2023. június 16-án a helyi iskola és óvoda pedagógusaival, valamint a meghívott járási oktatási intézmények képviselőivel és további vendégekkel, s nem utolsósorban a község jelenlegi tanulóival és egykori diákjaival telt meg a diósförgepatonyi kultúrház, hogy egy színvonalas műsor, majd egy nagyszabású fogadás kíséretében közösen ünnepeljék meg a helyi Móricz Zsigmond Alapiskola és Óvoda névfelvételének 10. évfordulóját.
Az ünnepség a helyi alapiskola kilencedik osztályos tanulójának, Kardos Kevinnek a szavalatával kezdődött. Juhász Gyula: Móricz Zsigmondnak című versét mondta el.
Gálffy Szilárd, a község polgármestere felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az itt megjelentek egy különleges alkalomra jöttek össze, mivel a település fejlődése és jövője szemponjából kiemelkedő szerepe van az iskolának.
Nagyra értékeljük a munkájukat és elkötelezettségüket, mert önök nélkül ma nem lennénk itt. Nem lenne iskolánk a régió egyik legelismertebb alapiskolája. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az általános trendekkel ellentétben a mi iskolánk diáklétszáma növekszik, és ezt önöknek köszönhetjük. Az iskola nem csupán az oktatásról szól, hanem a személyes és társadalmi fejlődésünk helye is. Itt tanuljuk meg az empátiát, a tiszteletet és a toleranciát. Itt tanuljuk meg, hogyan legyünk felelősségteljes és önálló gondolkodók. Itt alakulnak ki álmaink és céljaink és itt kapunk támogatást ahhoz, hogy elérjük őket” –
emelte ki Gálffy Szilárd, aki hangsúlyozta, hogy saját maga is ebből az iskolából indult, és most itt áll egykori tanárai előtt, akiknek köszönettel tartozik, hogy elindították ezen a hosszú úton.
Fekete Anikó, az intézmény igazgatónője kiemelte, hogy ez az évforduló olyan alkalmat kínál számukra, amikor összegezhetik az elért eredményeket, megbecsülhetik azokat, akik előttük jártak, és megerősíthetik kötelezettségüket, hogy folytassák a hagyományok ápolását és átörökítését.
Az elmúlt tíz évben iskolánk jelentős változásokon ment keresztül és büszkén mondhatom, hogy Móricz Zsigmond neve méltóan ragyog az intézményünkön. Az iskola névadójának szellemiségét követve mindannyian arra törekszünk, hogy tanulóink számára lehetőséget teremtsünk a tudás és a kreativitás kibontakoztatására, hogy segítsük őket abban, hogy kiegyensúlyozott, magabiztos, felelősségteljes felnőttekké váljanak. Iskolai hagyományaink nemcsak tárgyi emlékeinken, hanem iskolánk szellemiségében, mindennapi működésében is tetten érhető. Nap mint nap csempésszük be Móricz szellemét iskolánk falai közé. A mindennapi oktatásban nagy gondot fordítunk a helyi irodalmi hagyományok átfogó ismertetésére. Iskolánk, ahogy Móricz is tette, értékmentő és tehetséggondozó munkát vállal. Ahogy Móricz járta az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági szerzők írásait is közölte, úgy karolja fel és mutat utat iskolánk is a tehetségeknek” –
emelte ki az igazgatónő, aki – ahogy Móricz is – követendő példaként az egyszerűséget, a pozitív emberi értékek védelmezését, és soha nem a pillanatnyi sikert, hanem a jövőnek való munkálkodást tartja fontosnak. Az igazi erő mindig a közösségből fakad, tette hozzá, hiszen az intézmény pedagógusai nélkül ez az iskola nem lenne az, aminek ma ismerik és szeretik, de ugyanúgy fontos a szülők támogatása és bizalma is, hiszen a szülői munkaközösség óriási támogató ereje nélkül nem sikerült volna erre a szintre eljutni.
Fekete Anikó köszöntője után az iskola Csipcsirippek elnevezésű színjátszó csoportjának Mese című előadása következett Mészáros Anikó és Anda Zsuzsanna rendezésében. A csoport tagjai az idei Duna Menti Tavaszon bronzsávos minősítésben részesültek.
Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöke köszöntőjét egy Tóth Árpád-idézettel kezdte:
„Ma összegyűlünk e szelíd szigetre,
Melynek vihar nem ronthatja falát,
Ma összebújunk szépen a szivedre,
Mint anya szívére a kis család.”
Az országos elnök kitért az SZMPSZ által alapított Tehetség Nagykövet Díjra, ugyanis szerinte nem lehet véletlen, hogy 2022-ben éppen a községben élő Németh Krisztiánra és családjára esett a választásuk, hiszen a díj olyan példaképeknek jár, akik kiemelkedő teljesítményt érnek el és példaképei lehetnek a felnövekvő ifjúságnak. Hangsúlyozta, hogy az iskola sikere a község sikere is, sőt egész magyar közösségünké is.
Fekete Irén aláhúzta, hogy az iskola bő tíz éve viseli Móricz Zsigmond nevét, azét az íróét, aki a parasztember életét mindenkinél jobban ismerte, de nemcsak ismerte, hanem le is írta, és magát pedig beírta vele az emberek szívébe. »Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire amit nem tud, és nagyobb jótétemény sincs ennél«, idézte az írót, majd hozzátette:
Ezzel mélységesen egyetértve kívánom az iskolának: névadójuk emlékének adózva ebben a szellemben folytassák áldozatos munkájukat, hogy mindenki, aki az iskola környezetébe kerül, érezze, hogy itt jó helyen, jó kezekben vannak a gyerekek. Ez a legnagyobb érték, amit gyermekeinknek adhatunk.”
Az országos elnök megbecsülését és tiszteletét fejezte ki a nyugdíjas pedagógusoknak:
Ez az a pillanat, amely a legalkalmasabb a hála és a köszönet kifejezésére, amely azoknak szól, akik egész életüket az iskolában, az iskoláért töltötték el. Akik műsorokat készítettek jeles alkalmakra, színdarabot tanítottak be, vagy a Csemadok énekkarát vezényelték, író-olvasó találkozókat szerveztek, illetve népszámlálási biztosként látogatták a község családjait. Mindez ugyanis a múltban a tanító feladatai közé tartozott. Ez is. Igen, kedves jelenlévők, a nyugdíjas pedagógusokról van szó, akiket ma a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége nevében emléklappal köszöntök. Az emléklap nem képvisel nagyobb anyagi értéket, inkább jelképesnek mondható. Azok a tanítványok állnak mögötte, akik valamikor az iskolapadban ültek, a szülők, akik hálásak minden gyermek sorsáért, akik ma megállják helyüket az élet bármely területén, és az a közösség, amelynek érdekében mindez történt.”
Az emléklapok mellé díszes kerámiatálak és egy-egy szál szép virág is társult.
Az emléklapok átadása után az óvodások műsora következett. A legkisebbek népi játékokat adtak elő Kecskés Márta felkészítésében.
Az ünnepség folyamán az intézmény igazgatónőjétől és a település polgármesterétől azok is köszönőlevelet vehettek át, akik az elmúlt tíz esztendőben az intézményben tanítottak.
Az ünnepi műsor végén Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényéből készült nagy sikerű musicalből adtak elő részletet az iskola tanulói. A diákokat Simon Bianka és Oriskó Éva készítette fel, a táncbetét pedig Anda Zsuzsanna és Mezei Diana munkáját dicsérte.
Tompa Veronika, Diósförgepatony református lelkipásztora is kiemelte, hogy az üzenet akkor szép, ha lélektől lélekig ér. Pál apostol rómabeliekhez írott levelének 12. fejezetéből idézett:
Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.”
Az igazgatónő megköszönte a cégek, vállalkozók és más támogatók segítségét, mert – mint mondta – nélkülük nem jöhetett volna létre a rendezvény. Ezt követően a meghívott vendégeket nagyszabású ünnepi fogadásra várták a művelődési ház báltermébe, ahol – ahogy tréfásan elhangzott – a szellemi és kulturális táplálék után a kulináris sem maradhatott el.
Fekete Anikó kérdésemre elmondta, hogy hosszas keresgélés után azért vette fel az iskola Móricz Zsigmond nevét, mert ami a műveiből kisugárzik, az emberszeretet, az empátia, a szegények felkarolása és az egyenlőség illetve annak hirdetése, hogy mindenki valamiben jó, csak meg kell találni miben, lényegében egy jó iskola szellemiségével azonos.
Az állatmeséi, tanmeséi már óvodás korúaknak is sokat nyújtanak, de nem elhanyagolható a földhöz, a természethez való kapcsolata, ráadásul az írónak felvidéki vonatkozásai is vannak, nemcsak a felesége által, hanem ezt a vidéket be is járta, sokat írt róla, a műveiben szlovák–magyar kapcsolatok is fellelhetők. Az, hogy tudott élni, tudta élvezni az életet, az benne van a patonyiakban is. Mi az iskolában minden évben megtartjuk a Móricz-napokat, idén egy jubileumi évet terveztünk, s egész karácsonyig ünnepelni fogunk. Nem mellesleg Móricz református volt, és megemlítem, hogy Vargha László vállalkozó nagyapja, Vargha Dezső a múlt század elején itt volt református lelkész és tanító, aki a református telken iskolát épített, s gyakorlatilag az volt az »ősi« magyar iskola. A vidékünkön ő indította el a szőlőtermesztést és az üvegházi termelést is” –
mesélte az igazgatónő.
