1ÚTON a világ testi és lelki egészségéért
A Mária Út több szakaszán folyt zarándoklat a aktuális célért, hiszen mint látjuk, a jólét nem alapja a jól létnek. A mai kor emberének nincs semmiféle fogódzója, a megkérdőjelezhetetlennek hitt valóság is veszít kontúrjaiból. A keresztényeknek különösképpen sok a teendője ezen a téren. És minden embernek a saját helyén, a saját közösségében.
A fél 11-es szentmisére meg is érkeztek Szőgyénbe Kurcz László vezetésével azok a zarándokok, akik kora reggel indultak útnak a kürti Cigléd kegyhelyről. A szentmise után Farkas Zsolt esperesplébános áldásával két csoport indult útnak – Hinzellér László vezetésével a Bényi kutacskához, Cigléd felé pedig Elzer Zsolt irányításával.
Az érsekújváriak - mintegy negyvenen - vonattal érkeztek Szobra, ahol ráálltak a Márianosztrára vezető zarándokútra. Török András szervező, a Via Mariae Polgári Társulás munkatársa az istenkeresésben látja a zarándoklat lényegét. „Eszköz, amely közelebb hozza a kereső embert a transzcendenshez. Benne van a természet szeretete, a közösségépítés, hiszen az úton találkoznak, beszélgetnek az emberek. Örömömre, a Felvidéken is egyre többen kezdenek érdeklődni a zarándoklatok iránt. Az úton imádkozva kapunk ösztönzést arra, hogy tevékenyen, cselekedetek által tegyük a jót” - emelte ki Török András.
Istenes József építész a feleségével együtt jött az útra. Vallja, mindenki annyi tud nyerni a zarándoklatból, mint amennyit belead. Láttak az úton egy lerombolt keresztet, és nagyon elszomorodtak. „Az önpusztító, másoknak ártó folyamatoknak egyetlen gátja van: a keresztény áldozatvállalás és a szeretet” – hangsúlyozta József.
A zarándokok végigjárták a keresztutat Márianosztra csodálatok kálváriáján, melynek kápolnájához gyönyörű kilátót is építettek, amely alkalmanként szentélyként is szolgál. A nap még hétágra sütött, amikor a fák levelei kicsit hangosabban kezdtek zizegni és egy váratlan égdörgés figyelmeztetett a keletről érkező esőfelhőkre.
Mivel az eső elérte a zarándokokat, fél órát késtek a szentmiséről, de a pálos szerzetesek végtelen türelemmel megvárták őket, mert mint elmondták, ők itt a templomba betérők testi és lelki jólétéért munkálkodnak. A fáradt vándorokat pogácsával fogadták, gyónási lehetőségre is volt alkalmuk. Kint vihar tombolt, de a templomban végtelen nyugalom és derű vette körül a Nagyboldogasszonyt ünneplőket.
„A zarándokút arra tanít, úton járunk, hogy az élet lassú beteljesedés. Mint anya a gyermekét, úgy vezet minket is Isten. Néha úgy érezzük, elengedte a kezünket, de ez soha sincs így. Időnként belevezet nehéz dolgokba, hogy megerősödjünk. Ezen a zarándokúton is elviseltük a nagy meleget, nem áztunk el teljesen, mert tető alá értünk, mielőtt szakadni kezdett. A kis késedelem miatt lekéstük a kisvasutat…. Így van ez az életben is, sikerek, nehézségek váltják egymást, abban azonban biztosak lehetünk, hogy az Isten soha nem hagy magunkra” – fejtette ki a fiatal Hegyi Péter atya, a zarándoklat lelki vezetője.
