Mit teszünk az egyre növekvő iskolai bántalmazás és agresszió ellen?

Sok esetben ugyanis az érintett gyerekek nagy része nem tudja kezelni az ilyen helyzeteket, sokan közül azt gondolják, biztosan velük van a baj, és befeléfordulnak: eltűrik a bántalmazást, senkinek sem beszélnek róla. A szülők vagy a környezet nem egy esetben csak akkor értesül róla, amikor a gyerek kétségbeesésében maga ellen fordul.

Ezért is fontos, hogy a leghalványabb jel észlelésekor elbeszélgessünk a gyerekkel, s megtanítsuk őt ezeket a helyzeteket kezelni, az agresszort vagy agresszorokat pedig figyelmeztetni a cselekedeteik következményeire.

„Az iskolában már annyira elviselhetetlenné vált a helyzet, hogy a harmadikos kislányomat át kellett íratnom egy másik iskolába” – panaszkodik az egyik érintett anyuka. „A gyereket kiközösítette a többi lány az osztályból, nem akartak vele játszani, a kislányom sokat sírdogált otthon, és mindig kitalált valamit, csak hogy ne kelljen iskolába mennie. Én megértem azt is, hogy sok esetben nehéz igazságot tenni a pedagógusnak is, a legjobb talán az lenne, ha sok-sok beszélgetéssel meg lehetne előzni az ilyen helyzetek kialakulását, mert ha már kialakult, akkor egy érzékenyebb gyerek esetében nagyon nehéz azt visszafordítani” – tette hozzá az anyuka.

Több szakember is azon a véleményen van, hogy a zaklatás és az agresszív viselkedés kialakulásában nagy szerepet játszik a jelenlegi társadalmi légkör, az értékrangsorok megváltozása, az egyének növekvő egoizmusa, illetve a családi és a csoportos kötelékek felbomlása is.

A megfélemlítést vagy zaklatást, idegen szóval sikanériát a szakkönyvek a gyerek olyan magatartásaként definiálják, amelynek célja egy másik tanuló vagy tanulók célzott és többszöri bántalmazása, fenyegetése vagy megfélemlítése.

Többnyire olyanok ellen irányul, akik különböző okokból nem tudják magukat megvédeni. A zaklatás különféle formákban nyilvánul meg, aminek következményei lehetnek a bántalmazott mentális és fizikai egészségére. A zaklatók pedig a legtöbbször olyan gyerekek, akiknek családi problémáik vannak, esetleg maguk is bántalmazottak, akik valamiféle dominanciára törekszenek egy-egy csoporton belül, szeretnék valamivel felhívni magukra a figyelmet, de az eszükkel erre képtelenek, akiknek örömöt okoz, ha másokat manipulálhatnak vagy mások szenvedése, esetleg kisebbségi érzésük van, frusztráltak, vagy csak egyszerűen csak unatkoznak.

Az iskolán belüli zaklatás olyannyira gyakori jelenség, hogy az oktatási tárca akciótervet is kidolgoztatott az ilyen helyzetek kezelésére a 2022-2023-as évekre vonatkozóan, s valószínűleg a hasonló kezelési és megelőzési útmutatók kidolgozása a jövőben is folytatódik majd.

Az iskolai sikanériát kifejezetten nem említi a Büntető Törvénykönyv, de megnyilvánulásai kimerítik a bűncselekmény vagy a polgári együttélés elleni vétség, illetve a vagyon elleni bűncselekmény fogalmát.

A szakemberek szerint a Covid-járvány sem tett jót a gyermeki agressziónak. Persze, nem maga a betegség az oka az agresszió növekedésének, hanem az azzal járó szigorú intézkedések, a bezártság okozott a gyerekek egy részénél depressziót vagy megnövekedett  agressziót. A társaiktól elszakított, érdeklődési és tevékenységi köreiktől megfosztott gyerekek a virtuális térbe menekültek, ami később a valódi érzelmek hiányát okozta náluk, vélik a szakemberek.

A helyzet súlyosbodást mutatja az is, hogy az utóbbi időben elszaporodtak az iskolák ellen irányuló erőszakos cselekedetek a mi tájainkon is. Gondoljunk csak a tavaly év végi iskolák ellen bejelentett bombatámadásokra vagy a prágai vérengzésre. Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy az agresszorok még mindig nem tudatosítják, milyen következményei lehetnek a cselekedeteiknek. Az év elején több nagyvárosi iskolában mi is érdeklődtünk afelől, mennyire biztonságosak ezek az iskolák, illetve milyen óvintézkedéseket valósítottak meg már eddig is.

A leggyakoribb megoldások, hogy zárják az iskolákat, illetve néhol már térfigyelő kamerákat is elhelyeztek, a diákokkal pedig folyamatosan elbeszélgetnek arról, milyen következményei lehetnek egy-egy erőszakos cselekedetnek.

A támogatást és a megelőzést tartja kulcsfontosságúnak e téren a belügyminiszter, Matúš Šutaj Eštok is. Éppen ezért szerinte hatékonyabb programok készülnek, amelyeknek az lesz a feladatuk, hogy a tanulókat, de a tanárokat és az iskolai dolgozókat is megtanítsák a konfliktusok, kockázatos magatartás kezelésére, a szülők és az egész közösség bevonásával.  A rendőrség pedig biztonsági intézkedéseket indított, ezek közé tartozik az is, hogy mintegy 2000 rendőr védi majd a diákokat, akik az iskolák rendelkezésére állnak az olyan helyzetekben, amikor felmerül az iskolai biztonságának a veszélyeztetése vagy az egymás elleni erőszak megnyilvánulása az iskolán belül, illetve a radikalizálódás és a szélsőséges tevékenységek.

– nyilatkozta az intézkedés kapcsán Lucia Kurilovská, a belügyminisztérium államtitkára, hozzátéve, hogy a kapcsolattartó rendőrök az önkormányzati rendőrséggel is együttműködnek majd annak érdekében, hogy a gyerekek ne csak az iskolában legyenek biztonságban, hanem az iskolán kívüli környezetükben is.

A belügyminisztérium sajtóosztálya szerint jelenleg már minden iskolában van kijelölt kapcsolattartó rendőr, aki egy esetleges incidens megoldása, illetve a szorosabb együttműködés érdekében már megadta az elérhetőségét az iskolaigazgatónak.

– közölte a tárca sajtóosztálya portálunk érdeklődésére.

Azt is megtudtuk, hogy ezzel egyidejűleg a rendőrség operációs központjaiban és a regionális igazgatóságokon létrehoztak egy e-mailcímet is, amely kizárólag az iskola vezetésével való kommunikációra szolgál.

– közölte a sajtóosztály.

A tárca szerint az elvárások két időhorizontba sorolhatók. „Rövid távon az iskolák részvétele alapján a biztonsági kérdőív feldolgozásával értékeljük az egyes iskolák biztonságának országos szintjét. A jelenlegi helyzet elemzése után szakértőink tudományos módszerek alkalmazásával olyan elsődleges ajánlásokat fogalmaznak meg, amelyekkel az iskolák növelhetik a biztonságukat. Ugyanakkor a kérdőív értékelése alapján lehetővé válik az iskolai létesítményekben a megelőző és szakmai tevékenységek megcélzása. Hosszabb távon pedig folyamatosan ellenőrizzük az iskolák biztonságának állapotát és a javasolt ajánlások eredményességét” – fűzte hozzá a belügyminisztérium. A tárca szerint a javasolt intézkedések kizárólag konkrét iskolákra vonatkozó ajánlások formájában fognak megjelenni, amelyeket a törvény arra kötelezi, hogy biztosítsák a gyermekek és tanulók biztonságát és egészségének védelmét.

Az oktatási tárca céljaira a tavalyi évben a radikalizálódással és a szélsőségességgel foglalkozó két módszertan is kidolgozásra került,

amelyek bevezetnek a témába, és tartalmazzák azokat az általános elveket is, amelyekkel erősíthető az oktatási létesítmények ellenálló képessége, közölte a tárca.  A „Gyermekek és fiatalok radikalizálódása” című anyag célja a problémákkal küzdő egyének korai beazonosítása, valamint a „Fegyveres támadás az iskolákban és az iskolai létesítményekben” című anyag, amely alapvető tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan lehet minimalizálni a támadás kockázatát, illetve, hogy támadás esetén mi a teendők.

Problémát okozhat azonban, hogy hosszú távon akut hiány van rendőrökből, akiknek más tevékenységekkel is foglalkozniuk kell. „Több mint 2000 rendőr hiányzik a rendészeti szolgálatból, jelentette ki még tavaly ősszel Damián Imre, az azóta már leváltott rendőrfőkapitány-helyettes.

Pavel Macko biztonsági szakértő szerint ezért Szlovákia lehetőségei korlátozottak az ún. lágy célpontok védelmére:

A szakértő szerint a lágy célpontok védelmének rövid távon ugyan lehetnek elrettentő hatásai, hosszú távon viszont nemcsak az iskolákat, hanem az üzletházakat, az állomásokat és a hasonló többi létesítményt is meg kell védeni, ami jelenleg irreálisnak mondható.

Az iskolák elleni fegyveres támadások leggyakrabban az Amerikai Egyesült Államokban történnek, ahol az elmúlt években az iskolák egyre több módszerrel erősítették a biztonságot. Egy New York Timesban nemrégiben megjelent cikk szerint az ottani iskolák százmilliókat költenek a biztonsági intézkedések végrehajtására, az amerikai állami iskolák kétharmada ma már szabályozza a bejutást az iskola területére – nemcsak az épületbe.

Az állami iskolák csaknem fele rendelkezik egy olyan „riasztógombbal”, amely vészhelyzet esetén közvetlenül összeköti az iskolát a rendőrséggel.

Az állami iskolák harmada évente legalább kilenc alkalommal tart evakuálási gyakorlatot, minden tizedik iskolában véletlenszerűen fémdetektort használnak. Egyes iskolákban még drasztikusabb intézkedéseket is hoztak, az iskolák három százalékában felfegyverezték a tanárokat vagy az egyéb személyzetet is.

Mindezek a rendelkezések azonban csak enyhe javulást eredményeztek.

Az ottani szakemberek szerint az iskoláknak mindenekelőtt a kockázatos magatartás megelőzésével kell foglalkozniuk, amit ott mindenki folyamatosan végez: az osztályfőnököktől kezdve az iskolai támogató csoportokon át a támogató és prevenciós központokig.