Startoló optimalizáció és a minőségi iskola reménye
2026 a változások éve lesz az oktatásügyben. Teljes sebességre kapcsol az oktatási reform, ősztől már minden alapiskolában bevezetik. Ráadásul érvénybe lépnek a 2025 őszén elfogadott törvénymódosítások, és januártól már csökkentett méretszorzó alapján kapják a pénzt a 250 fő alatti iskolák. Talán mondanunk sem kell, hogy ez magyar iskoláink legnagyobb részét is érinti. A forrásmegvonások tehát elkezdődtek, ami nem a véletlen műve. Egyrészt nyakunkon a konszolidáció, spórolni kell. Másrészt, és ez talán még fontosabb, a közeljövőben sor kerül az alapiskolai hálózat átszabására. Tomáš Drucker oktatási miniszter nem is titkolja, nagy, központi iskolák létrehozása lenne a cél. Csakhogy ez súlyos csapást jelenthet a magyar iskolákra.
Nem akarunk illúziókat rombolni, de ha reálisan nézzük a helyzetet, a jelenlegi iskolahálózatunk hosszú távon már nem lesz fenntartható. Az okokat elsősorban a kedvezőtlen demográfiai helyzetben kell keresni. Egyre csökken a születések száma… Most kell észnél lenni és okos kompromisszumokkal olyan megoldásokat keresni, amelyekkel nagyjából mindenki elégedett lehet. Rajtunk áll és bukhat az optimalizáció.
Tamás Erzsébet, a Magyar Szövetség oktatáspolitikusa az új év első hónapjaiban azokat a régiós találkozókat tartja a legfontosabbnak, ahol iskolafenntartókkal, vagyis polgármesterekkel és iskolaigazgatókkal találkoznak az oktatáspolitikai szakmai műhely tagjai.
2026-ban erre kell fókuszálnunk, annál is inkább, mert 2027-től már nincs garancia arra, hogy a pillanatnyi, létszámtól függő méretszorzó megmarad-e, illetve, ha tovább csökkentik, az milyen mértékű veszteséget jelent majd iskoláinknak. Munkacsoportunk legfőbb feladata most az, hogy a lehető legtöbbet kihozza a rendelkezésre álló lehetőségekből. Ezt nehezíti, hogy sok a bizonytalanság az iskolák finanszírozását illetően. Nekünk rendkívül fontos az is, hogy az egyes régiók helyzetéről valós képet kapjunk, és ezek ismeretében megpróbáljunk racionálisak maradni. Mert egyáltalán nem mindegy az sem, hogy az adott térségbe várhatóak-e például nagyobb beruházások, amelyek munkalehetőségeket biztosíthatnak a jövőben, vagy éppen ellenkezőleg, ennek hiányában elhanyagolt, elhagyatott régióvá válhatnak, ahonnan elmennek a fiatalok – mondta el lapunknak Tamás Erzsébet.
Tegyük hozzá, hogy általános értelemben az iskoláknak leginkább ott van jövőjük, ahol sok a fiatal, akik a megélhetésüket is megtalálják az adott régióban és mernek gyereket vállalni. Iskola csak addig van, amíg gyermek is van. Kivételesen fontos ugyanakkor, hogy a szórványban is elérhető, beutazható távolságban legyen magyar iskola.
2026-ban számos új, oktatást érintő törvény és törvénymódosítás is életbe lép, ami igencsak megnehezítheti majd az intézményvezetők munkáját. Éppen ezért Tamás Erzsébeték a régiós látogatásaik során ezekről is tájékoztatni szeretnék az érintetteket. Konkrétan a T. t. 321/2025 sz. és 322/2025. sz. törvényekről van szó, amelyek a fenntartókat közvetlenül érintik és az optimalizáció szempontjából is lényegesek.
Az oktatáspolitikai szakember szerint örvendetes lenne, ha az egyes mikrorégiókban a fenntartók, a polgármesterek egymás között valamiféle előzetes egyezségre tudnának jutni az iskolákat illetően. Ehhez hideg fejre és kompromisszumkészségre is szükség lesz.
– Ez sem olyan egyszerű, hiszen vannak olyan régióink, ahol kis területen sok iskolánk van, míg másutt nagyon kevés. Figyelembe kell venni a települések közötti távolságot, illetve az iskolák könnyű elérhetőségét is. Mi nagyon nyitottan és konstruktívan közelítünk, ám a végső döntést nem nekünk kell meghoznunk. Ahogy már említettem, az már a fenntartók kompetenciája lesz.
Az órákra való felkészülést sem lehet megspórolni, mert minden osztály, minden gyermek más. Meg kell próbálni őket személyre szólóan tanítani. Komoly kihívás maga az inklúzió is, amihez elegendő asszisztensre és szakmai támogató csapatra van szükség. Ide tartozik a speciális pedagógus, a pszichológus, a szociális pedagógus és a logopédus. Az ilyen szakemberek hiánya nyilvánvaló, ezért félek attól, hogy a kézzel fogható eredményektől még bizony messze vagyunk.
Tamás Erzsébet szerint a szülőkkel való őszinte kommunikációra is nagyobb figyelmet kellene fordítani, mert ők azok, akik a legjobban ismerik a gyermeküket. Ha a pedagógus és a szülő jól összedolgozik, abból a gyermek csak profitál.
Egyértelművé kell tenni azt is, hogy mi is az a minőségi oktatás. Milyen eredményeket kell felmutatnia az iskolának ahhoz, hogy vonzóvá váljon a szülők számára? A tehetséggondozásra is nagyobb hangsúlyt kellene helyezni, hiszen minél több okos, jól képzett, széles látókörű, szakmáját mesterfokon űző ember lesz az országban, régióinkban, annál fényesebb jövő vár ránk. Ehhez azonban már az alapiskolában meg kell találni a gyermekekben azt, ami érdekli őket és amiben jól vagy kiugróan jól teljesítenek. Erősíteni kell bennük a hitet önmagukban, valamint az egészséges érdeklődést és önértékelést, illetve elhitetni velük, hogy fontosak számunkra és a társadalom számára.
