Szakmát és/vagy diplomát?
A pályaválasztás előtt álló fiatalok körében gyakran komoly dilemmát okoz a címben feltett kérdés megválaszolása. Napjaink tapasztalata, hogy egy jó szakma ér annyit, mint egy diploma, de az is igaz, hogy szakközépiskolából is egyenes út vezet a felsőoktatásba. A következőkben annak jártunk utána, hogy napjainkban mekkora érdeklődés mutatkozik a szakközépiskolák iránt, s azok műszaki és személyi feltételei összhangban vannak-e korunk elvárásaival.
A szlovákiai oktatásügy állandóan változik, így a szakoktatás is. Megváltozott a felvételi rendszer, de ami maradt, a szakkönyvellátás hiánya és a szaktanár-utánpótlás is akadozik. A Komáromi járás három szakközépiskolájában, a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskolában, az ógyallai Építőipari Szakközépiskolában és a karvai Kereskedelmi, Szolgáltatóipari és Vidékfejlesztési Szakközépiskolában érdeklődtünk.
– mondta az Építőipari Szakközépiskola végzős csenkei diákja, Karika Kristóf.
"A 2. év végén választhattunk a víz- és magasépítészet közül, s én az utóbbihoz ragaszkodtam, mert az közelebb áll az érdeklődésemhez. Most azonban már tudom, hogy szeretnék továbbtanulni a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen. "
Évfolyamtársa, az érsekújvári Pupák Viktória is szakmát akart szerezni, ezért választotta ezt az iskolát a gimnázium helyett.
"Szeretek rajzolni, vonzott a magasépítészet, ahol a művészi vénámat is kiélhetem. Többletet jelentenek számunkra a félévente biztosított tanulmányutak is, amelyek során a gyakorlati ismereteinket gyarapíthatjuk, akárcsak a hetente egyszer beiktatott geodéziai mérések során. Elégedett vagyok az itt megszerzett elméleti tudásommal is, és szintén a pozsonyi egyetemen szeretnék továbbtanulni" – mondta.
Az ógyallai Építőipari Szakközépiskolában (ÉKI) évfolyamonként két, magyar diákokból álló osztály van, és egy harmadik, amely magyar diákokkal „feltöltött” szlovák osztály; összesen 313 diákkal, teljes kapacitással működik az oktatási intézmény.
– tájékoztatott Tóth István igazgató. A változó felvételi rendszerrel kapcsolatban megjegyezte, nagyon oda kell majd figyelni és kérdés, hogy milyen mértékű lesz a hibalehetőség.
"A diákoknak alaposan meg kell fontolniuk, hogy a jelentkezési lapon elsőként melyik középiskolát jelölik meg, hiszen, ha oda felveszik őket, akkor utólag már nem dönthetnek másként. Bár a végzőseink többsége valamelyik egyetem felé veszi az irányt, mégis furcsálljuk az oktatási tárca kérését, hogy diákjainkat elsősorban a továbbtanulásra készítsük fel, s ne a munkaerőpiac időszerű igényeire fókuszáljunk."
"Fenntartónkkal, Nyitra megyével nagyon jól együttműködünk. Ez sokkal közvetlenebb, mint az oktatási tárcához fűződő viszonyunk. A minisztériumtól elvárnánk, hogy az új jogszabályok megalkotása előtt jobban vegyék figyelembe a tőlünk érkező, szakmai tapasztalatokra és valós gyakorlatra épülő javaslatokat. Az állandóan cserélődő kormányok és miniszterek által bevezetett sok-sok változás, például egyes szakok félrevezető névmódosítása, teljesen felesleges."
A legfontosabb, hogy a diákoknak a mindenkori munkaerőpiaci igényeknek megfelelő tudást adjunk át és reagáljunk a fejlődésre. Kapjunk szabadabb kezet, hiszen mi tudjuk, hogy az adott szakon melyek az elsajátítandó elméleti és gyakorlati ismeretek. Ehhez az elavult vagy hiányzó magyar és szlovák tankönyvek helyett modern, új könyvekre, segédanyagokra is szükségünk lenne – zárta mondandóját Tóth István, az ógyallai Építőipari Szakközépiskola igazgatója.
– mondta Vetter János, a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola (GESZKI) igazgatója.
Az évfolyamonkénti öt-öt osztály mindegyikéből négy magyar, egy pedig szlovák tannyelvű. Tavaly jelentős volt a túljelentkezés és az előrejelzések szerint idén is sokan választják a nagy múltú iskolát.
– jegyezte meg az igazgató, hozzáfűzve, hogy örömmel nyugtázta az oktatási tárca döntését, amely szerint növelnék az ipari szakközépiskolák számát.
"Továbbra is az a minisztérium elvárása, hogy továbbtanulásra motiváljuk a szakközépiskolásokat, de nálunk ez az arány már 60 százalék körüli, amivel elégedettek vagyunk. A többiek pedig gond nélkül el tudtak helyezkedni az iparban."
Mivel a műszaki dolgok az évek során nem nagyon változnak, ezért használni tudják a régebbi tankönyveket. Az igazság azonban az, hogy a náluk működő szakok számára újabb tankönyvek nem is íródnak.
– tájékoztatott Vetter János igazgató.
Sok szakközépiskola már tanárhiánnyal küzd. Az oktatási tárcának megoldást kellene találni a megfelelő szaktudással rendelkező mérnökök anyagi és szakmai motiválására, hogy biztosítsák a szaktanár-utánpótlást.
"Eddig még mindig tudtuk újakkal pótolni a nyugdíjba vonuló tanárainkat, de olyan jó helyzetben azért nem vagyunk, hogy több jelentkező közül választhatnánk ki a legjobbat."
Nyitra megye a fenntartói feladatok ellátása mellett segítséget nyújt a fejlesztések terén is. A felújított kollégium szigetelését vették tervbe, hogy csökkentsék a fűtési költségeket. A vonatkozó projekttervezetet már benyújtották az illetékeseknek és várnak a pozitív elbírálásra.
A karvai Kereskedelmi, Szolgáltatóipari és Vidékfejlesztési Szakközépiskolának 210 nappali és távutas, valamint felépítményi tagozaton tanuló diákja van.
A Karván tanuló diákok 40 százaléka a négy-, 60 százaléka pedig a hároméves szakokra jár. Országos viszonylatban azonban rossz helyzetben van a hároméves szakképzés.
A hazai oktatásügy optimalizációja kapcsán Varga Péter igazgató elmondta, az iskolák összevonása csak akkor helyes lépés, ha a szakmák oktatásában megmarad a munkáltatók által elvárt folytonosság a szakemberképzésben. Szakkönyvekből hiány van, hiszen legutoljára a ’90-es években voltak beszerezhetők a tankönyvek.
Varga Péter igazgató végül megemlítette az asztalosműhelyük és a tangazdaságuk további fejlesztését, illetve új gépek beszerzését, valamint egy új traktorra, szaporítóházakra, fóliasátrakra is szükségük lenne.
Megjelent a MAGYAR7 6. számában.
