve megépítették, hogy az agyagos, enyhén emelkedő területen milyen gondokat fog ez a későbbiekben okozni. Egy kiadós nyári eső után ugyanis Magyarbélen és a kataszterébe tartozó Németbélen volt, hogy hömpölygött a víz az utcákon – tette hozzá a megyei képviselő.
– mondta a képviselő hozzátéve, a Szenci járásnak 15 olyan települése van, amelyen a kétnyelvűség betartása is kötelező lenne a törvények értelmében, ami akárhogy is, további terheket ró az önkormányzatokra.
A legutóbbi népszámlálás adatai azt is megmutatták, hogy a járás magyar településein nemcsak a magyarság részaránya csökkent, hanem sok esetben a magyar lakosok száma is. A képviselő szerint a Szenci járásban 10 évvel ezelőtt még négy településen volt több mint 50 százalékos a magyarok aránya, ma már csak Vőkön, ami zsákfalu, így ide nem nagyon települnek. Gútoron például 1991-ben 69,4% volt a magyarok aránya, 2021-ben már csak 20,68%, bár számszerűleg lényegében nem fogytak. A járás 90 ezer lakosából ma már csak 8 és fél ezer a magyar.
– Vannak olyan települések, amelyekre magyar nemzetiségű polgárok is költöztek, így ott még magasabb is lett a magyarok száma, például Cseklészen, ahol 1991-ben 54 magyar élt, 2021-ben pedig 85. De hasonló a helyzet Királyfán, Annamajorban vagy Csöllén is. A gond ezekkel a magyarokkal az, hogy olyan helyzetben vannak, mint a nagyvárosi szórvány magyarság, azaz a közösség számára nagyon nehezen elérhetőek. Hacsak nem adják magyar iskolába a gyereküket, nehezen lehet bevonni őket a régió magyar kulturális életébe – fűzte hozzá a megyei képviselő.
A betelepülés önkormányzati-gazdasági vetületei
A betelepülésnek az infrastrukturális hatásokon kívül van önkormányzati-gazdasági vetülete is. Éberhard esetében, amelyet a Szenc környéki települések közül az elsők között ért el a betelepülés, elmondható, hogy a legnagyobb hullám már elvonult. Tavaly 176-an költöztek a településre, ami az utóbbi évek viszonylatában ugyan nagyobb számnak számított, a 2005-ben kezdődött nagy betelepülési hullám idején szokványos 200-300 fős betelepüléshez viszonyítva azonban jóval mérsékeltebb szám. Valacsai Edit polgármester szerint az óvodával és az iskolával náluk is voltak problémák.
– Építettünk egy új iskolát, és felújítottunk egy régi épületet óvodának, amire a falunak tetemes kölcsönt kellett felvennie, mert abban az időben még nem voltak jelentősebb támogatások erre a célra – mondta a polgármester hozzátéve, jelenleg megint bővíteni kellene már az oktatási intézményeket, de nagyon nehéz megoldani logisztikailag, mivel már így is három épületben működik az egyik és a másik intézmény is. Az úthálózattal is vannak problémák, a gyors megoldásoknak megvan a böjtje, több helyütt rosszak az útfelületek, amelyek hosszú távon nem bírták a betelepülés miatt megnövekedett forgalmat, magyarázza a polgármester asszony hozzátéve, a megoldást pedig az önkormányzattól várják.
A betelepülések következtében Rétén is az óvodai és iskolai helyszűke okozta az elsődleges problémát.
– mondta lapunknak Metzner Zoltán polgármester. Hozzátette még, a 2008-as rossz területrendezési tervet (amelyben nagyobb területet jelöltek ki építkezési telkeknek, mint maga a falu) az elődjétől örökölte.
– A falu vezetőségének azonban az a filozófiája, hogy amennyire csak lehet, fékezzük a betelepülést, és csak fokozatosan engedjük az új lakóterületek kialakítását – mondta a polgármester hozzátéve, nem kerülték el azonban ők sem a nemzetiségi összetétel megváltozását. Már csak 25 százaléknyi a faluban a magyar lakos, a többi szlovák.
Az óriás ütemű betelepülés a rossz gazdaságpolitika következménye, véli Neszméri Tünde megyei képviselő.
– Ha lettek volna más régiókban is ilyen szintű infrastrukturális fejlesztések, mint itt Pozsony környékén, akkor kisebb lenne az elvándorlás más vidékekről Pozsony felé. Arról nem beszélve, hogy mindez a mezőgazdasági területeink, és a Csallóköz rovására történik, mert minél több a lakos, annál kisebb a termőterület, több a szemét meg a szennyvíz, amiről ma még nem sokat beszélünk. Megoldatlan a hulladékgazdálkodás, a Pozsony megyei települések nagy részénél semmilyen, vagy csak részleges a szennyvíztisztító hálózat, ami a jövőben további gondokat fog még generálni – fűzte hozzá Neszméri Tünde, Pozsony megyei képviselő.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/27. számában.
