A szlovákiai magyar oktatás helyzete: Mi lehet a jövőkép?

A 2000-2023–as évek statisztikai adataiból Szabó Miroslav készített analízist, melyet grafikonok által szemléltettünk.

Mindenekelőtt érdemes tartottam megnézni a legutolsó, a 2021-es szlovákiai népszámlálás eredményeit: Szlovákia 5 449 270 lakosából 422 065-en, azaz 7,8% vallotta magát magyar nemzetiségűnek, magyar anyanyelvűnek 403 140 fő, Szlovákia lakosának 7,4 %-a.

Ezek tények, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk, mielőtt a szlovákiai oktatás helyzetéről, jelenéről és jövőjéről beszélnénk.

Nekünk, Szlovákiában élő megmaradt magyaroknak fontos magyarságunk megtartása, melynek fő bástyái a magyar tanítási nyelvű oktatási intézményeink.

A felvidéki, magyar nyelvű oktatás, nevelés, képzés és művelődés szempontjából meghatározó szereppel bírnak az intézményesített oktatás-nevelés alappillérei, az óvodák.

A kivetített ábrákon az óvodások számának alakulását, változásait mutattuk be országos szinten, ill. a magyar óvodásokra vetítve. Az ábrák az elmúlt 23 évet, a 2000-2023-es éveket ölelik fel.

2000 óta a magyar óvodába járó gyermekek száma az összes szlovákiai óvodáshoz viszonyítva 5,5-6,5% között mozgott-függetlenül attól, hogy az adott időszakban a népszámlálási adatok szerint Szlovákia állampolgárainak mekkora része vallotta magát magyar nemzetiségűnek.

Az ábrákból kiolvasható, hogy országos szinten az óvodások száma 2004-2008 között 6,4-6,3% között volt, de ez az arány 2017-ig folyamatosan csökkent és 2017-re 5,5%-t érte el.

A mélypont a 2017-es év volt.

2019-ben azonban 5,7 %-os emelkedés történt, amely után a következő négy évben 2023-ig 5,6 %-on állapodott meg ez az arány, amely köszönhető a magyarországi hathatós óvodai központok, egyházi óvodák építési beruházásainak, felújításainak és a Rákóczi Szövetség magyar óvodába, iskolába íratási országos programjainak is.

A szakemberek szerint nem elég a szülőt akkor megszólítani, amikor a gyermeke már óvodába vagy iskolába készül, már akkor meg kell fogni őket, amikor szülővé válnak. Ezt a célt szolgálják a Ringató foglalkozások és a baba-mama klubok Szlovákiában, valamint az anyaországi támogatások, juttatások, a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség szervezésében a számtalan továbbképzés, szakmai foglalkozások óvónők részére.

Arányaiban a legtöbb magyar óvodás 1994-ben volt (7,08%) Szlovákiában, a legkevesebb pedig 2017-ben (5,5%), összetett társadalmi, politikai, szociális és szakmai okait alapos vizsgálatok tárhatják csak fel.

A szlovákiai magyar oktatás jelenének egyik fontos pontja a kisiskolák kérdése. Arányait tekintve sok a kisiskola, a 231 alapiskolából jelenleg 104 kisiskolaként, vagyis 1-4. évfolyamos iskolaként működik Szlovákiában.

A köznyelv sokszor kisiskolának nevezi az alacsony gyereklétszámmal működő, de teljes szervezettségű, vagyis 1-9. évfolyamban oktató iskolákat, sőt, akár a gimnáziumokat is, melyek működtetése sokszor komoly anyagi gondot jelent.

Az eddigi oktatásról készült tanulmányok egyik lényeges tapasztalata, hogy ezeknek a kisiskoláknak ott, ahol működnek, általában más szerepük is van, mint az oktatás, nevelés.

Sok kis településen alig van már más kulturális intézmény, sokszor az iskola az egyedüli, ami még a kultúrát képviseli.

A másik fontos tapasztalat, hogy ezek az iskolák sokszor olyan településeken működnek, ahol a magyarság már csak szórványban él, vagyis ezek egyfajta utolsó magyar intézménynek számítanak az adott közegben, tehát a magyarság összefogása szempontjából is fontos szerep jut nekik.

A meglevő iskolák jelentős többségének a fenntartás ugyan komoly problémát okoz, de ezt az elmúlt években, évtizedekben kiegészítő források előteremtésével mindig meg tudták oldani.

Fontos szempont az is, hogy az iskolavezetők nagyobb százaléka szerint az iskolát a település, vagyis az érintettek, az önkormányzat, a szülők mindenképpen meg akarják tartani. Ezek alapján legfőbb feladat az, hogyan lehetne ezeket az iskolákat minél hatékonyabban működtetni.

De vajon mit jelent, hogy az önkormányzatok meg tudják oldani a fenntartást? Csak annyit, hogy tudnak fűteni, világítani, fizetni a pedagógusokat, vagy tudnak fejleszteni is?

Ez egy következő probléma. A működés a legtöbbször azt jelenti, hogy úgy, mint az iskolák többsége, vagyis a nagyobb iskolák is, viszonylag szerényen meg tudnak élni.

Tudják fizetni a béreket, az egyéb költségeket. Az állami támogatás a költségeik 80 százalékát fedezi, 20 százalékot viszont a fenntartónak kell hozzátenni.

Az eddigi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy általában a fejlesztésre nagyon kevés anyagi forrás jut. A fejlesztés tehát újabb problémát jelent. Ha ezeket az iskolákat továbbra is működtetni akarjuk, akkor az alapműködéshez ugyan nem kell nagy befektetés, viszont a fejlesztéshez kell egy stratégia, plusz anyagi forrásokra van szükség.

Szlovákiában a normatív finanszírozást, irányadó pénzügyi szabályozást 20 évvel ezelőtt határozták meg, vezették be az oktatási intézményekben. Ezen a területen adódó nehézség az, hogy az alapiskolák kétharmada 250 főnél kevesebb tanulóval rendelkezik, pedig a normatív rendszer 250 tanulóra van beállítva. A kisiskolákat más típusú normatíva alapján kellene finanszírozni.

Azt természetesen látni kell, hogy a kisiskolák tanulói másban jók, mint a nagy iskoláké. Ha egy évfolyamban van három tanuló, akkor nem biztos, hogy nagyon jó eredményeket érnek majd el tantárgyi versenyeken. Ezekben az iskolákban más kompetenciákat kapnak, például együttműködésben vagy önállóságban nagyon jók lehetnek.

Ha egy tanítónak 45 percben két vagy akár 4 évfolyamot kell tanítania, akkor a gyereknek meg kell tanulnia önállóan dolgozni. Ezek a kompetenciák a jelenlegi mérésekben nem lelhetők.

Tehát a fejlődéshez sokkal reálisabb képre van szükség, előbb pontosabban kell látnunk, hogy ezek az iskolák milyen színvonalúak. Ha ezt tisztábban látjuk, akkor abban kell segíteni, amiben gyengék. Viszont van olyan tudásuk, amiben jobbak a nagy iskoláknál. Ezekben az iskolákban személyre szabottan tudnak foglalkozni a gyerekekkel, családiasabb a légkör.

1. A szlovákiai oktatáspolitikának újra kellene gondolni az iskolák normatív támogatásának kérdését.
2. A további üzenet a szlovákiai magyar oktatáspolitikának szólna: az iskolák összevonásáról csak a fenntartók dönthessenek, nem a minisztérium, nem a szakmai szervezetek. Erősíteni kellene a kistérségi gondolkodást, figyelemmel kísérni a születések számát, a trendeket, a feltételeket, hogy milyen iskolahálózatot szeretnének az adott térségben.
3. A harmadik üzenet pedig az, hogy szükség lenne a kisiskolák pedagógiai teljesítményének a sokkal hitelesebb, precízebb mérésére, és ezen mérések alapján egy pontosabb, testre szabottabb segítségnyújtást kellene kidolgozni.
4. Újra kell gondolni az iskolaközpontok létrehozásának a technikáit. Ez az üzenet elsősorban a nyitrai és a komáromi egyetemnek szól, hogy a leendő pedagógusokat fel kellene készíteniük kisiskolákban való tanításra. De ez az üzenet ugyanúgy szól az Állami Módszertani Központnak, a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetségnek, a Comenius Pedagógiai Intézetnek is, hogy több olyan továbbképzési programot indítsanak, amelyek ezekkel a kérdésekkel, feladatokkal foglalkoznak.

A kisiskolák igazgatóinak is segítségre van szükségük, hiszen attól, hogy az ilyen típusú iskolákban van két pedagógus és egy nevelő, az igazgatónak el kell végeznie minden adminisztratív munkát ugyanúgy, mint abban az iskolában, ahová 500 tanuló jár. Miközben nincs kivel megosztania ezeket a feladatokat. Tehát az iskolavezetési munkákhoz is segítséget kellene nyújtani.

Hiszen a 231 magyar iskolából 104 a kisiskola, ezért jó lenne, ha ez jelenleg és jövőben a szlovákiai magyar oktatás kiemelt feladata lenne.

Szlovákiában a 2023/2024-es tanévben összesen 207 teljesen magyar nyelvű alapiskola és 24 vegyes, magyar-szlovák nyelvű alapiskola működött. A 2023. szeptember 15-én az ország alapiskoláiba 32 246 magyar nemzetiségűként regisztrált gyermek járt, ami az ország összes alapiskolai tanulója 6,59 százalékának felel meg. A magyar intézményekbe járó gyermekek diákszáma 29 433 fő volt, ami szerint 8,3 százalék magyar gyermek nem szlovákiai magyar iskolába jár, melynek oka lehet a migráció, elvándorlás és asszimiláció.

Nézzük meg alapiskoláink helyzetét, tanulóinak létszámát, annak emelkedését, csökkenését, stagnálását 2000-2023-as években grafikonok segítségével bemutatva, kivetítve!

Ezért kiemelt hangsúlyt kell fektetni a szlovák nyelv oktatásának megfelelő minőségére és módszertanára, valamint az ezzel kapcsolatos eredmények eredményes kommunikációjára. Így okkal remélhető, hogy a nem anyanyelvi oktatást választó szülők aránya a tömbterületeken is tovább fog csökkenni.

Ezek után szeretném ismertetni olyan sikeres, sok tapasztalattal rendelkező oktatási szakember nyilatkozatait, aki évekig vezetett oktatási intézményeket. Mint Albert Sándor, a Kassai Ipari Szakközépiskola volt igazgatója, a Selye J. Egyetem volt rektora, aki rávilágított arra, hogy a gondot napjainkban elsősorban az INTÉZMÉNYEK MAGAS SZÁMA és a GYEREKHIÁNY jelenti.

Az alacsony tanulói létszámok miatt a fenntartók kevés állami támogatásban részesülnek, miközben az esetek döntő többségében a fenntartó ugyancsak kis lélekszámú, szűkös forrásokkal rendelkező település.

Emiatt szinte állandó oktatás- és szakmapolitikai kérdéssé vált kis létszámú ISKOLÁINK SORSA és JÖVŐJE: MEGTARTANI a kistelepülések KISISKOLÁIT, vagy KÖZPONTOSITANI, körzetesíteni, ISKOLAKÖZPONTOKAT létrehozni.

Az iskolaválasztás döntésjoga azonban továbbra is a szülő kezében van még a gyermekével szemben akkor is, ha minőségi és jó oktatást végző kiváló pedagógusokat alkalmaznak a községi kisiskolák, melyek ellenére legtöbb esetben a szülő a városi mamutintézményt, vagy a jobb érvényesülés címszava alatt szlovák iskolát választ a gyermekének.

Emellett a születési ráták sem mutatnak sok pozitívumot, nem lehet meg nem született gyermekekkel megtölteni az intézményeket,

miközben az önkormányzatokkal és az állami rendeletekkel is vívják mindennapi harcaikat. Ugyanakkor a szociálisan hátrányos helyzetű, roma diáksereggel való külön foglalkozás, így az integráció is gondot jelent.

Ha terítékre kerül a szlovákiai magyar oktatás, akkor szinte kizárólag a szlovákiai magyar alapiskolákról, a magyar elsősök számáról beszélnek Szlovákiában. A magyar tannyelvű középiskolai képzésről évek óta nem esik szó, a szakközépiskolák napjainkig kimaradtak a köztudatból. 

A magyar tannyelvű középiskolák mellett több közös igazgatású, kétnyelvű középiskola is működik Szlovákia déli régióiban, de ezekben az iskolákban előfordul, hogy a magyarul meghirdetett szakokon is kétnyelvű a képzés. Összesen 41 szakközépiskolában és 20 gimnáziumban tanulhatnak magyarul is a szlovákiai magyar diákok.

Nyitra és Nagyszombat megyében működik a legtöbb magyar, illetve magyar képzést is nyújtó gimnázium és szakközépiskola. Az ország középső és keleti részében viszont egyre csökken a számuk

Megyénként óriási az eltérés az iskolák számát illetően. A fő probléma abból is adódik, hogy a fenntartott épületek aránya közel kétszerese a tanulók arányának,

vagyis az oktatási hálózat iskoláinak száma az elmúlt évtizedekben alig változott, miközben a tanulók létszáma nagymértékben csökkent. A legkritikusabbnak a középiskolák helyzete mondható, mivel a kimutatások szerint minden harmadik magyar gyermek szlovákul tanulja a szakmát.

Ennek következtében az a középréteg szlovákosodik el, melynek a jövőben el kell döntenie, milyen nyelvű oktatási intézménybe írassa gyermekeit.

A szlovákiai magyar szakközépiskolák tanulóinak létszáma 2000-ben 8752 fő volt, 2023-ban 5475 fő volt. Az elmúlt 23 év alatt 37%-kal csökkent a szlovákiai magyar szakközépiskolában tanulók létszáma.

Nézzük meg ezt az állítást grafikonon Szakközépiskoláknál! 

Albert Sándor szerint ezért kell a felvidéki magyarságnak időben lépnie, ezért stratégiai prioritásként négy hosszú távú célt tűztek ki:

• az óvodai hálózat bővítését,
• az alsó tagozatos kisiskolák megtartását,
• a teljes szervezettségű alapiskolák hálózatának optimalizálását,
• valamint a középiskolák hálózatának megtartásának fontosságát.

A szlovákiai magyar középiskolák sorában talán még kritikusabb a helyzet a gimnáziumoknál.

A magyar gimnáziumi tanulók számának jelentős csökkenése 2000-2023-ig 32%-os volt, 4675-ről 3249-re. A magyar gimnazisták száma az országos létszámokhoz viszonyítva nagyon alacsony, egyetlen évben sem éri el az 5%-ot, az utóbbi években 4,4%-os volt. A 20 gimnáziumunkból 12-ben a diákok létszáma 100 fő alatt van, vagyis az adott diáklétszámra vetítve sok kislétszámú, anyagilag nehezen fenntartható iskolánk van.

2018-ban bezárt két gimnázium, a nagymegyeri magyar és a tornaljai vegyes gimnázium. Zselízen a magyar gimnázium a helyi szlovák gimnáziummal egyesülés után vegyes gimnázium lett. 

Mindezek után és láttán tudomásul kell venni, hogy az elmúlt évek során a magyar tannyelvű gimnáziumokban csökkent a diákok létszáma, amíg a szlovák gimnáziumokba járó diákok száma jóval több lett, mint a magyarok létszámához mért diákoké.

Tudomásul kell venni, hogy a felvidéki magyarság rohamosan fogy, ezzel a magyar iskolákba íratott gyermekek száma is csökken. Most elértünk egy útkereszteződéshez, és dönteni kell, mert az elmúlt 23 évben 62 magyar iskola és 64 vegyes iskola szűnt meg Szlovákiában.

A jövőképbe tartozik, hogy 2026-tól egy teljesen új oktatási rendszer szerint tanítanak majd a szlovákiai alapiskolákban. A reform megszünteti az alsó- és a felsőtagozat fogalmát, gyakorlat- és kommunikáció-orientálttá válik az oktatás. Fontos lesz a csapatmunka. Közzétették, hogy jónéhány magyar alapiskola – szám szerint 39 – már szeptembertől az új módszertan szerint oktatna. Egyelőre tesztjelleggel.

Mit jelent a magyar iskola? Biztonságot, mondókákat, János vitézt, Toldi Miklóst, Balassit, Petőfit, Aranyt és Adyt, István királyt, mohácsi csatát. Mindezek mellett a sikeres jövőképet is. Állítom és vallom, hogy

a magyar iskolákba járók létszámának növekedését azzal érhetjük el, hogy az oktatás minősége jobb lesz, mint a többségi nemzet, illetve idegen nyelvű iskolákban levő oktatás színvonala.

Ezután beszélhetünk a tudatosan vállalt nemzeti hovatartozás szerepéről, fontosságáról. A felvidéki magyarság örök értékét a műveltségnek a bástyái és végvárai jelentették.

Tartsuk hát szem előtt Bessenyei György, a magyar irodalom programadójának Bécsben íródott Magyarság röpiratából gyakran idézett szállóigévé lett mondatát: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem", mellyel a magyar nyelv európai szintre tevését szorgalmazta.

Ha ezt tudatosítjuk, akkor a jövőnk is értékeinket megőrző lesz, és örökségteremtő életet élhetünk tovább.

Hitem és meggyőződésem, hogy a magyar nemzethez való tartozás nem mérhető semmivel, ezzel születünk, ez bennünk marad, amíg élünk.