Nem a gyereket kell az iskolához igazítani!
A Híd párt élesen bírálta, hogy Monika Filipová oktatási államtitkár olyan nyilatkozatokat adott ki az óvodások szlováknyelv-tudását illetően, amelyek nem a hátrányos társadalmi helyzet, hanem az etnikai hovatartozás szerint csoportosították a szlovákul nem megfelelően tudó ovisokat.
Az utóbbi hetekben számtalan nyilatkozat, helyesbítés, reakció, az utóbbi években pedig számtalan írás, konferencia szólt a szegregációról és annak megoldására vonatkozó javaslatokról. Nagyon sok elemzés, akcióterv született.
Egyik nagyon fontos lépés a mélyszegénységből, ingerszegény környezetben élő gyermekek óvodai képzése.
Ezért is született a törvénymódosítás, amely szerint az ötéves gyerekek számára kötelező lesz az óvoda. De nem azért, "hogy megtanulják a szlovák nyelvet azok a gyerekek, akik otthon például roma vagy magyar nyelven beszélnek".
Távolról sem.
Ha az iskolaérettségi vizsgálatok során téves diagnózisok alapján speciális iskolába küldik a gyerekeket, pusztán azért, mert számára érthetetlen nyelven kérdezzük őket, akkor a megoldás, legalábbis számomra, kézenfekvő: azon a nyelven kell kérdezni, amelyik az anyanyelve.
A magyar gyermeket magyarul, a ruszint ruszinul, a roma kisgyermeket pedig roma nyelven. Nem a gyermeknek kell megfelelnie a rendszer - a hivatalnokok, politikusok, az ún. szakértők elvárásainak.
Nekünk kell olyan környezetet, feltételeket teremtenünk, hogy a legtöbbet tudják kihozni magukból. Mert ez a mi dolgunk. Működő rendszereket nem lehet létrehozni Facebook-bejegyzésekkel, TASR-nyilatkozatokkal.
Honnan lesznek hozzá a szükséges szakemberek? Magyarul beszélő logopédusok, pszichológusok, gyógypedagógusok?
Ki fogja végre politikai síkon támogatni a külföldön (pl. Magyarországon) végzett szakemberek diplomájának honosítását? S azt se felejtsük el, hogy a szegregált környezetből érkező, halmozottan hátrányos helyzetű kisgyermekek tesztelése nemcsak az általuk használt nyelv kérdése.
A szerző a Híd oktatási szakpolitikusa.
