Segítség, iskolaéretlen a gyermekem!
Az a két év, amíg a koronavírussal viaskodtunk, bizony sok mindenre rányomta a bélyegét. Az utóbbi hetekben a beíratások kapcsán olvasóink is jelezték, az idén az átlagosnál is több olyan kisgyermek van, akit iskolaéretlennek tart a pszichológus. Vannak szülők, akik ezt nehezen tudják elfogadni, míg mások kimondottan örülnek annak, hogy még egy évet óvodás lehet a gyermekük.
Ez idő alatt még sok lemaradást be lehet hozni, talán pótolni lehet a megszakításokkal teli kétéves óvodai létet is. S a gyermek megtanulhatja a közösségi viselkedés szabályait, szókincse gyarapodhat, képes lesz egyedül és csapatban is dolgozni. Az iskolaérettséghez ugyanis nem elég csupán szépen rajzolni, az is fontos, hogy a csemete figyelme ne kalandozzon el, tudjon koncentrálni és értse, amit a tanító néni az óvodában mond.
Talán ez a felgyorsult világ, a zilált családi viszonyok, a szülők túlhajszoltsága és igen, az ún. covidfáradtság együttesen okozzák azt, hogy nem minden hatéves kisgyermek való az iskolába.
Szilvia kisfia decemberben volt hatéves, de szeptembertől nem megy még iskolába, mivel koraszülöttként jött a világra, aminek következtében ortopédiai problémái vannak, kicsit lemaradt a kortársaitól. Az iskolapszichológus felmérte a képességeit és azt állapította meg, több területen kell még fejleszteni.
Hordjuk TSMT-tornára is, amelynek az eredményei máris látszanak. Mindez rengeteg időnkbe és még több pénzünkbe kerül, de nincs mit tenni, otthon nem tudjuk úgy fejleszteni, ahogy a szakemberek – meséli az édesanya, aki pluszmunkákat is vállal, csakhogy bírják fizetni a sok költséget.
Maga is úgy tapasztalja, hogy a nagycsoportos gyerekek, akik az elmúlt két évben csak keveset jártak óvodába, nem tudnak viselkedni közösségben, nem tanulták meg a közösségi létet, elidegenedtek egymástól. Ráadásul rengeteg ovis program elmaradt a járvány miatt. Van összehasonlítási alapja, hiszen a kislánya, amikor óvodás volt, bábszínházba ment, lovas és kutyás foglalkozásokra járt, hetente új élményekkel gazdagodott. A kisfia óvodás élete sokkal sivárabbra, ingerszegényebbre sikerült.
Szerintem az sem jó, ha már iskolaérett a gyermek, de a szülő még szeretné egy évig az óvodában tartani, hisz akkor csak unatkozni fog. Neki már új kihívások kellenek.
Tóth-Kovács Melinda óvónő szerint bár hiányozhat a mostani hatéveseknek az óvodai nevelés, ami a Covid miatt akadozott, de ha a szülő egy kicsit is „odatette” magát, akkor a gyereke fejlődött. Régen sem voltak óvodák, mégis győzték a kicsik az iskolát. Persze kérdés, hogy a bezártság alatt mennyit tudtak foglalkozni a gyermekekkel a sokszor home office-ban (távmunkában) dolgozó anyukák és apukák... Ha csak a kezébe nyomták a mobilt a mesével, ahelyett, hogy elmondták volna neki, akkor nincs haladás. Úgy tapasztalja, a gyerekek egy része bizony el van hanyagolva, de szerencsére akadnak pozitív kivételek is.
Amiben a legnagyobb problémát látom, az a közösségi lét hiánya. Ahol van nagyobb testvér, ott a kisebb gyermek eleve többet tud, sokszor már a testvére leckéjét is fújja, megtanulja a betűket. Talán nem mondok azzal újat, hogy sok szülő az óvodára szeretné hárítani a gyermeknevelést, pedig azt már otthon, egészen kicsi kortól kell elkezdeni – mondja a több mint 30 éves gyakorlattal rendelkező óvodapedagógus.
Beszél arról is, hogy a gyermekek viselkedésével is baj van. Úgy kezdik az óvodát, hogy még köszönni sem tudnak. Pedig ezt még otthon kell megtanítani a gyermekkel.
– Össze sem lehet hasonlítani azt az időszakot, amikor a pályámat kezdtem és a mostanit. Persze tudom, a világ felgyorsult és a gyermekekhez talán túlságosan sok információ jut el. A mai kisgyermekek közül sokan csonka vagy éppen széthulló családban élnek, rossz érzelmi viszonyok között. Ez mind lecsapódik az óvodában és hatással lehet az iskolaérettségre is. Mi az óvodában a tőlünk telhetőt megtesszük, beleadunk apait-anyait, de az alapozás otthon, a családban kell, hogy megtörténjen, az első három évben.
A pszichológus, amikor megvizsgálja a hozzá érkező kisgyermeket, több mindent felmér, és a gyermek akkori állapotáról tud véleményt alkotni, mondja Hencze Angelika gyermekpszichológus. Maga is tapasztalja, most mintha több lenne az iskolaéretlen gyermek. Ennek legfőbb okát abban látja, hogy az utóbbi két év alatt a gyermekek sokat voltak otthon, a szülők nem mindig tudtak eleget foglalkozni velük, ráadásul sokszor még a fejlesztés, például beszédhibás kisgyermekeknél a logopédussal való gyakorlás is elmaradt.
Több képességet vizsgálnak, például, hogy a jövendő elsős meg tud-e jegyezni dolgokat és azokat vissza tudja-e adni.
– Nem elég, ha szépen rajzol, fontos az is, mennyire képes önállóan dolgozni. Van olyan kisgyermek, aki képes csendben ülni huzamosabb ideig is, viszont figyelme elkalandozik. De akkor, hogy fog teljesíteni az iskolában? – kérdezi a pszichológus.
Szerinte intenzív munkával sok minden be lehet hozni, de figyelembe kell venni, minden gyermek más-más gyorsasággal fejlődik. Egy dolgot azonban nem lehet befolyásolni, felgyorsítani. Ez pedig az idegrendszer érése. Ezt egyszerűen ki kell várni. Az a szülő, aki erőlteti az iskolát, magával tol ki, mert őt is frusztrálni fogja, ha gyermeke nem úgy halad majd az iskolában, ahogy kellene. Fejleszteni szabad, de csakis játékos formában, nem szabad túlzásokba esni.
– mondja a szakember, aki egyáltalán nem tartja tragédiának, ha a gyermek egy évvel később, de már érettebben megy iskolába.
Azt már csak a végére tesszük hozzá, az óvodáknak sem jó, ha túl sok nagycsoportosuk marad, hiszen akkor kevesebb új gyermeket tudnak felvenni. Ha túl sok gyermek fog halasztani és nem kezdi el az első osztályt, az negatívan csapódhat le az iskolákban is. De ez már egy másik történet.
Megjelent a Magyar7 2022/18. számában.
