A barátság kötelez

A főként művészettörténeti és irodalomtörténeti előadásokkal teletűzdelt egynapos konferencia a Pósa-asztaltársaság tagjairól, s a köztük lévő szakmai és baráti kapcsolatról kívánt megemlékezni, illetve bemutatni annak utóéletét.

Az eseményt Páko Mária Örömzene műhelyének műsora nyitotta meg, majd a megzenésített verseket követően Pósa Judit, a Pósa Lajos Társaság elnöke köszöntötte a résztvevőket. Videós bejelentkezésben adták át üdvözletüket Jókai Mór és Gárdonyi Géza leszármazottai, mégpedig Jókay Judit Chicagóból, valamint a Budapesten élő Keller Péter, Gárdonyi dédunokája, aki már többször adott elő Rimaszombatban. 

Mint Pósa Judit hetilapunknak felidézte, már 15 éve annak, hogy a „kingyesi barátok” leszármazottai találkoztak, illetve újra felelevenítették a kapcsolatokat, s a Pósa Lajos Emlékév óta is eltelt tíz év. 

– Gondoltam, hogy ezúttal ne csak Pósára emlékezzünk, hanem azokra a barátaira is, akiknek szintén évfordulójuk van az idén, mint például Jókai Mór, Feszty Árpád és Herman Ottó. Nem szerettem volna, ha egy száraz, tudományos konferenciát tartunk, a cél inkább az volt, hogy az előadók hús-vér emberként mutassák be nagyjainkat, és szóljanak arról a barátságról és szoros kapcsolatról, ami köztük volt – részletezte a konferencia főszervezője. 

Pósa Lajos és Herman Ottó barátságát dr. Bodnár Mónika etnográfus, néprajzkutató, a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársa mutatta be. A kettőjük levelezéséből 26 levelet őriz helytörténeti levéltárában a miskolci intézmény, s továbbiak találhatóak az MTA könyvtárának kézirattárában, illetve az Országos Széchenyi Könyvtárban. Pósa és Herman életében sok hasonlóságot találunk, könyveket ajánlottak egymásnak, a politizálásról pedig maga Herman beszélte le Pósát. Herman Ottó tökéletesen beszélt németül és Pósa Lajos néhány versét is lefordította németre, sőt irodalmi Nobel-díjra javasolta őt. Kapcsolatuk elmélyülése 1904-re tehető, ekkortól kezdték látogatni egymást. Herman Ottó feleségével Radnóton is vendégeskedett a Pósa-családnál, a költő külön verssel készült erre az alkalomra. Erről a kapcsolatról, amely idővel bensőséges kapcsolattá fejlődött, életrajzíróik, Lambrecht Kálmán és Gyöngyösy László is megemlékeztek. 

A további előadások közül kettő kifejezetten a Pósa Lajos által szerkesztett Az Én Újságom című irodalmi gyermeklappal és annak szerkesztési elveivel foglalkozott.

Kun Miklós Jenő az olvasóvá nevelés folyamatát járta körül, a gyermeklap levelezési rovatából hozott példákkal, míg Farkas Zsuzsanna budapesti médiakutató, újságíró szakmai szempontból mutatta be az 1889 és 1944 között megjelenő képes hetilapot és annak szigorú rovatstruktúráját. Rámutatott, hogy Az Én Ujságomnak és Pósa Lajosnak köszönhetően vált bevett gyakorlattá, hogy rövid verseken, néhány mondaton, vagy képaláírásokon keresztül is lehet történeteket mesélni.

– Ebben volt nagyon jó a lap. A szerkesztőség ügyelt arra, hogy a mesék mellett legyen edukáló, ismeretterjesztő tartalom is, valamint fontosnak tartották a magyarságtudat ápolását, a történelmi múlt bemutatását – tette hozzá a médiakutató. 

Arany Lajos irodalomtörténész debreceni otthonából, online kapcsoláson keresztül tartotta meg előadását, amelyben a gyermekmotívum kulcsszerepét vizsgálta Jókai műveiben. Örömmel konstatálta a kezdeményezést és fontosnak tartotta az ehhez hasonló, népszerűsítő jellegű konferenciákat, mert az irodalmi óriások mellett „fontos számontartani az olyan kismestereket, mint Pósa Lajos”. A közönség figyelmének fenntartásában és a népszerűsítésben nagy lehet a szerepük és a súlyuk az olyan nyelv- és kultúrstratégiai területeknek, mint amilyen a média, az iskola, a civil szervezetek és egyesületek, s mint amilyen a Pósa Lajos Társaság is.

B. Kovács István gömörológus a 19. század második felének rimaszombati városképét igyekezett közelebb hozni a hallgatósághoz Mikszáth Kálmán írásaiból vett idézetek által.

Ezek kitűnően felidézik és visszaadják a kor hangulatát, azt, hogy milyen lehetett az 1860-as években Batyi, azaz a csutorák, foszlós fehér cipók és vidám mulatságok városa, ahogy azt a nagy palóc mesemondó látta. Mikszáth 1858 és 1863 között volt rimaszombati diák, Pósa pedig két évvel később követte őt. Mindketten tagjai voltak a gimnázium önképzőkörének, s bizonyosan itt, a közös alma materben gyökerezik baráti viszonyuk is.

Nagyné dr. Batári Zsuzsanna néprajzkutató, muzeológus, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos és ismeretátadási igazgatója Bodon Lajos tanító és a nemesradnóti Pósa-szobor avatásának történetét elevenítette fel. Erről egy kisfilmet is készítettek A felvidéki tanító címmel, amely elérhető a skanzen internetes archívumában, és a konferencián is levetítették. 

A Feszty-körkép történetét a feledi Szombathy Viktor Alapiskola diákjai mutatták be, míg Feszty Árpádról, mint újra felfedezett festőről Görbe Márk művészettörténész beszélt.

Kertész Péter, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Nonprofit Kft. ügyvezetője kitért rá, hogy a Pósa Lajos Társaság évről évre sok jeles előadással, kutatással segíti Feszty Árpádnak és baráti körének, így Pósa Lajos emlékének is a fenntartását.  

– Ez nagyon fontos, hiszen hiába van rengeteg kulturális program, de a valódi értékek valahogy kezdenek kiveszni, elfelejtődnek. Példaértékű lehet az, ahogy ezeknek az elfeledett régi íróknak, költőknek, művészeknek az emlékét a mostani leszármazottak ápolják, szívükön viselik. Maradandó értéket alkotni a mai világban már nagyon nehéz és pontosan ezért nagyszerű, hogy a kitűnő elődökre visszatekinthetünk és meríthetünk az ő hitükből, tenni akarásukból és energiájukból – mondta Kertész Péter.

Megjelent a Magyar7 2024/25.számában.