A balogfali Szabó család – egy közösség szolgálatában
Tavaly júniusa óta új polgármestere van Balogfalának. Az egészségügyi okok miatt 25 évi regnálás után távozó Csörnök Györgyöt akkori helyettese, Szabó Gábor váltotta, aki megnyerte a nemzeti ünnepünkön, március 15-én megtartott időközi választásokat is. Nem sok jóra számított, az ország és a nagyvilág jelenlegi állapota sem kedvez az önkormányzatoknak, de ő mégis úgy döntött, előremenekül. Családjával együtt polgári társulást működtet, amely a helyi kulturális rendezvények nagy részét szervezi. Az elmúlt hetekben szinte ki se látszottak a munkából és a rendezvényekből, de polgármesterség ide vagy oda, az elkövetkezendő napok náluk az ünnepekről szólnak. Mert ünnep az kell, hogy feltöltődve vessék bele magukat a könnyűnek csöppet sem ígérkező 2026-os esztendőbe.
Az idei karácsonyváró műsor után a késő esti órákban ülünk le beszélgetni, miután az utolsó vendég is elment. A falu apraja-nagyja eljött, a kultúrház zsúfolásig megtelt, az ünnepi káposztaleves mind elfogyott, de az emberek még sokáig beszélgettek egy pohár forralt bor mellett kezükben a begyűjtött betlehemi lánggal. „Nagyon húzósra sikerült ez a december” – mondja –, „a hónap elején rendeztük meg az idősek napját, mert ekkora jutott rá anyagi fedezet, azt követően a most feléledőben lévő Csemadok kezdeményezésére a falu történetében első alkalommal kirakodóvásárt rendeztünk, s ezt követte a már hagyományos karácsonyváró műsor, amely az idén is igen gazdagra sikeredett”. A helyi iskola és óvoda, valamint roma tánccsoportok fellépése mellett Arany Niki teremtett karácsonyi hangulatot, de volt két fotókiállítás (Balogfala akkor és most, Lovas Róbert posztumusz mobilfotói), sőt megjelent a Balogfalai Hírmondó téli száma is. A rendezvény fő szervezője a Közösen Balogfaláért Polgári Társulás, amelyet nevezhetnénk akár családi vállalkozásnak is, hisz rajta kívül a felesége, Ildikó és lánya, Bianka annak mozgatórúgói, de mindig akad külső segítség is, számíthatnak az iskola és óvoda alkalmazottaira és sokan másokra is.
– teszi hozzá Szabó Gábor, aki pedig édesapjával együtt maga is évtizedekig aktív focista volt, mégpedig épp apja helyét megörökölve a kapuban.
A legendás kassai Ipariban érettségizett, s bár volt egy rövid kitérője a zsolnai Közlekedési Egyetemen, inkább az aktív vasutasságot választotta, Feleden karbantartó diszpécserként dolgozott egészen mindaddig, amíg a megbízott polgármesteri poszt el nem szólította. Ez meglehetősen váratlanul érte, gyakorlatilag egy éjszaka kellett eldöntenie, hogy vállalja-e a feladatot vagy marad a sokkal nyugalmasabb vasutas állásnál. Bár, amikor megjegyzem, hogy ma – látva a sok-sok balesetet – az sem egy nyugalmas állás, gyorsan, hangját megemelve hozzáteszi, sajnos, azt is sikerült ennek a kormánynak teljesen leépítenie.
Amíg Gábor tősgyökeres balogfali, addig a felesége füleki. Itt is érettségizett a helyi gimnáziumban Szakó László osztályában, s mint maga sem tagadja, rendkívül megfontolt, nyugodt habitusú férjével ellentétben a családban a másik végletet képviseli, s ezzel nem is nyerte el mindenki rokonszenvét sokáig még a faluban sem, bár ahogy megjegyzi, úgy érzi, az utóbbi egy-két évben már elismerték. Ahogy a férje, ő maga is kipróbálta a főiskolát, de valahogy nem találta a helyét, így a füleki vasútállomáson lévő büfében helyezkedett el. Itt látta meg az akkoriban ott dolgozó, hajszíne miatt Szőke becenévre hallgató Gábort, s gyorsan el is határozta, csakis ő lesz a férje. Ez persze nem ment egyik napról a másikra, jó év telt el, amíg eljutottak a szorosabb kapcsolatig, majd a házasságig. Ildikó – aki akkor még Bozó-lány volt – kipróbálta magát a Zsákszínházban is, az egyik ördögöt alakította a Csongor és Tündében. „Testhez álló szerep volt” – mondja kacagva Ildikó, hozzátéve, nagyon sok, azóta is tartó barátságot kötött a Mázik István vezette színházban, kiemeli például a fiatalon elhunyt Mokány Csabát, akivel remekül megértették egymást.
Miután Gáborral összeházasodtak, Ildikó Balogfalára költözött, de a füleki családi házat így is megörökölték, mivel a húga családostul Írországba költözött, s nem is tervezik, hogy visszatérjenek Fülekre. Mivel édesapja pár éve meghalt, így édesanyja is egyre több időt tölt Balogfalán, így az idei karácsonyt is velük tölti.
Ildikó a szervezési mániát hozta magával Fülekről, így Gáborral e tekintetben is gyorsan megértették egymást. Amíg Gábor focizott Balogfalán, majd a csapat megszűnése után Ajnácskőn és Feleden, addig Ildikó bekapcsolódott a helyi kulturális életbe, amely a tízes évek közepére ellaposodott, s már csak a Fürtöcskék asszonykórust jelentette.
Ekkor hozták létre a férjével közösen a VIA NOVA ICS helyi szervezetét, majd a Közösen Balogfaláért Polgári Társulást, amely számos, azóta már komoly hagyománynak számító rendezvényt indított el a faluban, nem egyet a helyi iskolával és óvodával közösen. Így jöttek létre a húsvéti és a karácsonyi kézműves-foglalkozások, de megvalósultak az első családi napok, ahogy nem feledkeznek meg az államalapításról sem, míg Trianon emléknapján évente őrtüzet gyújtanak.
„Egyre többen jönnek el a rendezvényeinkre, tavaly a szakadó eső ellenére is rengetegen voltak a családi napon, amelyen főztünk és szórakoztunk is, de a lényeg az, hogy együtt voltunk” – sorolja a rendezvényeket Ildikó, s kiemeli Mihályi Zsuzsa óvoda-, s Plencner Végh Barbara iskolaigazgató aktív szerepét, akikkel maximális összhangban szervezik a rendezvényeket, amelybe belefér az Idősek napja és 2019 óta a karácsonyváró összejövetel is. Az elsőt 2019-ben rendezték, amelynek sztárvendége Koós Réka volt, de megfordult már közöttük Páko Marika a csoportjaival, Kovács Dorina, Zöld Pali, Pál-Baláž Karmen és Arany Niki is. Szerencsére helyi tehetségekből sincs hiány, az idén a gesztetei Csillag születiken is taroltak a balogfali fiatalok.
Amikor a VIA NOVA ICS elindult, lányuk, Bianka még ugyancsak gyerekcipőben járt, míg most ő a szervezet járási elnöke, s természetesen nem maradhat ki a helyi rendezvények szervezéséből sem. Tavalyelőtt érettségizett a rimaszombati Ivan Krasko Gimnáziumban, s legfőbb vágya, hogy orvos legyen. Mivel a budapesti felvételije nem jött össze, jelenleg ugyanott tanul az ELTE TTK-n biológiát. Ezek a napok meglehetősen túlzsúfoltak a számára, mivel az ünnepek között két vizsgája is van az egyetemen, s amíg a szülei a karácsonyváró szervezésével vannak elfoglalva, Ildikó maga főzi a káposztalevest, Bianka a Rimaszombatban az édesanyja által irányított gyerekruházati boltban ügyködik. „Ilyenkor, ünnepek előtt nálunk is megnő a forgalom, ma is jóval többen voltak a megszokottnál” – teszi hozzá, de gyorsan leveti a fáradtságát, hisz munka számára is van bőven.
A főzést, vagyis a fakanalat Ildikó otthon sem adja ki a kezéből – főleg ilyenkor karácsonykor –, s amíg férje és lánya a fa feldíszítésén fáradoznak – mert az élő fenyő nm hiányozhat náluk ma sem karácsonykor –, addig Ildikó a konyhában sürög-forog. Az idén még többen is lesznek a megszokottnál, hisz Gábor szülei mellett csatlakozik hozzájuk édesanyja és a sógornője is.
A hagyományos kaják, így a fokhagymaleves, a káposztaleves, a rántott hal az idén is ott lesz az ünnepi asztalon, ahogy az égetett szirupos cukormázzal leöntött túrós csík is. Mindenből az első falatot egy külön tányérba teszik, amit Jézuskának illetve azon családtagoknak ajánlanak fel, akik már nem lehetnek az ünnepi asztalnál.
„Ez a pár nap csak a családé” – mondja Gábor, de polgármesterként már megtapasztalhatta, számára most az egész falu egy nagy család, s bizony előfordult az elmúlt hetekben-hónapokban, hogy a fürdőkádból vagy az ágyból riasztották fel egy-egy égető vagy annak vélt probléma miatt. S bár már az év utolsó napjai jönnek, s a községi hivatal is bezárta pár napra a kapuit, a rendezvényeknek még mindig nincs vége, szombaton ismét megrendezik a már szintén hagyományos adományosztást a rászorultak részére. „Ez a kormány teljesen kiéhezteti az önkormányzatokat, egyre nehezebb a felszínen maradni, de nem szabad feladni, s egyedüli megoldásnak az előremenekülést tartom” – mondja jövő évi terveiről Szabó Gábor, amelynek legfontosabb eseménye valószínűleg a már évek óta készülő Balogfalai almanach munkacímet viselő képeskönyv lesz, amelynek a tördelését is magára vállalta, míg 2027-ben a falu első írásos említésének a 600. évfordulóját ünnepli, amelyre ismét szeretnék meghívni a faluból elszármazottakat is.
Munka tehát lesz bőven, s ebben bizony elkel a családi és közösségi segítség is. De látva lelkesedésüket nincs kétségünk afelől, hogy az ünnepek után ismét teljes erővel folytatják a munkát – egy közösség érdekében.
