Veszélyként vagy lehetőségként tekintsünk az oktatási reformra?
A februári Metszetben a szlovákiai magyar közoktatás előtt álló kihívásokat vitatta meg Tamás Erzsébet, a Magyar Szövetség oktatási szakértője, Matus Mónika iskolaigazgató, Ravasz Ábel miniszteri tanácsadó és Zachar Pál, Ipolyság polgármestere.
Elkerülhetetlennek látszik az intézményhálózat optimalizációja. Vendégeink azt vették sorra, milyen megoldás(ok) szolgálják leginkább a magyar közoktatás jövőjét. Arra is keresték a válaszokat, milyen tartalmi változtatásokkal jár az oktatási reform, illetőleg felkészültek-e az új kihívásokra a magyar iskolák. Kérdés, hogy a romló demográfiai adatok és a negatív kilátások árnyékában elérhető cél-e a pozitív diszkrimináció a magyar nyelvű közoktatás esetében.
A meghívottakat első körben arról kérdeztük, hogyan érinti az oktatási reform a szlovákiai magyar közoktatást. Veszélyként vagy lehetőségként kell-e tekinteni a változásokra?
Tamás Erzsébet úgy fogalmazott, egyértelműen lehetőséget lát az oktatási reformban, amely rejthet bizonyos veszélyeket, de ezeket közösen kell legyőzni. Ravasz Ábel szerint a szlovákiai magyar közoktatás nagyon komoly veszélyben van, és a reform az egyetlen esély arra, hogy valamilyen módon túlélje ezt a helyzetet.
Matus Mónika úgy vélekedett, a reform egyszerre jelent veszélyt és lehetőséget, attól függ, hogyan közelítjük meg. Ha találunk olyan lehetőséget, amelyet kiaknázhatunk a közösségünk és az iskoláink javára, akkor jól jöhetünk ki a végén. Ha azonban a reformot ránk kényszerítik, vagyis a közreműködésünk nélkül valósul meg, akkor rejthet veszélyeket is. Zachar Pál hangsúlyozta, ahogy az élet más területén, úgy ebben az esetben is a megszabott törvényi feltételekhez kell igazodnunk, és abból kell kihoznunk a maximumot.
Tamás Erzsébet emlékeztetett, a magyar alapiskolák 60-70 százaléka veszélyeztetett. Pillanatnyilag 132 iskola kapcsolódott be az egyeztetési eljárásba, és fejlesztési terv kidolgozásával kéri a minisztériumot, hogy plusz forrásokhoz jusson, amelyek fedezik a 2026-os év kiadásait. A Magyar Szövetség szakpolitikusa hozzátette, a százötvenes diáklétszám alatti iskolák már idén bajba kerülhetnek, hiszen januártól felemelték a pedagógusok bérét, és más kiadások is növekedtek, a pedagógusi szakszolgálatot végző alkalmazottak bérét is ki kell gazdálkodni, mert erre szeptembertől már nem érkeznek uniós források.
A veszélyeztetett iskolák száma a jövőben biztosan tovább növekszik, hiszen a kompenzációt biztosító méretpótlékot fokozatosan csökkentik, 2030-ban pedig ki is vonják a rendszerből, húzta alá a szakpolitikus.
Ravasz Ábel hangsúlyozta, az optimalizáció azért került terítékre, mert Szlovákiában – néhány iskolát leszámítva – mindenhol csökken a diáklétszám. Mivel normatív finanszírozással működnek az intézmények, a csökkenő diáklétszám mellett egyre több plusz forrást kell biztosítani az iskolák működtetéséhez – erre szolgál a méretpótlék. Ez a kiegészítő támogatási forma azonban nem biztosítja, hogy az iskolák minőségi oktatást nyújtsanak, ezért át kell térni a rendszerszintű gondolkodásra.
Az alacsony létszámú iskolák, az ún. kisiskolák fenntartását három szempont alapján kell mérlegelni. Ha képesek minőségi oktatást biztosítani, akkor a méretük nem lehet releváns.
A második szempont az egyediség, vagyis az adott kistérségben egyedüli intézményről beszélünk; ez igaz nemcsak a kisebbségi, hanem az egyházi iskolákra is. Ha egy kisiskola ennek a két feltételnek nem tud megfelelni, akkor intenzíven együtt kell működnie más iskolákkal, így teremtve meg a minőséget – húzta alá a miniszteri tanácsadó.
Matus Mónika szerint mindig az adott régióban kell jó válaszokat találni az iskolák jövőjére, a helyzet azonban minden térségben más és más. Elmondása szerint a Szenczi Molnár Albert Alapiskolának jelenleg 263 tanulója van, ezért nem érinti a méretpótlék elvonása. Intézményvezetőként az a meggyőződése, hogy a „fejpénz” rossz megoldás, a fejlesztéseket a szenci magyar alapiskolában stabil diáklétszám mellett is csak pályázatok révén lehet megoldani. Hozzátette, Szenc magyar szempontból ma már szórványvidék, az intézményt csakis rengeteg munkával tudják vonzóvá tenni. Nem elég azt mondaniuk a magyar szülőknek, hogy hozzájuk vigyék a gyerekeiket, versenyképes, minőségi oktatást kell biztosítaniuk – mondta Matus Mónika.
Ipolyságon szeptembertől nyitotta meg a kapuit az összevont alapiskola és gimnázium. Pénzügyi szempontból stabil az intézmény helyzete, több mint 300 diák látogatja. A tantárgyakat minden esetben szakos tanárok oktatják, tájékoztatott Zachar Pál. Ebben is megfeleltek az összevonás előtt kitűzött céloknak, de az iskolaépület bővítése még megoldásra vár.
Hangsúlyozta, teljes mértékben egyetért azzal a felvetéssel, hogy az iskolahálózat jövőjéről előre kell gondolkodni. Minden iskola fenntartható, a kérdés csak az, hogy milyen áron. Arról kellene beszélni, hogyan lehet erősíteni egy-egy régióban az együttműködést az intézmények és a fenntartók között. Az együttműködés alapja a bizalom, ez pedig sok esetben hiányzik – mutatott rá a polgármester.
Ravasz Ábel megjegyezte, nagyon sokat segít majd az iskolák fenntarthatóságában, ha létrejönnek a klaszterek, vagyis az iskolák az önállóságuk megőrzése mellett szoros együttműködést alakítanak ki. Kisiskolák esetében az együttműködés lehetővé teszi a szakszolgálatokat nyújtó alkalmazottak, tehát szakpedagógus, logopédus, pszichológus foglalkoztatását.
Tamás Erzsébet szerint nagy pozitívum, hogy elindult a kommunikáció a fenntartók, vagyis a polgármesterek és az iskolaigazgatók között. Hozzátette, pontosan meg kell határozni, hogyan definiálható az elvárt minőség. Súlyos problémának nevezte az iskolakerülés kérdését, amelyet pusztán adminisztratív eszközökkel – a szülő megbüntetésével – nem lehet eredményesen kezelni.
Zachar Pál megerősítette, ha a jövedelemmel nem rendelkező, csak szociális ellátásban részesülő szülőt büntetjük, mert a gyermeke nem jár iskolába, azzal még semmit nem oldunk meg. Sok esetben az intézmények és a fenntartók hallgatólagosan úgy tesznek, mintha nem létezne iskolakerülés, igazolják a mulasztott órákat. A polgármester hozzátette, óva intene attól, hogy a klasztert varázstablettaként használjuk. Emlékeztetett, jelenleg a klaszterek kialakításához alapvető feltételek hiányoznak. Ha a klasztereket sikerülne tartalommal megtölteni, az valóban előrelépést jelentene, de nem oldana meg minden problémát – hangsúlyozta Zachar Pál.
Matus Mónika kiemelte, ha az intézmények nem egymás ellen dolgoznak, hanem a régióért, sok problémára lehet megoldást találni. Ahogy az korábban is megtörtént, anélkül, hogy tudtuk volna, mi az a klaszter – hangsúlyozta az iskolaigazgató. Ravasz Ábel ezzel kapcsolatban megjegyezte, ha az oktatási reform kapcsán arra vártak volna, hogy minden feltétel biztosított legyen a változtatásokhoz, soha nem változott volna meg a törvény. Az alsóbb szintű jogi normákkal utol kell érni a törvényben leírtakat – ez vonatkozik a klaszterre is – hangsúlyozta a miniszteri tanácsadó.
Tamás Erzsébet szerint fontos lenne tudni, milyen formában dolgozza ki a szaktárca az oktatási reformhoz kapcsolódó végrehajtási rendeleteket. Nem mindegy, hogy azok a jövőben mennyire lesznek könnyen megváltoztathatók – tette hozzá a szakpolitikus. Ravasz Ábel válaszul úgy fogalmazott, ha érkezik konkrét javaslat, a minisztérium figyelembe veszi, ahogy azt a méretpótlék kapcsán is megtették. Hozzátette, ha egy-egy jogi normát magasabb szinten rögzítenek, az sem garantálja, hogy azt a jövőben nem fogják megváltoztatni.
Matus Mónika szerint az inkluzív oktatás a meglévő feltételek mellett valójában látszattevékenység. Nem áll rendelkezésre elégséges számú speciális pedagógus, asszisztens vagy éppen logopédus – húzta alá az iskolaigazgató, aki szerint ezért is nagy dolog, hogy a napi rutinon felül a kollégáknak még marad energiájuk a tehetséggondozásra is. Források bevonása, pénz nélkül a helyzeten nem is lehet változtatni – hangsúlyozta. Az iskolaigazgató hozzátette, az államnak ügyelnie kellene arra, hogy a kialakuló iskolaközpontok azonos feltételeket biztosítsanak a diákoknak. Emlékeztetett, szintén az esélyegyenlőséget sérti, ha nem megoldott az iskolából való gyors hazajutás a beutazó diákok számára. Megjegyezte, ezen a téren is rendszerszintű megoldásokra lenne szükség a szaktárca részéről.
A beutazás kérdésére a rendszerszintű megoldást az iskolabuszok jelentik, jegyezte meg Tamás Erzsébet. Zachar Pál emlékeztetett, komoly probléma, hogy sok helyen nem tudnak mit kezdeni a roma gyerekekkel. Hosszú ideig még beszélni sem mertünk róla, nemhogy kezeltük volna a problémát. Örvendetesnek nevezte azonban, hogy a Magyar Szövetség szakmai programot indított a roma diákok integrációjára.
Ravasz Ábel aláhúzta, a szlovákiai iskolaügy alapvető sajátossága decentralizáció, vagyis a szaktárca biztosítja a működési feltételeket, de nem dönt a fenntartók helyett az intézmények működtetéséről. Hozzátette, segítséget jelenthet az iskolakörzeti reform, a kisebbségi iskolakörzetek kialakítása – például a közlekedési támogatások folyósításában is.
Tamás Erzsébet hangsúlyozta, első fázisban keresni kell a közös utat a minisztériummal, mert nem engedhetjük meg, hogy az iskoláink nagy számban megszűnjenek. Magyar gyereknek magyar iskolában a helye, és ezért mindent meg kell tenni – húzta alá a szakpolitikus, hozzátéve, a minőség szempontjából a finn példa lenne kívánatos, ahol arra a kérdésre, melyik iskolába jár a gyereked, az a válasz érkezik, hogy a legközelebbibe, mert az a legjobb.
Ravasz Ábel emlékeztetett, a magyar szakmai szervezetek három éve „ott vannak az asztalnál”, a szakmai észrevételeiket meghallgatják a szaktárcánál. Nem hiszi, hogy a pozitív diszkrimináció a helyes kifejezés, de a miniszterben megvan a hajlandóság a magyar iskolák támogatására, hangsúlyozta Ravasz.
Matus Mónika szerint egy normális társadalomban az lenne az elvárható, hogy azokat támogassuk, akiknek szükségük van rá. Egy normális társadalom úgy tekintene a magyar iskolákra, hogy azokat fenn kell tartani, mert különlegesek. A pozitív diszkriminációnak – ha tetszik, ha nem – természetesnek kellene lennie, mondta az iskolaigazgató. Zachar Pál hangsúlyozta, pont annyi joga lesz a magyar közösségnek, és pont annyi pénze lesz a szlovákiai magyar oktatásügynek, amennyit kiharcolunk. Ne legyenek illúzióink, a szlovákiai magyar oktatás senki másnak nem fontos rajtunk kívül.
A különböző világnézetű felvidéki személyiségeket egy asztalhoz ültető műsorunk, a Metszet márciusban folytatódik. Április 12-én országgyűlési választásokat tartanak Magyarországon, vendégeinkkel a voksolás esélyeit járjuk körül.
Megjelent a Magyar7 2026/10. számában.
