Mit kell tudnia egy iskolaérett gyermeknek?
Az iskolai beíratások idején sok szülő felteszi magában a kérdést, vajon iskolaérett a gyermekem? Nos, ennek az eldöntése sokszor nem is annyira egyszerű és ebben szakember segíthet leginkább. Mert ha a kis hatéves már tud írni és olvasni, még nem biztos, hogy az iskolapadba való.
Több tényező is van, amit figyelembe kell venni az iskolaérettség megállapításánál. Például, hogy a gyermek képes-e huzamosabb ideig a padban ülni, vagy hogy tisztán beszél-e. A selypítés vagy más beszédhibák, amelyek ebben a felgyorsult világban meglehetősen gyakoriak, akadályozó tényezők.
Az a gyermek való iskolába, aki megfelelően kommunikál, meg tudja mondani a nevét, a korát, szülei és testvérei nevét, tudja a lakcímét és gond nélkül elmond néhány mondókat vagy elénekel pár dalocskát. Bővített mondatokban beszél, képes elmesélni egy rövid történetet, például, hogy hétvégén kirándulni voltak.
Az iskolába készülő gyermek jól fogja a ceruzát, magabiztosan rajzol fát, embert, házat, vagyis egyszerű dolgokat. De az az ollóval is tud vágni. Ismeri a formákat, a színeket, az évszakokat és a napszakokat. Fel tudja sorolni a hét napjait és elszámol tízig. Egyszerű feladatok elvégzésére már önállóan képes, figyelmét legalább 10-15 percig egy dologra tudja fókuszálni. S ha valami nem sikerül, akkor nem törik le. Magyarán, jó a kudarctűrő képessége.
Legalább ennyire fontos, hogy a jövendő kiselsős igazi csapatjátékos legyen, vagyis elfogadja az az osztályközösség szabályait és tudjon másokkal együttműködni. Még jobb, ha empatikus, hiszen akkor esetleg majd segíteni tud annak az osztálytársának is, aki különleges bánásmódot igényel, vagyis viselkedési, tanulási zavarokkal esetleg más mentális problémával küzd. Ilyen gyermekekből egyre több van napjainkban.
Nem árt, ha a szülő felkészül az esetleges nehézségekre iskolakezdéskor, hiszen a gyermek egy teljesen új környezetbe kerül, ahol sokkal nagyobb a fegyelem, mint az óvodában. Nem mehet ki akármikor az osztályteremből, nem ihat, nem játszhat akkor, amikor a kedve tartja. Ezt pedig nem is olyan könnyű megszokni. A kicsiknek az iskolában már apró döntéseket is kell hozniuk – kifaragom-e a ceruzát vagy keresek egy másikat – és azok következményeit is viselniük kell.
Jó hír, hogy a gyermekek agya még olyan, mint a szivacs, mindent beszív, gyorsan tanulnak. Éppen ezért az áprilisban iskolába íratott gyermek szeptember 1-ig még rengeteget képes fejlődni. A szülők játékos formában sokat tehetnek azért, hogy minél felkészültebben lépjenek be az iskolába. Az óvodában pedig a nagycsoportos foglalkozások tulajdonképpen az iskolára való felkészítést takarják.
Szülőként a legfontosabb, hogy soha ne ijesztgessük gyermekünket az iskolával! Az olyan mondatokat, mint a majd az iskolában megtanítanak a rendre, kerüljük. Inkább meséljünk neki saját iskolai élményeinkről, kalandjainkról, hogy felkeltsük benne az érdeklődést.
Ha az iskolát olyan helynek írjuk le, ahová mi is szerettünk járni, a gyermek sem fog tartani tőle és szeptemberben jókedvűen indul a tanévnyitóra...
