Tanítás helyett tanulni
A társadalomban és az akadémiai közegben is egyetértés van abban, hogy a felsőoktatásban reformokra van szükség. Két szekértábor alakult ki: a főiskolák nagyobb költségvetést, az iskolák infrastruktúrájának felújítását, és azt szeretnék, hogy az intézmények önkormányzatisága maradjon a jelenlegi formában. Az oktatáspolitika irányítói, a gazdasági és üzleti világ szereplői viszont elvárják, hogy a felsőfokú intézmények nyissanak a társadalom felé, a finanszírozást pedig minőségi kritériumokhoz kötnék, és az intézmények irányításában is részt kívánnak venni.
Természetesen senki sem szereti, ha kizökkentik a komfortzónájából, mert a változások/változtatások bizonytalanságot jelentenek. Lehet, hogy a jelenlegi helyzet nem ideális, de már megszokták, és nem tudják mi lesz a változások után, ezért inkább lemondanak róla. Márpedig ahhoz, hogy valami megváltozzon, valamit meg kell változtatni – mondják a szakemberek.
Annak idején alkalmunk volt megtapasztalni a hazai viszonyokat és betekintést nyerni a gazdaságilag fejlett országok felsőoktatásába is. Ismereteink szerint (most az EU-s támogatásoktól eltekintve) a finanszírozás tekintetében nincs lényeges különbség a V4-es országok között.
Az OECD és EU-s államokban sem sokkal magasabb az állami támogatás, viszont sok pénz áramlik az iskolákba a vállalati és magánszférából.
A lényeges különbség tehát abban van, hogy a fejlesztésekhez és kutatásokhoz szükséges források nagyobb részét az együttműködő üzemek, vállalatok és magánszemélyek biztosítják. Ők látják el a főiskolákat, egyetemeket megrendelésekkel, gyakorlati és kutatási feladatokkal. A diákok, a főiskolai oktatók és kutatók vezetésével többnyire külső megrendeléseken, kutatási feladatokon dolgoznak. Gyakran a fejlesztéshez és kutatáshoz szükséges berendezéseket, műszereket is a cégek biztosítják.
A feladatok megoldásakor jól teljesítő diákokat állásajánlatokkal halmozzák el, oktatóikat, intézményüket anyagilag támogatják.
A kutatások során szerzett ismereteket pedig beépítik az oktatási programokba. Hasonló felsőoktatási intézmények oktatási programjai ezért is lehetnek eltérőek.
Az intézmények színvonala, minősége és presztízse nagymértékben függ a kutatásokat és fejlesztéseket vezető professzoroktól. Ők azok, akik maguk köré gyűjtik az adott problémakörrel foglalkozni kívánó diákokat, és ők azok, akik miatt sok diák éppen az adott iskolát választja. Annak idején a természettudományok iránt érdeklődő fiatalok (többek között későbbi Nobel-díjasok is) azért mentek Karls-ruhéba, Lipcsébe és Berlinbe tanulni, mert ott olyan egyéniségek oktattak, mint Einstein, Betke és más hírességek.
Mi a diákokat hallgatóknak nevezzük, és elvárjuk, hogy előadásokat hallgassanak, a vizsgák alkalmával pedig az így szerzett ismereteket reprodukálják. A kérdés csak az, hogy a passzív hallgatással megszerzett ismeretek a gyakorlati feladatok megoldásában milyen mértékben hasznosíthatók? Véleményünk szerint a tanítás helyett a tanulásra kellene összpontosítani. Előadások hallgatása helyett sokkal több szemináriumi munkára, laboratóriumi gyakorlatokra, kutatási programokra lenne szükség. Ennek megvalósítására viszont csak akkor van lehetőség, ha a főiskolák nyitottabbá válnak és bekapcsolják a külső szakembereket az oktatásba, kutatásba, esetleg a vezetésbe is!
Ehhez viszont nyelvismeretre van szükség, ezért úgy gondoljuk, hogy megfelelő idegennyelvtudás nélkül nem lenne szabad egyetemi diplomát kiadni. Nyelvtudás nélkül az EU által meghirdetett ifjúsági programokba sem lehet hatékonyan bekapcsolódni.
Ha a diák az egyetemi évek alatt olyan tevékenységet folytat, amely hasznos ismeretekkel és készségekkel vértezi fel, akkor foglalkoztathatóvá válik,
megtanulja a másokkal való együttműködést, a szolidaritást, és szívesen emlékezik majd vissza a diákévekre is. Többségük esetleg az egyetem alumni (öregdiákok) klubjának tagjává válik és támogatni is hajlandó lesz egykori alma materét.
A nagyhírű egyetemek (Harvard, Princeton, Oxford) többezres alumni klubbal rendelkeznek, és nem ritka, hogy az egykori hálás diákok a végrendeletükben is gondolnak volt iskolájukra.
Megjelent a Magyar7 2022/7. számában.
