15 éve áll III. Sobieski János király szobra Párkányban
Van hol emlékezni a 340 éve vívott győztes párkányi csatára. 15 éve szobrot emeltek a hős III. Sobieski János lengyel király emlékére, akinek a hadai nagyszerű győzelmet arattak a törökök felett. A szobor felállításának 15. évfordulóján Dániel Erzsébet idézte fel a szoborállítás kezdeteit és nehézségeit. A fáradhatatlan lokálpatrióta érdemeit a lengyel állam is elismerte, 2009-ben Arany Érdemérem kitüntetésben részesítette.
A 2008. október 25-én felavatott szobrot alkotója, Győrfi Lajos püspökladányi szobrászművész büszkén sorolta a legkedvesebb művei közé. Ennek a szobornak is megvan a története, amit a kezdeményezők nagyon mélyen hordanak magukban, hiszen majdnem ötéves harc volt.
– mondta Dániel Erzsébet.
A Memorandum örök igazságokat, jogokat fogalmazott meg a párkányi csata kapcsán: „A felállítandó emlékműnek magas szintű művészi megformálásával és több nyelvű leíró táblával ország-világ előtt hirdetnie kell a párkányi csata múlhatatlan érvényű üzenetét: a szülőföldjükön élő emberek függetlenséghez való jogát, a sok nemzet fiaiból toborzott keresztes haderő által megvalósított nemzetközi összefogás hatékonyságát, és általában az élni akarás, a kitartás és a hazaszeretet eszméinek igazságát.”
A Sobieski-szoborért folyó küzdelem következő állomása az emlékműbizottság megalapítása volt, amelynek Dániel Erzsébet mellett tagja volt Vércse Miklós, id. Mitták László, Túri Nagy Zsolt, Szigeti László, Retkes János, Juhász Gyula, Rákóczi István, Palkovics Blanka és Boócz Mária.
– Elindult a pénzgyűjtés, a tárgyalások az akkori önkormányzattal, mindez csaknem az utolsó évig nehezen ment. Közben sok biztatást, erkölcsi segítséget kaptam, ugyanis az ügyintézést szinte teljesen egyedül végeztem. Az első ember, akivel örömhírként közöltem tervünket, Kovács István történész, költő, akkori varsói magyar nagykövet volt. Ő rögtön úgy gondolta, ha a lengyel király szobrát állítjuk fel, Lengyelország segíteni fog.
Ettől kezdve két-három évig a történelmi konferenciák a párkányi csatáról, vezéreiről szóltak, hiteles történészek előadásában.
– Visszaemlékezve az akkori történésekre ma már elmondhatom, nem tudtuk mibe is vágtunk bele. Levelek, kérvények áradata ment ki a világba, Lengyelországba, Magyarországra, és a szlovák miniszterelnök-helyettesnek, Dušan Čaplovičnak. Nagy János hazai szobrászművésszel való kétéves sikertelen tárgyalás után leltünk rá Győrfi Lajos szobrászművészre, akinek a hozzáállása segített át a legnehezebb időszakon is. A kitűzött időpontra azonban még nem volt együtt a pénz, de a csata 325. évfordulóját nem akartuk kihagyni, az emlékművel akartuk ünnepelni. Sikerült! A Püspökladányból elszállított monumentális emlékmű már egy szép füves parkba került, amit a város építésze a szobrász elképzelésével egyeztetve a város megbízásából rendbe hozatott. Mindebben persze segítőink is voltak, dr. Molnár Imre történész, aki később lett konzul Varsóban, Tamás Judit egykori magyar kormányhivatali alkalmazott és Zenon Kosiniak Kamysz akkori pozsonyi lengyel nagykövet, akinél több alkalommal is jártunk, sőt ő is eljött hozzánk Párkányba és támogatta igyekezetünket.
2008. október 24-én kezdődött a kétnapos ünnepség. A pénteki napon a kereszténység aktuális kérdéseit, illetve a magyar–lengyel kapcsolatokat vizsgáló nemzetközi konferenciát szerveztek olyan előadókkal, mint Sógor Csaba és Duka-Zólyomi Árpád európai parlamenti képviselők, Szakács Lajos és Molnár Imre történészek, Szesztay Ádám konzul, Arkadyusz Adamczyk lengyel történész.
– Az ünnepség hálaadó szentmisével kezdődött lengyel és magyar lelkiatya celebrálásában, majd Székely János püspökhelyettes megáldotta a bronz lovas szobrot.
Sajnálatos volt számunkra, hogy az ünnepségen nem tudott részt venni Andrzej Przewoznik, a Lengyel Nemzeti Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács miniszteri rangú vezetője, akinek társulásunk talán a legtöbbet köszönheti, mert ő volt a lengyel pénzadomány mozgatója. Szívügyének tartotta valamennyi külföldi lengyel emlékmű, így a párkányinak is a támogatását. Sobieski János szobrának felavatása után ez a park tulajdonképpen lengyel emlékpark lett, hisz itt helyeztük el A lengyel menekültek emlékkövét, s utoljára Esterházy János emléke előtt tisztelegve az ő emlékköve – Győrfi Ádám munkája – is ide került, akárcsak a Trianoni emlékkő a békediktátum 100. évfordulóján.
Dániel Erzsébetet örömmel tölti el, hogy nagyon sok látogatója van a szobornak, illetve a parknak.
– Az emlékmű felállítása előtt is tudtuk, hogy ez a hely a mi Duna parti városunkban zarándokhely lesz. A lengyel hagyományőrzők, a motoros zarándokok, turisták, de a városba érkező vendégek is napi szinten ellátogatnak erre a helyre; hol koszorúval és főhajtással, imával, vagy egyszerűen csak bámulattal állnak meg e csodaszép emlékműnél.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/44. számában.
