Tájkép beíratás után

Növekedés elsősorban a nagyobb, városi iskolákban történt, hiszen sok szülő választja gyermeke számára a teljes szervezettségű, nagyobb iskolát, azt remélve, hogy ott többet tanulhat a gyermek, és sok szakkör közül választhat, hamarabb lesz önálló.

Pedig tudjuk, hogy a tehetség a kisiskolában sem vész el, a gyengébb képességű gyermekből pedig a legmagasabb színvonalú városi iskolában sem tudnak professzort faragni.

Cikkünk születése idején még nem voltak összesítve a beíratási adatok, de Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is úgy tapasztalta, mintha növekedne a jövendő kiselsősök száma. Úgy véli, az online beíratás miatt nehéz pontosítani az iskolakezdők számát, ráadásul nagyon sokan külföldön tartózkodnak, akik még nem íratták be a gyermekeiket. S mint minden évben, az idén is bőven akadtak olyanok, akik egyszerűen elfelejtették ezt a kötelességüket, és majd csak szeptemberben – felszólításra – fogják beíratni a gyermekeiket az iskolába.

– Az áprilisi beíratási adatok tehát nem tekinthetők pontosaknak. Nagyon oda kell majd figyelnünk arra, hogy a városi iskolák létszámnövekedésének nem az áll-e a hátterében, hogy a kisiskoláink tovább sorvadnak. Tavaly 12 kisiskolába nem írattak be gyermeket, de ősszel néhányban mégis sikerült első osztályt nyitni. További nagy kérdés, hogy a beíratott gyermekekből hányan kapnak halasztást. Most, a járvány idején nem volt lehetséges pszichológiai szakvéleményt kérni az iskolaérettségről.

Konkrét következtetéseket akkor tudunk levonni, amikor összehasonlítjuk a beíratási adatokat a szeptember 15-ei valós állapotokkal az iskolákban.

Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a kisiskolák. Erről számol be Tóth Mónika, a jánosi 1–4. osztályos alapiskola igazgatója is, aki elmondja, hogy a 6 potenciális elsősből csak kettőt írattak be a kisiskolájukba. A többiek számára rimaszombati iskolát választottak a szülők. Abban reménykedik, hogy őszig még javul a helyzet, mert sokéves tapasztalat, hogy a szülők néhány nap, esetleg hét után rájönnek, hogy mégiscsak jobb a gyermeküknek a falusi iskolában.

– Intézményünkbe jelenleg 24 kisgyermek jár, valamennyien hátrányos szociális helyzetűek. Az óvodával való jó együttműködésünknek köszönhetően viszonylag jól felkészítetten érkeznek az iskolába. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat abból a szempontból is, hogy az itteni romák beolvadtak a faluközösségbe, teljesen normális körülmények között élnek, tiszták, ápoltak. A legtöbb tanulónk édesapja külföldön, vagy Szlovákia más régiójában dolgozik, tehát nem segélyekből tengődnek a családok.

Jánosiban kétszeresen is nagy kihívás a tanítás, hiszen a gyerekek ingerszegény környezetből érkeznek, kevesebb alapismeretük van, kisebb a szókincsük. Ráadásul egy osztálytermen belül több évfolyamot kell egyszerre tanítani, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Ezekre a hátrányokra most felteszi a koronát a távoktatás.

– Nagyon féltem tőle, de azt kell mondjam, hogy nagyszerűen működik. Két gyermek kivételével mindenkinek van internet-hozzáférése. De még a két érintett diáknál is megoldódott a helyzet, mert a szomszédok megadták a szülőknek az internetkódjukat, hogy tudjanak a gyermekek tanulni. Kezdetben az iskola Facebook-oldalán interaktív feladatok segítségével tanultunk, később áttértünk a nyomtatott feladatlapokra és az élőben közvetített távoktatásra. Az internet segítségével tehát mindnyájan kapcsolunk az élő órára, látjuk egymást, együtt dolgozunk, mintha az osztályban ülnénk. A gyerkőcök kaptak projektfeladatokat is. Vettem kis árvácskákat, a lányoknak ezekből egy kiskertet kellett kialakítaniuk és azt lefilmezniük, a fiúknak pedig a kedvenc háziállatukról kellett kisfilmet készíteniük.

A kisiskola nagy előnye, mondja az igazgató, hogy családias a légkör, és könnyebben megoldható a személyre szabott oktatás.

– Mi a jövendő elsőseinket már akkor megismerjük, amikor még csak a testvéreik járnak hozzánk, hiszen ők is eljönnek minden iskolai rendezvényre. Ezért nincs bennük félsz, amikor az első osztályba kerülnek. A szülőkkel is nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Jóformán egész életemben kisiskolában tanítottam, ezért mondhatom, hogy ha nehezebb is egy ilyen iskolában tanítani, minden fáradságért kárpótol a kis gyermekközösség szeretete. Egy hatéves kisgyermek számára sokkal barátságosabb az ismert közösség, mint egy vadidegen környezet, egy hatalmas iskolaépület. A jövőt nem látom túl fényesen, kevés gyerek születik falunkban, és nagy a város elszívó ereje.

A dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola a Felvidék egyik legnagyobb és legjobb hírű iskolája. Ezért sem véletlen, hogy itt mindig hatalmas a túljelentkezés. Az idén 115 szülő szerette volna beíratni a gyermekét ebbe a tanintézménybe, de csak 66 kisdiák számára van helyük, és 4 első osztályt tudnak nyitni. Jelenleg 620 diákjuk van.

Masszi János igazgató szerint az elektronikus jelentkezés miatt már az első beíratási napon elkelt minden szabad helyük.

– Tanulóink 30-40 százaléka érkezik faluról, de nekünk konkrét kritériumaink vannak a felvételkor. Elsősorban dunaszerdahelyi és a vonzáskörzetébe tartozó néhány község gyermekeit vesszük fel, és azokat, akiknek a testvérük ide jár az iskolánkba.

Az igazgató úgy gondolja, hogy a községeknek egymás közt kellene megoldaniuk ezt a kérdést, akár közös iskolák kialakításával. A normatív támogatások miatt ugyanis lehetetlen lesz fenntartani a néhány gyermekkel működő iskolákat. Okos megoldásokra van szükség, de végső soron a szülő dönti el, hogy hova íratja be a gyermekét.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/20. számában.